Ferenc pápa a rákgondozásról: A szeretet reményt ad és segít a gyógyulásban

Gedő Ágnes – Vatikán

Ferenc pápa köszönő szavakkal méltatta a Nemzetközi Nőgyógyászati Rák Társaság (International Gynecologic Cancer Society) tagjait, akik Rómában tartják idei ülésüket, és elnökük, Roberto Angioli professzor nevében üdvözölték a Szentatyát. A pápának így alkalma nyílt megismerni és értékelni elkötelezett tevékenységüket, melyet a nehéz és összetett betegséggel küzdő nők érdekében folytatnak. Köszöntötte a különféle társulatok képviselőit, különösen a korábbi betegeket, akik elősegítik a megosztást és a kölcsönös támogatást.

Az anyaság veszélybe kerülése mélyen érinti a nőket

Tisztában vannak vele, milyen fontos szolidárisnak lenni a súlyos betegekkel, bevonva a hozzátartozókat és az egészségügyi dolgozókat a kölcsönös segítésbe. Annál értékesebbé válik ez a szolgálat, minél inkább olyan betegségekkel kell szembenézni, amelyek súlyosan veszélybe sodorják vagy lehetetlenné teszik a termékenységet és az anyaságot. Ezekben a helyzetekben, melyek mélyen kihatnak a nő életére, elengedhetetlen, hogy nagy érzékenységgel és tisztelettel gondozzák valamennyi pácienst, pszichés, kapcsolati és lelki vonatkozásban egyaránt.

Bizalom, remény, szeretet a beteggondozásban

Ferenc pápa bátorította a Nemzetközi Nőgyógyászati Rák Társaság elkötelezettségét, hogy a felsorolt dimenziókat a teljes körű gyógyítás részének tekintsék, azokban az esetekben is, amikor a kezelés lényegében palliatív. Be kell vonni a gondozásba olyan személyeket, akik bizalommal, reménnyel és szeretettel állnak hozzá a gyógyítási folyamathoz. Mindannyian tudjuk – és ez bizonyított tény is -, hogy a jó kapcsolatok megélése segíti és támogatja a betegeket az ápolás teljes folyamatában, hiszen reményt ébreszt és növel bennük. Éppen a szeretet közelsége nyitja meg őket a remény és a gyógyulás előtt.

(Itt jegyezzük meg, hogy a palliatív gondozás a súlyos, életveszélyes betegségben szenvedőknek nyújtott ellátás. A palliatív gondozás célja, hogy a beteg és a vele kapcsolatban álló személyek speciális igényeinek kielégítése révén − a fizikai, lelki, szociális, kulturális és spirituális szükségletekre egyaránt odafigyelve − javítsa az életminőséget, függetlenül a beteg életkorától, a betegség stádiumától vagy a kezelési tervtől.)

A páciens sokkal több, mint a klinikai protokoll

A pápa emlékeztetett: a beteg személy mindig sokkal több, mint a protokoll, amelybe klinikai szempontból be kell, hogy sorolják. Bizonyítja ezt a tény, hogy amikor egy betegnek elismerik egyedi mivoltát, még nagyobb bizalommal van az orvosi csapat és a pozitív távlatok iránt. A Szentatya annak a kívánságának adott hangot, hogy mindez ne álljon meg elméleti szinten, hanem egyre inkább teret és elismerést tudjon nyerni az egészségügyi rendszerekben. Gyakran mondják – joggal -, hogy a kapcsolat, a találkozás az egészségügyi dolgozókkal a gyógymód részét képezi. A betegek javát szolgálja, hogy szabadon megnyithatják szívüket és bizalmasan megoszthatják velük állapotukat és helyzetüket, hogy akár félelem nélkül sírhatnak előttük. Ez távlatokat nyit előttük és segíti a gyógyulást, vagy legalább segít jobban elviselni a végső stádiumban lévő betegséget.

Az emberséges beteggondozás az ellátás szerves része

Mindazonáltal – jegyezte meg a Nemzetközi Nőgyógyászati Rák Társasághoz intézett beszédében a pápa – ennek gyakorlati megvalósítása kérdéseket vet föl a kórházi szektoron belül, mely erősen működésorientált. Szomorúan és aggodalommal tekint a Szentatya arra a meglehetősen elterjedt veszélyre, miszerint az emberi dimenzió a beteggondozásban az adott orvos jóakaratára van bízva, ahelyett, hogy azt megfelelő módon az egészségügyi intézmény által nyújtott ápolás szerves részének tekintenék.

Nem szabad megengedni, hogy a gazdaság ilyen erőteljesen belépjen az egészségügybe, és emiatt háttérbe szorítsa a betegekkel való kapcsolat lényeges aspektusát. A pápa dicséretesnek nevezte azokat a non profit szervezeteket, amelyek a páciensekre helyezik a hangsúlyt, támogatják igényeiket és jogos kéréseiket; hangot adnak annak, aki személyes, anyagi és szociális helyzete miatt kiszolgáltatott és nem tudja felemelni szavát.

Az ápolóknak megfelelő munkakörülmények járnak

Természetesen a kutatás jelentős anyagi erőforrásokat vesz igénybe. Mindazonáltal meg lehet találni az egyensúlyt a különféle szempontok között. Első hely illeti a személyeket – esetünkben a beteg nőket. Ne feledkezzünk el a velük szoros kapcsolatban lévő személyzetről sem, akik számára biztosítani kell a megfelelő munkakörülményeket, a pihenőidőt, hogy erőt merítsenek a további munkához. A pápa tehát arra buzdította a Nemzetközi Nőgyógyászati Rák Társaság éves ülésének résztvevőit, hogy terjesszék világszerte tanulmányaik és kutatásaik értékes eredményét, melyet a gondjaikra bízott nők érdekében végeznek.

A betegségben felerősödik a ráhagyatkozás

A betegek minden nehézségük ellenére az élet olyan aspektusaira emlékeztetnek minket, melyekről hajlamosak vagyunk elfeledkezni: mint létünk törékenysége, az egymásrautaltság, a csak önmagunkra koncentráló élet értelmetlensége, vagy a halál valósága mint az élet szerves része. A betegállapot előhívja az ember számára döntő viselkedést: a ráhagyatkozást. Amikor rábízzuk magunkat a másikra, legyen az egy testvérünk, vagy a nagy betűs Másik: az égi Atya. Előhívja belőlünk a közelség értékét, amikor a felebarát segítségére sietünk, ahogyan azt Jézus az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben tanítja nekünk (vö. Lk 10,25-37). Mennyire, de mennyire gyógyító hatású tud lenni egy megfelelő pillanatban történő simogatás! Ti ezt jobban tudjátok nálam – jegyezte meg a pápa, majd Isten áldásáért fohászkodott a Nemzetközi Nőgyógyászati Rák Társaság tagjai, hozzátartozói és mindazok számára, akiket ápolnak. Valamennyiükre, bármilyen vallásúak is, hiszen Isten ugyanaz mindenkinek. Megáldalak valamennyiőtöket. Kérem számotokra Isten áldását, aki a remény, az erő és a belső béke forrása – mondta még a pápa, majd imáiról biztosította őket, kérve, hogy róla is emlékezzenek meg imáikban.