Kereszt nélkül nincs igazi szeretet – a pápa Úrangyala imádsága
Vertse Márta - Vatikán
Az évközi tizenharmadik vasárnap evangéliumi szakaszát (vö. Mt 10,37-42) magyarázva Ferenc pápa rámutatott Jézus erőteljes felhívására: a maga teljességében és habozás nélkül éljük meg az Úrhoz való csatlakozásunkat. Jézus azt kéri tanítványaitól, hogy vegyék komolyan az evangéliumi követelményeket, akkor is, amikor ez áldozatot és erőfeszítést igényel.
Korrupció áll fenn, ha a hazaszeretet elé helyezzük a rokoni kötelékeket
Az első igényes kérés, amelyet Jézus követőihez intéz az az, hogy az iránta való szeretetet helyezzük a családi érzelmek fölé – hangsúlyozta a pápa, idézve Máté evangéliumának sorait: „Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám”. Jézus természetesen nem akarja alábecsülni a szülők és gyermekek iránti szeretetet, de tudja, hogy a rokoni kötelékek, ha első helyen állnak, eltéríthetnek bennünket a valódi jótól – mondta Ferenc pápa, hozzátéve, hogy a kormányoknál bizonyos korrupciós helyzetek azért alakulnak ki, mert a rokonság iránti szeretet nagyobb a hazaszeretetnél, és a rokonokat helyezik vezető állásba. Jézussal is ez a helyzet: nem jó, ha jobban szeretjük Őnála családtagjainkat. Mindnyájan hozhatnánk erre számos példát – tette hozzá a pápa majd azokra a helyzetekre utalt, amelyekben a családi érzelmek összekeverednek az evangéliummal ellentétes választásokkal. Amikor azonban a szülők és gyermekek iránti szeretetet az Úr iránti szeretet élteti és tisztítja meg, akkor az maradéktalanul termékennyé válik és jó gyümölcsöt terem magában a családban és jóval azon túl is. Jézus ebben az értelemben mondja ezt a mondatot – magyarázta a pápa. Emlékeztetett Márk evangéliumának az igazi tisztaságról szóló szakaszára, amelyben Jézus szemrehányást tesz az írástudóknak, akik megvonják a szülőktől a szükségest azzal az ürüggyel, hogy azt az oltáron áldozzák fel (vö. Mk 7,8-13). A Jézus iránti igazi szeretet igényli a szülők, gyermekek iránti igazi szeretetet, de ha a családi érdekeket első helyre tesszük, az mindig téves útra vezet bennünket.
Jézussal együtt hordozzuk keresztünket
Azután Jézus ezt mondja tanítványainak: „Aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó hozzám”. Azon az úton kell Jézust követni, amelyet Ő maga járt végig, anélkül, hogy mellékutakat keresett volna. Nincs igazi szeretet kereszt nélkül, vagyis személyesen kell megfizetnünk az igazi szeretet árát. Erre mutat példát olyan sok anyuka és apuka, akik olyan nagy áldozatokat hoznak gyermekeikért és valódi kereszteket hordoznak, mert szeretnek. Ha Jézussal együtt hordozzuk a keresztet, akkor nem kell félnünk, mert Ő mindig mellettünk áll, hogy támaszt nyújtson a legkeményebb megpróbáltatás idején is, hogy erőt és bátorságot adjon. Arra sincs szükség, hogy izgatottan megpróbáljuk megóvni életünket, félénk és önző magatartással.
Akkor teljes az életünk, ha feláldozzuk önmagunkat az evangéliumért
Jézus így figyelmeztet: „Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt”. Ez az evangélium látszólagos ellentmondása – mutatott rá a pápa, hozzátéve, hogy hála Istennek, erre is van számos példánk! Ezekben a napokban látjuk, milyen sok-sok ember hordozza keresztjét, hogy másokon segítsen! Feláldozzák magukat, hogy segítsenek másoknak, akiknek szükségük van rá a világjárvány idején. De mindig Jézussal ez lehetséges. Akkor találunk rá az élet és az öröm teljességére, ha önmagunkat adjuk az evangéliumért és testvéreinkért, nyitottsággal, befogadással és jó szándékkal.
A hála a keresztények megkülönböztető jele
Ha így teszünk, megtapasztalhatjuk Isten nagylelkűségét és háláját. Erre Jézus emlékeztet bennünket: „Aki titeket befogad, engem fogad be,[…]. Aki pedig csak egy pohár friss vizet ad is inni egynek a legkisebbek közül, […] nem marad el jutalma.” Isten nagylelkű hálája figyelembe veszi a szeretet és a szolgálat legkisebb gesztusait is, amelyeket testvéreinknek nyújtunk. A pápa rögtönzött szavakkal felidézett egy megható történetet, amelyet ezekben a napokban hallott egy paptól: A plébánián egy kisfiú ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Atya, itt van a megtakarított pénzem, kevés, de kérem, adja oda szegényeinek, azoknak, akiknek szükségük van rá a pandémia miatt”. Kis de mégis nagy gesztus! – jegyezte meg a pápa. Folytatva az evangéliumi szakaszhoz fűzött gondolatait, megállapította, hogy Isten nagylelkű elismerése ragályos, mert mindnyájunknak segít, hogy hálásak legyünk azok iránt, akik gondoskodnak szükségleteinkről.
Isten országa az ingyenes és hálás szeretet országa
Amikor valaki egy szolgáltatást nyújt számunkra, ne gondoljuk, hogy minden jár nekünk. Az ingyenes szolgáltatások közül a pápa az önkéntesek munkáját hozta fel példának, elismerő szavakkal állapítva meg, hogy a önkéntesség az olasz társadalom egyik legnagyszerűbb dolga. Azokról az önkéntesekről is megemlékezett, akik életüket áldozták fel ebben a pandémiában, szeretetből, egyszerűen csak szolgálva az arra rászorulókat. A kapott szolgáltatásért a hála, az elismerés mindenekelőtt a jólneveltség jele, de egyben megkülönbözteti a keresztényeket. Egyszerű, de hiteles jele Isten országának, amely az ingyenes és hálás szeretet országa – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd a következő fohásszal zárta az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét: „Szűz Mária, aki saját életénél jobban szerette és egészen a keresztig követte Jézust, segítsen nekünk, hogy mindig készséges szívvel álljunk Isten elé, hagyjuk hogy Szava mondjon ítéletet magatartásunkról és választásainkról”.
