Ferenc pápa a francia Lazare társulathoz: 10 év a szolidáris osztozásban
Isabella Piro / Somogyi Viktória – Vatikán
Étienne Villemain alapította 2011-ben a Lazare társulatot, amelynek tagjai évek óta megosztják otthonaikat a hajléktalanokkal. A jelenlegi járvány miatt kialakult egészségügyi vészhelyzetben a pápai audiencián csak nyolc személy vehetett részt, a többiek videókonferencia keretében kapcsolódhattak be a találkozóba és folytathattak párbeszédet a pápával több mint egy órán keresztül. A Társulat június 5-én délben közzétette a videót a beszélgetésről.
Emberi méltóság
A mentális hátránnyal élők emberi méltóságára vonatkozó kérdésre Ferenc pápa így válaszolt: „Lehetsz a legjobb sportoló, lehetsz makk egészéges, de ha nincs méltóságod, semmit nem érsz”, mert „a méltóság a feltétele annak, hogy jól éljünk”. A gazdag vagy a szegény, a beteg vagy az egészséges számára a méltóság ad módot arra, hogy Isten és mások előtt éljünk azzal a belső erővel, amely abból ered, hogy Isten gyermekei vagyunk és azzal az alázattal, hogy tudjuk, nem vagyunk Isten atyja – nyomatékosította Ferenc pápa.
Megbocsátás
A megbocsátás képességéről is kérdezték a pápát a Lazare társulat képviselői. A megbocsátás olyan, mint egy menettérti jegy: szükséges ahhoz, hogy nekünk is megbocsássanak. Ahhoz, hogy képesek legyünk megbocsátani lehet, hogy szükség van egy egész életre. A pápa kiemelte, hogy lassan és alázattal kell végigjárni a megbocsátás útját egészen addig, amikor látjuk meggyógyult szívünket. Ezzel szemben a gyűlölet és a neheztelés nem jó „gazdagság”, mert egyáltalán nem tesz gazdagabbá. Az Evangéliummal a kezünkben és a szívünkben kell élnünk. A keresztény ember élete legyen tanúságtétel, mert XVI. Benedeket idézve hangsúlyozta, hogy az egyház nem prozelitizmussal növekszik, hanem a tanúságtétel által. A pápa itt emlékeztetett Charles de Foucauld példájára, akit hamarosan szentté avatnak.
Az egyház gazdagsága
Miért olyan gazdag az egyház, amikor annyi szegény van a világban? – hangzott a következő kérdés. Ferenc pápa válaszában kijelentette: az egyház egy nagyon általános kifejezés. Szerinte általános szabályként elmondható, hogy „egy ember amilyen mértékben ragaszkodik a gazdagsághoz és a pénzhez, olyannyira eltávolodik Istentől. Azt is mondhatjuk, hogy szíve odakötődik. Minél inkább közeledünk Istenhez, egyre szegényebbé válunk.” Ugyanakkor a pápa megjegyezte, hogy vannak gazdag emberek, akik az Evangélium szerint kezelik a gazdagságot, egy szegény ember szívével. Az egyház világára utalva pedig hangsúlyozta: „Amikor egy pápa vagy egy püspök, pap, szerzetes vagy szerzetesnő gazdag, az botrány az egyház számára”. Aki arra kapott meghívást, hogy Jézust kövesse, távol kell állnia minden gazdagságtól és egy szegény ember szívével kell rendelkeznie. Ha arra kaptunk meghívást, hogy a gazdagságot kezeljük, azt ne saját javunkra, hanem mások szolgálatára tegyük. A pápa idézte Loyolai Szent Ignácot, aki szerint a szegénység az élet édesanyja, mert nagylelkűséget és önmagunk másoknak való odaajándékozását eredményezi.
Lázár-otthon a Vatikánban
Végül feltették a pápának a kérdést, lát-e lehetőséget arra, hogy a Vatikánban megnyíljon egy Lázár-otthon. Válaszában megvallotta, hogy hely lenne rá, de hiányzik a bátorsága, hogy ezt megvalósítsa. Mindenesetre azt kérte a jelenlevőktől, hogy imádkozzanak ezért. A beszélgetést a pápa egy elmélkedésre buzdító gondolattal zárta: „Miként válaszolunk a nagylelkűségre és a szeretetre, amit kaptunk?”
