Ferenc pápa a tanárokért és a diákokért imádkozott a péntek reggeli szentmisén
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A János evangélium hatodik fejezete tartalmazza Jézus híres kafarnaumi eucharisztikus beszédét. Ennek előzményeként megszaporítja a kenyeret és a halat. Jézus próbára teszi az apostolait, akik nem tudják jóllakatni a népet, amely követi a Mestert. Jézus szeretett az emberek között lenni, nem úgy mint a tanítványai, ezért intette őket. Jézus kereste a néppel való közelség lehetőségét és azt tanította a pásztoroknak, hogy legyenek közel a néphez. Isten népe mindig konkrét segítséget kér a pásztoroktól, ami fárasztó számukra, de nekik kötelességük gondoskodni a rájuk bízott emberekről. Jézus azt mondja az apostoloknak: „Ti adjatok nekik enni!”. Ezt megismétli a mai pásztorok felé: adjatok, adjatok a népnek! Aztán Jézus elmegy, hogy az Atyjához imádkozzon. A nép pedig a kenyér és a hal megszaporítása után királlyá akarja kenni őt. Ferenc pápa szerint lehet, hogy néhány apostol szerette volna kihasználni ezt a helyzetet, hogy hatalomhoz jussanak. Ám a pásztor hatalma a szolgálat, és amikor elhibázza ezt, elpusztítja a hivatását és egy lelkipásztori vállalkozás ügyintézője lesz, nem pedig pásztor.
Folyamatosan próbára tette őket, hogy ezáltal tanítsa az apostolokat
Amikor Jézus meglátja a feléje igyekvő nagy tömeget, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni – kezdte homíliáját Ferenc pápa. Ez a kérdés elgondolkodtat bennünket. Ebben ugyanis megláthatjuk, hogyan bánt Jézus az apostolokkal. Folyamatosan próbára tette őket, hogy ezáltal tanítsa őket. Különösen azokban a helyzetekben, amikor az apostolok túlléptek szerepükön, Jézus megállította és tanította őket. Az evangélium tele van Jézus ilyen gesztusaival, amikor azt gyarapítja bennük, hogy mindinkább Isten népének pásztorai legyenek.
A nép között lenni - a megváltás egyetemességének a szimbóluma
Jézus nagyon szeretett a nép között lenni, ami valójában a megváltás egyetemességének a szimbóluma. Az egyik dolog, amit az apostolok nem szerettek, éppen az emberek, mert ők szerettek az Úr közelében lenni, hallgatni mindazt, amit az Úr mond. Ferenc pápa megjegyezte, hogy mind a négy evangélium leírja a történetet. Lehet, hogy két kenyérszaporítás is történt, vagy egy másik misszióból jöttek meg, amikor Jézus azt mondta: „Menjünk innen, hogy egy kicsit kipihenjük magunkat”. És elindultak onnan, a nép pedig észrevette, hogy hová tartanak a tengeren át, egy kört csináltak és ott vártak rájuk. A tanítványok nem örültek ennek, mert a nép elrontotta pasquettájukat, húsvéthétfői falatozásukat, mert nem ünnepelhettek együtt az Úrral.
Az Úr mindig azt tanította, hogy közel kell állnia a néphez
Ennek ellenére az Úr tanítani kezdte a népet, az emberek meg hallgatták őt, közben az órák peregtek, egyik a másik után. Jézus tanított, a nép boldog volt. A tanítványok ezt mondták maguk közt: Elrontották az ünnepünket és a pihenésünket. De az Úr a nép közelségét kereste és azon fáradozott, hogy a pásztorok szívét Isten népével való közelségre indítsa, hogy őket szolgálják. Ők voltak a választottak, és így a kitüntetettek körébe tartozónak érezték magukat. Kitüntetettek rétege, mondjuk így, az „arisztokrácia”, közel az Úrhoz, aki pedig mindahányszor megpróbálta kijavítani őket. Példaként említette a pápa a gyermekeket. Az apostolok azt érezték, hogy ők vigyáznak az Úrra, ezért mondták: Nem és nem! Nem jöhetnek a gyerekek, mert ők háborgatják és megzavarják csak. Jézus pedig így szól: Engedjétek a gyerekeket! De ők nem értették, aztán megértették. A Pápa Jerikó utcáját idézte, ahol egy gyerek kiáltozott: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! A tanítványok pedig: Légy csöndben, az Úr jár erre, ne zavard őt! Jézus szava pedig: Engedjétek hozzám jönni! Az Úr így tanította, hogy közel kell állnia néphez
A nép mindig konkrét dolgot kér, a pásztornak pedig ügyelnie kell ezekre a dolgokra
Igaz, van amikor a nép fáradt és a pásztorok is fáradtak, akkor a jó pásztor megszaporítja a dolgokat, hiszen az emberek mindig mennek a jó pásztorhoz, különféle oknál fogva. Ferenc pápa ekkor egy egyszerűbb negyed alázatos plébánosára utalt, akinek ajtaján és ablakán egyre csak kopogtattak az emberek, míg végül így fakadt ki: „Legszívesebben befalaztatnám az ajtót és az ablakot, csakhogy kipihenhessem magam!” Ám elfelejtette, hogy ő pásztor és neki a néppel kell lennie. Jézus pedig arra tanítja és neveli az apostolokat, hogy a néppel legyenek együtt. A nép pedig fáradt és mindig valamiféle konkrét dolgokat kér, talán hibásan, de mindig konkrét dolgot kér. A pásztornak pedig ügyelnie kell ezekre a dolgokra.
Az igazi lelkipásztori hatalom szolgálat, Isten népe közelségében
A többi evangélista megjegyzi, hogy az apostolok arra kérik Jézust, hogy bocsássa el a népet, mert már esteledik és nekik pedig vásárolni kell, hogy egyenek valamit. Valójában arra gondoltak, hogy ünnepet tartanak maguk között. Ez egy nem rossz önzés, érthető, hogy szeretnének a mesterrel maradni. Ám Jézus azt kéri tőlük, hogy ők adjanak nekik enni. Vigasztaljátok meg őket, oldjátok meg a problémáikat. Az apostolok érzik a feladatot, hogy nekik adni és adni kell, de ők kitől kapnak? Jézus ezt is megtanítja nekik. Mindenek után az apostoloktól is búcsút vesz és elmegy imádkozni, az Atyjához. Jézus a pásztor kettős közelségét mutatja meg, közel lenni a néphez és közel lenni az Atyához. Beszéde végén a pápa arra hívta fel a figyelmet, hogy el kell kerülni a hatalom kísértését, ami megérintette az apostolokat, amikor látták, hogy a nép királlyá akarja kenni őt és ők is szerettek volna ebből részesülni. Az igazi lelkipásztori hatalom azonban szolgálat, Isten népe közelségében.
