Ferenc pápa létrehozta az I. János Pál Vatikáni Alapítványt

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán     

Ferenc pápa rescriptuma, azaz írásos válasza megállapítja, hogy az alapítvány az egyház kánonjogi normája és a Vatikáni Városállam alaptörvénye szerint jött létre. Fő célkitűzései: védelmezni és megőrizni I. János Pál pápa ránk hagyott kulturális és vallási örökségét; előmozdítani olyan kezdeményezéseket, mint konferenciák, találkozók, szemináriumok, tanulmányi napok; díjak és tanulmányi ösztöndíjak alapítása; kiadói tevékenység ápolása a tanulmányok és kutatási eredmények megjelentetésével; hivatkozási pontként megjelenni Olaszországban és külföldön.   

A pápai leirat a vatikáni alapítvány elnökévé nevezte ki Pietro Parolin bíboros államtitkárt, aki négy éves időtartamra egy vezetői tanácsot hozott létre, melynek tagjai: elnökhelyettes Stefania Falasca asszony, Beniamino Stella bíboros, Andrea Celli és Davide Fiocco prelátusok, valamint Lina Petri és Alfonso Cauteruccio.

Szívből fakadó mosolya miatt egyszerűen „mosolygós pápának” hívták

I. János Pál pápa, családi nevén Albino Luciani az észak-olaszországi Forno di Canale faluban született 1912. október 17-én. VI. Pál pápa halála után 1978. augusztus 26-án velencei pátriárkaként választották meg pápának. Péteri szolgálatát mindössze 33 napig tölthette a szeptember 28-án váratlanul bekövetkezett haláláig. Pápasága során nem volt ideje új bíborosok kinevezéséhez, sem pedig új enciklika megírásához. Egyszerű, közvetlen és derűs személyisége már az első bemutatkozásakor megnyerte a hívek és a nem katolikus emberek bizalmát és szeretetét. Finom és hiteles, szívből fakadó mosolya miatt egyszerűen „mosolygós pápának” hívták. Első megnyilatkozásaival a VI. Pál által megkezdett reformok folytatását ígérte, a II. Vatikáni Zsinat által elindított  megújítási folyamatok jegyében.

Közelség, alázat, egyszerűség, irgalmasság, felebaráti szeretet, szolidaritás

Pietro Parolin bíboros államtitkár az alapítás és kinevezés kapcsán egy cikket tett közzé, melyben megállapítja: „Albino Luciani története egy olyan lelkipásztoré, aki közel állt a néphez, aki a hit lényeges kérdéseire összpontosította a figyelmét, amihez rendkívüli társadalmi érzékenység társult. Tanítása ma is időszerű, ezekkel a legfőbb súlypontokkal: közelség, alázat, egyszerűség, Isten irgalmasságának a központba állítása, a felebaráti szeretet és a szolidaritás a rászorulók iránt”.

„Püspökként részt vett a II. Vatikáni Zsinat ülésein, és rövid pápasága alatt annak a szellemében vezette az egyházat, visszatérve az evangéliumok forrásához, megújult missziós elkötelezettséggel, a püspöki kollegialitás szellemében. Fontosnak tartotta a vallásközi párbeszédet és a jelenkorral való találkozást a béke és az igazságosság szolgálatában”.