Ferenc pápa katekézise: Irgalmasság és megbocsátás, kölcsönösen erre van szükségünk!

Gedő Ágnes – Vatikán

“Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7) Ebben a boldogmondásban az a különleges, hogy a boldogság oka és gyümölcse egybeesik, vagyis mindkettő az irgalmasság. Azok, akik irgalmat gyakorolnak másokkal, maguk is irgalomra találnak – kezdte elmélkedését a pápa. A megbocsátás kölcsönös volta gyakran előkerül az evangéliumban, hiszen az irgalmasság maga Isten szíve. Jézus azt mondja: “Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.” (Lk 6,37) Mindig ugyanaz a kölcsönösség – fűzte hozzá a pápa. Jakab levele is megerősíti, hogy “az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött”. (vö. Jak 2,13)

Miért nehéz megbocsátani? ... és miért kell mégis?

A Miatyánkban így imádkozunk: “bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12). Máté így folytatja: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6,14-15) Nem választhatjuk tehát el egymástól az adott és a kapott megbocsátást. Sok ember nehezen bocsát meg, vagy nem is képes rá. Sokszor olyan nagy az ellenünk elkövetett vétek, hogy megbocsátani olybá tűnik, mint megmászni egy óriási hegyet. Az irgalmasság kölcsönös mivolta azonban azt jelzi nekünk, hogy a másik oldalról kell megközelítenünk a kérdést. Egyedül nem vagyunk rá képesek, Isten kegyelmét kell hozzá kérnünk. Ha ugyanis az ötödik boldogság azt ígéri, hogy irgalmat találunk, a Miatyánkban pedig kérjük bűneink megbocsátását, az azt jelenti, hogy lényegében bűnösök vagyunk és irgalomra szorulunk.

Nem vagyunk tökéletesek

Ferenc pápa hangsúlyozta: mindannyian vétkezünk Isten ellen, testvéreink ellen. Mindenki tudja magáról, hogy nem tökéletes apa, anya, házastárs vagy testvér. Mindannyian hiányosságokkal küzdünk, és szükségünk van irgalomra. Még ha nem is tettünk rosszat, mindig tehettünk volna többet a jóért. De éppen ez a szegénységünk adja meg az erőt ahhoz, hogy megbocsássunk! Mivel olyan mértékben lesznek velünk irgalmasok, ahogyan mi is irgalmasok voltunk másokkal, érdemes bőkezűen mérnünk az irgalmat, a megbocsátást. Ne feledjük: meg kell bocsátanunk, szükségünk van a megbocsátásra és a türelemre. Ebben áll az irgalmasság titka: ha megbocsátunk, nekünk is megbocsátanak majd. Isten pedig elébünk siet a megbocsátással, s az ő megbocsátása révén mi is képesek leszünk az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, megnyílva ezzel az isteni mérték, az irgalmasság előtt – fejtette ki katekézisében a pápa.

Irgalmasság nélkül nincs kereszténység

Honnan születik a mi irgalmasságunk? Jézus azt mondta nekünk: “Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36) Minél jobban befogadjuk az Atya szeretetét, annál jobban szeretünk. Az irgalmasság nem egy dimenzió a sok közül, hanem maga a keresztény élet magva. Irgalmasság nélkül nincs kereszténység.  Ha a mi kereszténységünk nem az irgalmassághoz vezet, akkor eltévedtünk, mert ez minden lelki út egyedüli célja; a szeretet egyik legszebb gyümölcse.

Isten irgalmassága megszabadít és boldoggá tesz

Ferenc pápa felidézte az első Úrangyala-imát, amit pápaként mondott. Ennek témája éppen az irgalmasság volt, s amit fontos üzenetként szeretett volna átadni a világnak. Kicsit “szemtelenül” reklámozta Kasper bíboros akkor megjelent könyvét az irgalmasságról. Mint mondta, azt szerette volna üzenni Róma püspökeként, hogy irgalomra, megbocsátásra van szükség. Isten irgalmassága megszabadít és boldoggá tesz minket. Ez a levegő, amit beszívünk, nem tudunk nélküle létezni. Túl szegények vagyunk ahhoz, hogy feltételeket szabjunk, szükségünk van arra, hogy megbocsássunk és hogy nekünk is megbocsássanak – mondta végül szerdai katekézisében a pápa.