Minden keresztény küldetése Jézus hirdetése – Ferenc pápa Úrangyala imádsága
Vertse Márta – Vatikán
Hagyjuk, hogy Jézus, Isten nekünk szóló ajándéka, magával ragadjon bennünket és életünk váljon Isten dicséretévé, miközben testvéreinket szolgáljuk – buzdította a pápa a Szent Péter téren összegyűlt híveket Urunk bemutatása, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén. Emlékeztetett rá, hogy ez az ünnep egyben az Istennek szentelt személyek napja, akik nagy kincset jelentenek az egyház számára. Közelről követik az Urat, megvallva az evangéliumi tanácsokat.
Az Úrral való találkozás pillanata: mozgás és csodálkozás
Az evangéliumi szakaszt (vö. Lk 2,22-40) elemezve a pápa utalt rá, hogy negyven nappal születése után szülei elvitték a Gyermek Jézust Jeruzsálembe, hogy Istennek szenteljék őt a zsidó Törvény előírása szerint. Ez az epizód, miközben leír egy hagyomány által elrendelt rítust, felhívja a figyelmünket néhány személyiség példájára. Abban a pillanatban ábrázolja őket, amikor megtapasztalják az Úrral való találkozást azon a helyen, ahol Ő jelen van és közel van az emberekhez. Mária és József, Simeon és Anna ez az a négy személy, akik mintaképei a befogadásnak és annak, hogy életüket Istennek adják. Nem voltak egyformák, különböztek egymástól, de mindnyájan Istent keresték és hagyták, hogy az Úr vezesse őket. Lukács evangélista leírja mind a négyük kettős hozzáállását: a mozgás és a csodálkozás magatartása jellemezte őket – fejtette ki a pápa.
A keresztény élet dinamizmust igényel
Az első magatartás a mozgás. Mária és József Jeruzsálem felé indulnak, Simeon, a Lélek indíttatására a Templomba megy, miközben Anna reggeltől estig, megállás nélkül szolgálja Istent. Így az evangéliumi szakasz négy főszereplője azt mutatja meg, hogy a keresztény élet dinamizmust és készséget igényel, hogy útra keljünk és hagyjuk, hogy a Szentlélek vezessen bennünket. A mozdulatlanság nem illik a keresztény tanúságtételhez és az egyház missziójához. A világnak olyan keresztényekre van szüksége, akik nem fáradnak bele abba, hogy az élet útjain járjanak, hogy mindenkihez elvigyék Jézus vigasztaló szavát. Minden megkeresztelt megkapta a hivatást az evangélium hirdetésére, az evangelizáló küldetésre, arra, hogy hirdesse Jézust! – mutatott rá a pápa, majd arra buzdította a plébániákat és a különféle egyházi közösségeket, hogy segítsék elő a fiatalok, családok és idősek elkötelezettségét, hogy mindnyájan részesülhessenek a keresztény tapasztalatban és főszereplőként élhessék meg az egyház életét és küldetését.
Az ámulat kedvez a vallásos élménynek
A második magatartás, amellyel Szent Lukács evangélista bemutatja az elbeszélés négy személyét, a csodálkozás, az ámulat. Mária és József „csodálkozva hallgatták” amit Jézusról mondtak. A csodálkozás jelen van az idős Simeon magatartásában is, aki a Gyermek Jézusban saját szemével látja az Isten által végrehajtott üdvösséget népe érdekében: ezt az üdvösséget várta Simeon már évek óta. Ez érvényes Annára is, aki szintén „magasztalta Istent” és beszélt Jézusról az embereknek. Ő egy szent „pletykás asszony” volt, szép dolgokról, nem csúnya dolgokról fecsegett. Beszélt és hirdetett: egy szent asszony volt, aki egyik asszonytól a másikig ment, megmutatva nekik Jézust. A hívőknek ezeknek az alakjait ámulat veszi körül, mert hagyták, hogy magukkal ragadják őket azok az események, amelyek a szemük előtt mentek végbe. Az a képesség, hogy körülöttünk lévő dolgok lenyűgözzenek bennünket, kedvez a vallásos élménynek és gyümölcsözővé teszi az Úrral való találkozást. Ezzel ellentétben az ámulatra való képtelenség közömbössé tesz és növeli a távolságot a hitben való előrehaladás és a mindennapi élet között. Legyünk mindig mozgásban és maradjunk nyitottak az ámulatra – hangzott a pápa buzdítása, majd így fohászkodott:
