A pápa Urunk bemutatása ünnepén: Jézus iránt izzó szeretettel, érte mindent elhagyva
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
„Már látták szemeim” – kezdte beszédét Ferenc pápa, idézve az idős Simeon szavait. Ez az egyszerű ember, az evangélium szavaival „igaz és jámbor” (Lk 2,25) ott áll a Templomban a többi ember között, de egyedül csak ő látja meg Jézusban az Üdvözítőt. Egy kicsi, törékeny és egyszerű gyermeket lát, de a Lélek ösztönzésére felismeri benne az üdvösséget. Karjába veszi és hitben megérti, hogy Isten beteljesítette benne ígéreteit. Ekkor Simeon békében elköszön: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek” (Lk 2,28-32).
A megszentelt élet a kegyelem új szemével tekint a világra
Ti is megláttátok ezt a kincset, ami a világ minden dolgánál többet ér – fordult a pápa a megszentelt élet tagjaihoz. Azért tettétek ezt, mert Jézus iránt szeretetre gyulladtatok és érette értékes dolgokról mondtatok le, így a saját család alapításáról is. A megszentelt élet új szemmel tekint a világra, Simeon tekintetével, meglátja az Isten kegyelmét és azt mondja: Minden ajándék, minden kegyelem!
A kegyelem meglátása az elindulás pontja
Simeon szavait az egyház a zsolozsma napzáró imájában ismétli és ezzel azt jelzi, hogy a kegyelem meglátása az elindulás pontja. Vissza kell tekinteni, újraolvasni a saját történelmet és meglátni benne Isten adományát, nemcsak az élet nagy pillanataiban, hanem emberi törékenységünkben és gyengeségünkben. E nélkül elvesztjük az iránytűt – figyelmeztetett a pápa, majd az ilyen alkalmakkor felbukkanó kísértő szerepére emlékeztetett, aki a világiasság kísértésével próbálja a figyelmünket az Istenről önmagunkra, önzésünkre terelni.
A megszentelt élet erényeinek igazi értékei: szabadság, szeretet, győzelem
Jézus templomi bemutatásának lukácsi szövege háromszor is említi Simon próféta és a Szentlélek kapcsolatát, aki fölötte van, aki sugalmazza és aki mozgatja őt. A megszentelt élet, ha szilárd az Úr szeretetében, meglátja a szépséget. Látja a szegénységet, ami nem egy titáni erőfeszítés, hanem egy magasabb rendű szabadság, amit Isten ajándékoz nekünk. Látja, hogy a szüzesség nem egy szigorú meddőség, hanem a birtoklás nélküli szeretet útja. És látja, hogy az engedelmesség nem fegyelem, hanem győzelem a zűrzavarunk fölött Jézus stílusában.
Ne távolodjunk el soha az Úrtól, reménységünk forrásától!
Simeon a Templomba ment és ott talált rá Jézusra. Vajon az Istennek szentelt élet hol talál rá a felebarátra? – tette fel a kérdést a pápa. Mindenekelőtt a saját közösségben kell keresni, fivéreink és nővéreink között, elfogadással és előítélet nélkül. Simeon a reménység szemével tudott az Úrra nézni és nem tekintgetett maga köré, ahol könnyen elveszthette volna a reményt. Szükség van arra, hogy állandó és stabil kapcsolatban legyünk az Úrral, mint Simeon és Hanna, aki „nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált” (Lk 2,37). Ez tehát a titok: ne távolodjunk el soha az Úrtól, reménységünk forrásától! – zárta homíliáját Ferenc pápa szombaton este a Megszentelt élet napjának vigíliáján tartott szentmise homíliájában.
