Pope Francis General Adience Pope Francis General Adience 

A legszebb a könnyáztatta arc – Ferenc pápa katekézise a sírók boldogságáról

A nyolc boldogságról kezdett új katekézis sorozatában Ferenc pápa Jézus második mondását elemezte: „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket” (Mt 5,4). Beszédében először a halál kiváltotta szomorúságot tekintette, majd a bűn okozta elkeseredésünk felé fordult.

P. Vértesaljai László – Vatikán      

A szomorkodás benső fájdalmat jelent, mely megnyílik az Úrra

Ferenc pápa kiindulópontként a megfelelő görög szót pontosította, ami nem szenvedő szerkezetű, hiszen a szomorkodók nem szenvedik el a sírást, hanem az egy aktív cselekedet: Bánkódás, gyötrődés, sírás belülről – tette hozzá szabadon. Ez a magatartás a keresztény lelkiség központi elemévé vált. A pusztai atyák, a történelem első szerzetesei penthos- nak hívták, ami benső fájdalmat jelent, mely megnyílik az Úrral és a felebaráttal fennálló megújított kapcsolatra.

A szomorúságot a halál, a szenvedés váltja ki, valamint a bűn

Ennek a sírásnak a Bibliában két arculata van: az egyiket a halál és a szenvedés váltja ki, a másik pedig a bűn miatt születik meg, amikor vérzik a szív, mert érzi, hogy megsértette az Istent és a felebarátot. Olyan szeretetről van szó, mely osztozni akar a másik fájdalmában. A pápa utalt rá, hogy ő sokszor beszélt a könnyek értékes adományáról. Hiszen hűvösen nem lehet szeretni. Vannak, akiket meg kell vigasztalni a szomorúságukban, de vannak olyanok, akiket fel kell rázni, mert kő szívük van és nem tudnak megindulni mások fájdalmán. A gyász egy keserű út, de hasznos lehet, mert képes megnyitni a szemet az életre és a szent értelmére.

Isten kegyelme, ha sírni tudunk a bűn felett  

Másodjára és alaposabban a bűn okozta sírást elemezte a pápa. Van, aki megharagszik, mert hibázott, de ez gőg. Van, aki viszont rossz tettét siratja, az elmulasztott jót, elárult kapcsolatát Istennel. Sír, mert nem szeretett, ami abból fakad, hogy a másikat szeretné a szívére venni. Sír, mert nem felel meg az Úrnak, aki nagyon szereti őt; sír az elmulasztott jóért. Ebben áll a bűn értelme: megsértettem azt, aki pedig szeret engem és ez könnyekre indítja. Legyen áldott az Úr, ha megérkeznek ezek a könnyek! – állapította meg a pápa.  

Az igazi sírás a Szentlélek műve, Isten adománya

A saját bűneink fölötti sírás példáját Péter mutatja. Ez a sírás új és igazabb szeretetre vezet, megtisztít és megújít. A Szentlélek műve, Isten adománya, ezt csak kérni tudjuk. Nagy ajándék, és csak ha megértettem, akkor jön el a bűnbánat sírása. Szír Szent Efrémtől idézte a pápa: „a könnyek áztatta arc elmondhatatlanul szép”. A bűnbánat szépsége, a sírás szépsége, a töredelem szépsége. Mintha a keresztény élet az irgalmasságban találná meg legjobb kifejeződését!

Szeressünk bőséggel, mosollyal, közelséggel, szolgálattal és sírással is

Bölcs és boldog az, aki befogadja a szeretethez kötődő fájdalmat, mert a Lélek  megvigasztalását nyeri el. Isten mindig megbocsát. Ezt soha ne felejtsük el, még a legnagyobb bűnöket is megbocsátja. A mi problémánk abban áll, hogy elfáradunk bocsánatot kérni és ekkor bezárkózunk. Azonban ha szem előtt tartjuk, hogy „Isten nem a bűneink szerint bánik velünk” Zsolt 103,10), akkor irgalmasságban és együttérzésben élünk és megjelenik bennünk szeretetben. Az Úr adja meg, hogy szeretni tudjunk bőséggel, mosollyal, közelséggel, szolgálattal és sírással is – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.               

                  

12 február 2020, 13:28