Ferenc pápa katekézise: A lélekben szegények Isten kegyelmének a koldusai

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Meglepő ez az út és furcsa a boldogság tárgya

A lélekben valóban szegény ember „alázatos, tud bocsánatot kérni és a kegyelem lehetőségeiből él, annak mintegy a koldusa”. A katekézis bibliai segédszövege a Máté evangéliumból Jézus vigasztaló és bátorító szava: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28-30).

Kik azok a szegények?

A nyolc boldogság első mondásával szembesülünk ma, mert Jézus ezzel az ellentmondásos boldogsággal nyitja meg a nyolc mondás sorát: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). Meglepő ez az út és furcsa a boldogság tárgya, a szegénység – kezdte katekézisét a pápa. Először is a „szegények” jelentését kell tisztázni. Ha Máté csak ezt a szegények szót használná, akkor jelentése egyszerűen gazdasági jellegű lenne és azokra az emberekre utalna, akiknek semmijük sincs, vagy alig van valamijük a létfenntartásukra és így másokra szorulnak.

A valakivé, valami válás gyötrő aggodalma

Lukáccsal ellentétben ő hozzáteszi: boldogok a lélekben szegények. Mit is akar ezzel mondani? – kérdezte a pápa. A Biblia szerint a lélek az „élet lehelete”, amit Isten Ádámnak adott. Ez a legbensőbb dimenziónk, ami emberi személlyé tesz bennünket, úgymond a spirituális dimenzió, létünk benső magja. Így tehát a „lélekben szegények” azok, akik szegények, koldusnak érzik magukat létük legbensőjében. Jézus azért mondja őket boldognak, mert hozzájuk tartozik a mennyek országa. Pedig hányszor is mondatik az ellenkezője! Kell lenni valaminek, kell lenni valakinek...! Egy névvé kell válni! Ebből születik meg aztán a magány és a boldogtalanság, mert ha nekem „valakivé” kell lennem, akkor versenyben vagyok másokkal, és akkor gyötrő aggodalomban élek az énem miatt. Ha nem fogadom el, hogy szegény vagyok, gyűlölni kezdem mindazt, ami törékenységemre emlékeztet. Ez az esendőség ugyanis megakadályozza, hogy fontos ember, gazdag legyek – nemcsak pénzben, hanem hírnévben, mindenben – állapította meg Ferenc pápa.   

Szegénynek lenni, az a kegyelem lehetősége

Mindenki jól tudja saját maga előtt, hogy bármennyire is tevékeny, mindig gyökeresen befejezetlen és sérülékeny marad. Nincs olyan trükk, amivel el lehet fedni ezt az esendőséget. Mindannyian sebezhetők vagyunk belül, csak meg kell nézni, hol. De milyen rosszul él az ember, ha elutasítja a határait. Rosszul él, nem tudja megemészteni a korlátait. A gőgös emberek nem kérnek segítséget, nem tudnak segítséget kérni és nem is éreznek rá késztetést, mert önellátónak kell mutatkozniuk! És hányan segítségre szorulnak közülük, de a büszkeségük nem engedi, hogy segítséget kérjenek. Milyen nehéz is elfogadni a tévedést és bocsánatot kérni! A pápa itt szabadon hozzáfűzte: Amikor tanácsot adok ifjú házasoknak, akik azt kérdik, hogyan legyen jó a házasságuk, azt mondom nekik: „Van három varázsszó: szabad? Köszönöm, bocsánat”. Ez a három szó a szegénységből jön, valakinek a szegénységéből. Nem szabad tolakodónak lenni, kérjünk engedélyt. Szerinted ez helyes? A családban, a házasok legyenek párbeszédben egymással. „Ezt tetted nekem, köszönöm, szükségem volt rá! Persze mindig hibázik az ember, megbotlik, ilyenkor mondjuk ki: Bocsáss meg!.

Tudni kell bocsánatot kérni

Általában a párok, az új házasok is - akik itt a kihallgatáson vannak és mások is - azt szokták mondani, hogy a harmadik szót a legnehezebb kimondani, vagyis bocsánatot kérni. Mert a büszke nem képes rá. Nem tud bocsánatot kérni, mindig igaza van. Nem szegény. Ellenben az Úr soha nem fárad bele megbocsátani, viszont mi belefáradunk abba, hogy kérjük a megbocsátást – utalt a pápa első Úrangyala imádságára a megválasztása után. Belefáradni a bocsánatkérésbe, az bizony rút betegség… De miért is nehéz bocsánatot kérni? – tette fel a kérdést. Azért, mert megalázza a képmutató arculatunkat. Ám hiába is törekszünk elleplezni a hiányosságainkat, az mindig fáradságos és gyötrő marad.

Az imádság ereje a mi szegénységünk

Jézus ellenben azt mondja nekünk, hogy szegénynek lenni, az a kegyelem lehetősége és kiutat mutat ebből a fáradságból. Jogot adott nekünk arra, hogy lélekben szegények legyünk, mert ez Isten Országának az útja. A pápa alapvető szükséges feltételként szögezte le: nem kell nekünk magunkat átalakítani, hogy lélekben szegénnyé legyünk. Nincs szükség semmilyen átalakulásra, mert már azok vagyunk! Mindnyájan szegények vagyunk lélekben, koldusok! Ez emberi állapot.

Az igazi szabadság szolgálatát dicsérik a boldogságok

Isten Országa a lélekben szegényeké. De vannak olyanok, akiknek országa ebből a világból való, igaz, ezek az országok véget érnek. Az emberek hatalma, még a legnagyobb uralmaké is elmúlik, eltűnik. Hányszor látjuk a tévéhíradóban vagy az újságokban, hogy az egyik vagy másik erős, hatalmas kormányzó megbukott. Tegnap még volt, ma már nincs. Az evilági kincsek elmúlnak, a pénz is. Az öregek azt tanították nekünk, hogy a szemfedőnek nincs zsebe. Így igaz. Sosem láttam még temetési menetet, ami mögött költöztető teherautó jött volna: senki nem visz magával semmit. Ezek a kincsek itt maradnak – fejtette ki szabadon a pápa.

Lélekben szegényeké az Isten Országa

Isten Országa a lélekben szegényeké. Vannak olyanok, akik az evilág országát uralják, javaik vannak és kényelemben élnek. De tudjuk, hogy ennek vége lesz. Az uralkodik igazán, aki az igazi jót tudja szeretni: ez a lelki hatalom, aki az igazi jót jobban szereti önmagánál. Ez Isten hatalma. Krisztus abban mutatkozott hatalmasnak, amit a föld királyai nem tudnak: életet adni másoknak. Ez az igazi hatalom. A testvériség hatalma, a szeretetszolgálat hatalma, a szeretet hatalma, az alázat hatalma. Ezt tette Krisztus.

Az szabad, aki alázatos és másokat szolgál

Ebben áll az igazi szabadság: akiben megvan az alázat, a szolgálat, a testvériség hatalma, az szabad. Ennek a szabadságnak a szolgálatát dicsérik a boldogságok, mert van olyan szegénység, amit el kell fogadnunk, mint életünk szegénységét és egy olyan szegénységet, amit keresnünk kell, hogy szabadok legyünk evilág dolgaitól és tudjunk szeretni. Mindig keressük a szív szabadságát, azt, amelyik önnön szegénységünkben gyökerezik – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa a VI. Pál aulában.