Vízkereszt: Az élet nagysága nem a birtoklásban, hanem a szeretetben rejlik

Gedő Ágnes – Vatikán

A három királyok és Heródes király szembeállítása, vagyis Isten imádása az önimádással szemben – ez alkotta a pápa szentbeszédének alapgondolatát, amelyet Urunk bemutatása ünnepén tárt a hívek elé. A keresztény életnek Isten felé kell irányulnia, amihez szükséges kilépni önmagunkból, ahogyan azt a napkeleti bölcsek tették. Heródes király csak önmagát imádta, ami arra figyelmeztet, hogy nem szabad összekevernünk az evangélium értékeit saját érdekeinkkel, a nekünk kényelmes vallásosságot választani a mások szolgálata helyett. Ahogyan a három királyok imádták az újszülött Jézust, úgy kell nekünk is imádnunk Istent. Az imádás ugyanis egy olyan szeretetgesztus, amely megváltoztatja az életünket – mutatott rá homíliájában Ferenc pápa.

A hit személyes találkozás Jézussal, akinek ismerjük az arcát

Heródesen kívül a főpapok és a nép írástudói sem tudták imádni a Messiást. Ismerték a próféciákat, mégsem indultak útnak Betlehembe, hogy leróják tiszteletüket Jézus előtt. Nem elég tehát tudni a dolgokat, ha nem tudunk kilépni önmagunkból, ha nem találkozunk, és nem imádunk, akkor nem ismerhetjük meg Istent. A teológia és a lelkipásztori hatékonyság mit sem használ, ha nem hajtunk térdet, ha nem követjük a napkeleti bölcseket, akik nemcsak jó utazásszervezők voltak, hanem tényleg elzarándokoltak Betlehembe és imádták Jézust. Amikor eljutunk az imádathoz, akkor rájövünk, hogy a hit nem szép tanítások összessége csupán, hanem egy élő személlyel való kapcsolat, akit imádunk. A hit személyes találkozás Jézussal, akinek ismerjük az arcát. Amikor imádjuk, akkor fölismerjük, hogy a keresztény élet az Istennel való szeretetkapcsolat, amelyben nem elegendők a szép elvek, hanem arra van szükség, hogy Istent tegyük az első helyre – éppúgy, ahogy egy szerelmes teszi az általa szeretett személlyel. Ilyennek kell lennie az egyháznak: szerelemmel imádnia Jézust, a jegyesét.

Én Uram, én Istenem!

Ha képesek vagyunk térdet hajtani Jézus előtt, akkor legyőzzük a kísértést, hogy saját utunkat járjuk. Imádni Őt azt is jelenti, hogy kilépünk egy nagyobb szolgaságból, az önimádatból. Azt jelenti, hogy az Urat helyezzük a középpontba és nem magunkat. Hogy Isten terveit magunk elé vesszük és követjük a tanítást: „Az Urat, a te Istenedet imádd” (vö. Mt 4,10). A te Istenedet – ismételte a pápa: imádni és érezni az egymáshoz tartozást. Tegezni Őt az intim kapcsolatban, elvinni elé életünket úgy, hogy oda beléphessen, és hagyni, hogy vigasztalását elküldje a világra. Imádni azt jelenti, hogy rádöbbenünk, az imához nem kell más, mint kimondani: Én Uram, én Istenem! - és hagyni, hogy elárasszon bennünket gyengédsége.

Amikor imádjuk Istent, hagyjuk, hogy Jézus megváltoztasson minket

Ha imádjuk Jézust, akkor nem kívánságlistával a kezünkben érkezünk hozzá, hanem hagyjuk, hogy meggyógyítson és megváltoztasson minket – folytatta gondolatmenetét Ferenc pápa. Az Úr így szeretetével átalakít minket, világosságot gyújt sötét pillanatainkban, erőt ad a gyengeségben és bátorságot önt belénk a próbatételek idején. Amikor imádunk, akkor jutunk el a lényeghez: megtisztulunk a sok fölösleges dologtól, a függőségektől, amelyek elaltatják szívünket és eltompítják elménket. Megtanuljuk visszautasítani mindazt, amit nem szabad imádni: a pénzistent, a fogyasztás istenét, az élvezet, a siker istenét, és az istenné emelt önmagunkat. Imádni azt jelenti, hogy kicsinyekké leszünk a Magasságos előtt, hogy ott fölfedezzük az élet nagyságát, amely nem a birtoklásban, hanem a szeretetben rejlik. Ha imádunk, akkor testvérként tekintünk egymásra a szeretet misztériuma előtt, amely minden távolságot áthidal. A jó forrásából merítünk, és Istenben bátorságot kapunk ahhoz, hogy odamenjünk a többiekhez. Imádni annyi, mint képesnek lenni elhallgatni az isteni Ige előtt, hogy megtanuljuk kimondani azokat a szavakat, amelyek nem sértenek, hanem vigasztalnak.

Tanuljuk meg imádni Istent, ahogy a napkeleti bölcsek

Az egyháznak tehát az imádás imájával kell előrehaladnia, mindannyiunknak ebben kell erősödnie. Olyan bölcsesség ez, amelyet nap mint nap kell elsajátítanunk. Sok keresztény bár imádkozik, nem tud imádni. Találjunk időt az imádásra a mindennapokban és a közösségeinkben, hogy ezáltal a három királyokhoz hasonlóan nagy örömben legyen részünk – mondta még Vízkereszt ünnepén Ferenc pápa.