Pápai üzenet a fogyatékkal élők világnapjára: Az emberi méltóság mindenkit megillet

Gedő Ágnes – Vatikán

December 3-i keltezéssel írja üzenetét Ferenc pápa a fogyatékkal élők világnapja alkalmából, akikben a hit szemével magát Krisztust látjuk. Ő ugyanis azt mondta: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (vö. Mt 25,40) A társadalomban való részvételük jogát elő kell mozdítani azért, hogy gátat szabjunk a hátrányos megkülönböztetésnek, ehelyett a találkozás és a minőségi élet kultúráját terjesszük.

Minőségi életet a fogyatékkal élőknek

A pápa üzenetében méltatja az orvostudományban és a betegellátásban történt előrehaladást, ugyanakkor megállapítja: továbbra is fennáll a selejt kultúrája, és sok fogyatékkal élő személy is így éli meg az odatartozás és a részvétel hiányát. Ennek megoldása nemcsak a fogyatékkal élők és hozzátartozóik jogi védelmét feltételezi, hanem egy emberségesebb világ megteremtésére ösztönöz bennünket. El kell hárítani minden akadályt az elől, hogy ők a társadalom teljes jogú állampolgárainak érezzék magukat, fel kell számolni az előítéleteket, hozzáférést kell biztosítani számukra a helyekhez és a minőségi élethez, amely minden emberi dimenzióval számol.

Minden élethelyzetben segítenünk kell őket, felhasználva, de nem túlbecsülve a technológia vívmányait. Föl kell vállalnunk peremre szorultságukat, megkenve őket a méltóság olajával, hogy tevékenyen részt vegyenek a civil és egyházi közösség életében. Igényes és fáradságos út ez, ami által egyre inkább fölismerjük, hogy minden személy egyedi és megismételhetetlen.

Mindenki hozzájárul a közjóhoz

Azokról se feledkezzünk meg, akik rejtett száműzetésben élnek otthonainkban, családunkban, társadalmunkban. A pápa itt elsősorban az idősekre gondolt, akik a fogyatékosság miatt is tehernek érzik magukat, akiket félő, hogy kiselejteznek, megvonják tőlük a jövőjük építéséhez szükséges konkrét munkalehetőségeket. Föl kell ismernünk, hogy minden fogyatékkal élő ember, legyen az súlyos vagy halmozott fogyatékosság, saját egyediségénél fogva hozzájárul a közjóhoz. Ismerjük föl benne az emberi méltóságot, tudván, hogy az nem az öt érzék működőképességétől függ. Erre a megtérésre az evangélium tanít minket.

Nincsen első osztályú és másodosztályú élet

Ellenanyagot kell kifejlesztenünk az olyan kultúra ellen, amelyik egyes emberi életeket első vagy második osztályba sorol: ez társadalmi bűn – figyelmeztetett a pápa. Föl kell emelni a hangunkat mindazokért, akiket hátrányos megkülönböztetés ér fogyatékosságuk miatt. Egyes országokban ma sem akarják egyenlő méltóságú személyként elismerni őket. Az utóbbi években sokat tettek beilleszkedésükért, de ez még nem elegendő: az előítéletek tovább élnek, és túl a fizikai akadályokon, a nevelésben, a foglalkoztatásban és a társadalmi részvételben is korlátokba ütköznek. Egy fogyatékkal élő személynek nemcsak a létezésre van szüksége, hanem arra is, hogy egy közösséghez tartozzon – mutatott rá üzenetében a pápa, majd így fohászkodott: Imádkozom, hogy minden ember magán érezhesse Isten atyai tekintetét, amely megerősíti őt teljes méltóságában és élete feltétel nélküli értékében.