Ne szalasszuk el ezt az alkalmat – a pápa üzenete a madridi klímacsúcshoz

Vertse Márta – Vatikán

Az éghajlatváltozás alapvető civilizációs kihívás, de a szavak és a konkrét cselekvés között még túlságosan nagy a távolság – állapítja meg üzenetében a pápa. Arra buzdítja a résztvevőket, hogy a tettek kölcsönös összefüggése tudatában mindent tegyenek meg a közös otthon megvédése érdekében, „egészséges bolygót”, emberhez méltó életet biztosítva a jelen és a jövő nemzedéke számára.

Globális együttműködés a közös otthon felépítésében

A pápa üzenete elején utal rá, hogy a 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodás gyors hatálybalépése, a számos találkozó, amelynek az volt a célja, hogy megvitassák az emberiség egyik legfőbb kihívását, az éghajlatváltozást és  meghatározzák a Megállapodás megvalósításának legjobb módjait, azt bizonyította, hogy a nemzetközi közösség különböző szereplői egyre inkább tudatára ébrednek annak a jelentőségére, hogy együtt kell működniük a közös otthon felépítésében.

A szavak és a tettek között túl nagy a távolság

Sajnos négy év elteltével el kell ismernünk, hogy ez a tudatosság még mindig meglehetősen gyenge – folytatja üzenetében a pápa. A nemzetközi közösség még nem képes rá, hogy a tudományos adatok birtokában, amelyeket az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) közelmúltban közzétett különjelentése tartalmaz,  a sürgető szükségnek megfelelően gyorsan cselekedjen.

Ezek a tanulmányok azt mutatják, hogy a szavak nagyon távol állnak a konkrét cselekvésektől! Az államok jelenlegi elkötelezettségei, amelyeket az éghajlatváltozás enyhítése illetve az ahhoz való alkalmazkodás érdekében vállaltak, messzemenően nem elegendőek a Párizsi Megállapodásban kitűzött célok eléréséhez.

A klímaváltozás és a szegénység elleni küzdelem szoros kapcsolata

A pápa megállapítja, hogy napjainkban egyre növekvő egyetértést lehet tapasztalni annak a szükségességéről, hogy elő kell segíteni az átmeneti folyamatokat, valamint a fejlődési modellek átalakítását. Ösztönözni kell a szolidaritásra és meg kell erősíteni a klímaváltozás és a szegénység elleni küzdelem között fennálló szoros kapcsolatokat. Ezt a tudatosságot bizonyítja az a számos, már megvalósult vagy folyamatban lévő kezdeményezés, amelyek nemcsak a kormányok, hanem a helyi közösségek, a magánszektor, a civil társadalom és egyének részéről indulnak ki. Továbbra is aggodalomra ad okot azonban, annak a kérdése, hogy ezek a folyamatok vajon képesek-e a tudomány által megkövetelt ütemterv betartására, valamint hogyan oszlanak meg a szükséges költségek? Ebből a szempontból komolyan fel kell tennünk magunknak a kérdést: van-e elegendő politikai akarat arra, hogy őszintén, felelősségteljesen és bátran több emberi, pénzügyi és technológiai erőforrást fordítsunk az éghajlatváltozás negatív hatásainak az enyhítésére, valamint a legszegényebb és legsebezhetőbb népességek megsegítésére, akik ezektől a negatív hatásoktól a leginkább szenvednek? – írja a madridi klímacsúcs résztvevőihez intézett üzenetében Ferenc pápa. Utal azokra a tanulmányokra, amelyek azt állítják, hogy a globális felmelegedést továbbra is lehet korlátozni.

Emberiséghez méltó életkörülményeket a ma és a holnap számára

Ehhez világos, előrelátó és határozott politikai akaratra, egy olyan új folyamatra van szükség, amelynek célja a pénzügyi és gazdasági befektetések átcsoportosítása azokra a területekre, amelyek valóban megóvják az emberiséghez méltó életkörülményeket egy „egészséges” bolygón a jelen és a jövő számára. Mindez azt teszi szükségessé, hogy lelkiismeretesen gondolkodjunk fogyasztási és termelési modelljeinkről, az oktatás és figyelemfelkeltés folyamatairól, hogy azok összhangban álljanak az emberi méltósággal.

Konkrét tettekkel adjanak reményt a fiataloknak

A „civilizáció kihívására”, az „emberarcú” éghajlati vészhelyzetekre válaszoló tetteink középpontjában álljon a méltóság – buzdít rá a pápa. Ne engedjük, hogy bezáródjon a lehetőségek ablaka, hanem használjuk ki ezt a jelenlegi alkalmat felelős gazdasági, technológiai, társadalmi és oktatási tevékenységeink révén, annak tudatában, hogy cselekedeteink kölcsönösen függnek egymástól. A pápa végül sikeres munkát kíván a COP25 résztvevőinek, arra bátorítva őket, hogy gondoljanak a fiatalokra, akik ma fokozottan érzékenyek az éghajlatváltozás „vészhelyzetéből” fakadó összetett problémákra. Nem terhelhetjük őket, hogy vállalják az előző generációk által előidézett nehézségeket. A jelen és a jövő nemzedékeinek adjanak lehetőséget és konkrét okokat, hogy együttműködjenek a közös otthon megőrzése és ápolása érdekében.