Szent István első vértanú ünnepén emlékezzünk meg minden kor vértanúiról – a pápa Úrangyala imádsága

Vertse Márta – Vatikán 

Szent István első vértanú ünnepén emlékezzünk meg a múlt és a jelen minden vértanújáról – hangzott a pápa felhívása. Kérjük tőlük a kegyelmet, hogy szívünkben és ajkunkon Jézus nevével éljünk és haljunk meg. Hangsúlyozva, hogy ma sokan vannak a keresztény vértanúk, Ferenc pápa felidézte István diakónus alakját, aki életével és halálával azt tanítja, hogy hirdessük Krisztust a testvériség és a szeretet gesztusaival. Vértanúságában a szeretet legyőzte az erőszakot, az élet legyőzte a halált.

István vértanúsága csak látszólag nincs összhangban Karácsony örömteli légkörével

Szent István első vértanú ünnepén az Apostolok cselekedeteiből vett első olvasmány (ApCsel 6,8-10;7,54-59) az egyház egyik első diakónusa életének utolsó pillanatairól szól, amikor elfogták és megkövezték – kezdte beszédét Ferenc pápa. A hite miatt megölt első keresztény emlékezete úgy tűnhetne, hogy nem illik bele Karácsony örömteli légkörébe. Azonban éppen a hit távlatában összhangban van Karácsony valódi jelentésével, ugyanis István vértanúságában az erőszakot legyőzi a szeretet, a halált legyőzi az élet:  a végső, legnagyobb tanúságtétel órájában István a megnyílt égboltot szemléli és megbocsát üldözőinek (vö. 60).

Vértanúságában beteljesednek Jézus szavai: az  üldözés órájában Atyátok Lelke szól majd belőletek

Az evangéliumnak ez a fiatal szolgája, a Szentlélekkel eltelve, szavakkal és főleg életével mutatja be Jézust. Szent István vértanúra tekintve látjuk, hogy megvalósul Jézus tanítványainak tett ígérete, amelyet az ünnep evangéliumi szakaszában  olvasunk: „Mikor bíróság elé állítanak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában majd megtudjátok, mit szóljatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek” (Mt 10,19-20). Szükségünk van rá, hogy tekintetünket Jézusra szegezzük,  aki hitünk „szerzője és beteljesítője” – idézte a pápa a Zsidókhoz írt levél szavait (Zsid 12,2), majd Péter apostol első levelére utalva folytatta: hogy megfeleljünk mindenkinek, aki reménységünkről kérdez (vö. 1Pét 3,15) a kihívások és a megpróbáltatások során, amelyekkel nap mint nap szembe kell néznünk. Számunkra, keresztények számára az ég nincs távol, nincs elválasztva a földtől: Jézusban a Menny leszállt a földre. Jézusnak köszönhetően, a Szentlélek erejével mindent, ami emberi, magunkba foglalva az ég felé irányíthatunk. Első tanúságtételünk legyen éppen az, hogy emberi életmódunkat, életstílusunkat Jézus szerint alakítjuk: legyünk szelídek és bátrak, alázatosak és nemes lelkűek, ne legyünk erőszakosak – buzdított rá a pápa.

A keresztény közösségek ne a világ logikáját kövessék

István egyike volt az egyház első hét diakónusának (vö. ApCsel 6,1-6). Azt tanítja nekünk, hogy Krisztust a testvériség és az evangéliumi szeretet gesztusai révén hirdessük. Tanúságtétele, amely a vértanúságban érte el csúcspontját, keresztény közösségeink megújulásának ihlető forrása. Minden keresztény közösség arra kapott meghívást, hogy egyre inkább misszionárius legyen, tagjai törekedjenek az evangelizálásra,  jussanak el minden emberhez, akik az egzisztenciális és földrajzi perifériákon élnek, ahol jobban szomjúhozzák a reményt és az üdvösséget. Olyan közösségek legyenek, amelyek nem követik a világi logikát, nem önmagukat, saját képmásukat, hanem kizárólag Isten dicsőségét és az emberek javát helyezik a középpontba, különös tekintettel a kicsinyekre és a szegényekre – mondta Ferenc pápa, majd a következő szavakkal emlékezett meg minden korok vértanúiról: „István, első vértanú ünnepe arra szólít minket, hogy emlékezzünk tegnap és ma minden vértanújára – ma sokan vannak! – érezzük magunkat szeretetközösségben velük és kérjük tőlük a kegyelmet, hogy szívünkben és ajkunkon Jézus nevével éljünk és haljunk meg”.

Mária, a Megváltó Anyja segítsen minket, hogy ezt a karácsonyi időszakot Jézusra szegezett tekintettel éljük meg, hogy minden nap egyre inkább hasonlóvá váljunk Őhozzá” – fohászkodott a Szűzanyához Ferenc pápa.