A pápa a Világiak, a Család, az Élet dikasztériumának közgyűléséhez: Egyház anyaszívvel
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Érezzenek az egyház szívével
A dikasztérium tagjait és tanácsnokait arra kérte a pápa, hogy működjenek együtt az alig két éve született új vatikáni intézmény vezetésében. Tegyék ezt leginkább azzal, hogy az egyház szívével éreznek. Ez azt jelenti, hogy kilépnek magukból és belépnek egy új, szokatlan távlatba. Mindenekelőtt a lokális helyi látásból át kell lépni egy egyetemes távlatba, mert az egyház nem azonosul egyetlen egy egyházmegye, egy teológiai iskola, egy lelkiségi hagyomány világával, mert ez bezárkózás lenne. Az egyház katolikus, egyetemes, sokkal tágasabb és nagylelkűbb minden egyéni látásmódnál. Az egyház anya, ennélfogva anyaként szemléli a valóságot, ami mindig továbblépést igényel.
Múlt és jövő, emlékezet és reménység feszültségében él az egyház
Az egyház szívével való érzületnek egyik legfőbb sajátossága a tagjai közötti egység, nem pedig az előnyben részesítés, a favorizálás. Éppen ezért kérte Ferenc pápa a dikasztériumtól, hogy mindig új pozitív modellekkel lépjenek elő a világiak, a papok és szerzetesek, a pásztorok és hívek közötti együttműködés terén. Az egyház továbbá igazi anyaként megőrzi a család történelmét és élő hagyományát, vagyis képes arra, hogy egybetartsa a múltat a jelen kihívásaival együtt és a jövővel is. Múlt és jövő, emlékezet és reménység feszültségében él az egyház!
A világi hívek képzését tekintsék feladatuknak, de mindig testvéri tekintettel
Beszéde második alapelemeként jelölte meg a pápa, hogy a világi hívek képzését tekintsék feladatuknak, erősítsék meg az identitásukat és a küldetésüket. Ennek a módja pedig legyen az a tekintet, mely az embertársára testvérként néz. A világiaknak a hitben testvérként kell működniük, mindig szem előtt tartva, hogy a hit az Istennel való személyes találkozásból ered és az egyház szentségeiből táplálkozik. A világiak képzése azonban nemcsak tevékenységet jelent, hanem imádságot is, és a világiak nyugodtan elvállalhatják más világi testvéreik lelki kísérését is.
A pápa óva intett attól a veszélytől, hogy klerikalizálják a világaikat
A világi híveknek nem az a feladata, hogy az egyházi struktúrákba illeszkedjenek, hanem növekedjenek annak tudatosságában, hogy Krisztus tanúságtevői legyenek a magánéletben és a társadalomban. Mindennek alapja a keresztség szentsége, amit először saját konkrét életükben éljenek meg, majd forduljanak testvéri tekintettel mások felé. A pápa óva intett attól a veszélytől, hogy klerikalizálják a világaikat.
A püspökök „távolítsák el a diakónusokat az oltártól”
Az állandó diakónusok szolgálati helyét a pápa kevésbé az oltár mellett képzeli el. Azt ajánlja a püspököknek, hogy „távolítsák el a diakónusokat az oltártól”, hogy menjenek a szolgálatba. Az ő feladatuk ugyanis nem az, hogy valamivel a papság alatt, de a többi hívő fölött legyenek, hanem a világban tanúskodjak Krisztusról.
A nőnek nem csak a szerepe, funkcionalitása alapján van helye az egyházban
Ebben a küldetésben a pápa a nők sajátos szerepét nagyon fontosnak tartja, amit tovább kell erősíteni a konkrét gyakorlatban. A nőnek nem csak a szerepe, funkcionalitása alapján van helye az egyházban. Tovább kell menni és be kell őket illeszteni az egyház tanácsadói, sőt vezetői helyeire is, még akár egy dikasztérium élén is állhatnak. Megemlítette a pápa, hogy a megüresedett Gazdasági Titkárság élére javasolt listán szerepelt két nő neve is. A funkcionalitás keretén tovább kell lépni, mert a nő az Egyház Anya képe. A nő az egyházban az Egyház Menyasszony és a Szűzanya képe – zárta beszédét Ferenc pápa a Világiak, a Család és az Élet dikasztériumának plenáris üléséhez fordulva.
