Érezzük mindig magunkon Jézus irgalmas tekintetét – a pápa Úrangyala imádsága

Vertse Márta – Vatikán

Ez történt Zakeussal, a jerikói vámossal, aki harácsolással gazdagodott meg – fejtette ki az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa, elemezve az évközi harmincegyedik vasárnap evangéliumi szakaszát (Lk 19,1-10).

Zakeus kíváncsiságból szerette volna Jézust „szemtől szembe” látni

A Lukács evangéliumából vett epizódban Jézust Jeruzsálem felé vezető útján követjük, amikor kíséretével együtt megállt Jerikóban – mondta Ferenc pápa. Itt, a fogadására összegyűlt nagy tömegben jelen volt egy Zakeus nevű férfi is, a „vámosok” feje, vagyis azoknak a zsidóknak a vezetője, akik a római birodalom számára behajtották az adókat. Gazdag volt, de nem azért, mert becsületes módon kereste meg a kenyerét, hanem mert „kenőpénzt” kért és ez fokozta az emberek iránta érzett megvetését. Zakeus „szívesen látta volna Jézust szemtől szembe”. Nem akart találkozni vele, de kíváncsi volt: látni akarta azt a személyiséget, akiről olyan sok rendkívüli dolgot hallott. Mivel alacsony termetű volt, ahhoz, hogy „láthassa”, fölmászott egy fára. Amikor Jézus közel érkezett hozzá, föltekintett rá.

Jézus keresi elsőként Zakeus tekintetét

Fontos, hogy az első pillantás nem Zakeusé, hanem Jézusé, aki olyan sok arc között, amelyek a tömegben közelről körülveszik, éppen az övét keresi – hangsúlyozta a pápa. Az Úr irgalmassággal teli tekintete elér bennünket, még mielőtt mi magunk rájönnénk, hogy szükségünk van rá az üdvösséghez. És az isteni Mesternek ezzel a tekintetével kezdődik a jerikói bűnös megtérésének csodája. Jézus nevén szólítja: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom”. Nem tesz neki szemrehányást, nem „prédikál” neki, hanem azt mondja, hogy nála „kell” megszállnia, „kell”, mert ez az Atya akarata. Az emberek zúgolódása ellenére Jézus azt választja, hogy a nyilvános bűnös otthonában száll meg.

Isten elítéli a bűnt, de mindenkit üdvözíteni akar

Mi is megbotránkoztunk volna Jézusnak ezen a magatartásán – állapította meg a pápa. De a bűnös iránti megvetés és a bezárkózás nem tesznek mást, mint elszigetelik és megkeményítik őt a rossz tettekben, amelyeket saját maga és a közösség ellen elkövet. Isten a bűnt ítéli el, de üdvözíteni akarja a bűnöst, megkeresi, hogy visszatérítse a helyes útra. Aki még soha nem érezte, hogy Isten irgalmassága keresi őt, az csak nehezen érti meg azoknak a gesztusoknak és szavaknak a rendkívüli nagyszerűségét, amelyekkel Jézus Zakeushoz fordul.

Jézus szeretete gyökeresen megváltoztatja a bűnös vámost

Zakeus gondolkodásában egyértelmű változás következik be, miután megtapasztalta, hogy Jézus befogadja őt és figyelmet szentel rá. Egy pillanat alatt rádöbben, hogy mennyire kicsinyes egy olyan élet, amelyet teljes egészében a pénz ural, a másoktól való lopás árán is, akiktől azután csak megvetésben részesül. Az Urat otthonába befogadva azonban mindent más szemmel lát, még egy kis gyöngédség is vegyül tekintetébe, abból a gyöngédségből merítve, amellyel Jézus tekintett rá. Megváltozik a pénzhez való hozzáállása is: a harácsolást adományozással váltja fel. Elhatározza, hogy vagyona felét a szegényeknek adja és négyszeresen adja vissza az elharácsolt pénzt.

Zakeus megtanulja, hogy lehet ingyenesen szeretni

Zakeus felfedezi Jézus nyomán, hogy lehet ingyenesen szeretni: idáig fösvény volt, most nagylelkűvé válik; idáig szeretett felhalmozni, most örül, hogy adakozhat. Találkozott a Szeretettel, felfedezte, hogy bűnei ellenére szeretik, most már ő is képes lesz másokat szeretni, a pénzt a szolidaritás és a szeretetközösség jeleként használja fel.

Érezzük mindig magunkon Jézus irgalmas tekintetét

A pápa végül Máriához fohászkodott az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében: „Szűz Mária eszközölje ki nekünk a kegyelmet, hogy mindig érezzük magunkon Jézus irgalmas tekintetét, hogy irgalommal telve induljunk el azok felé, akik tévedtek, hogy ők is befogadhassák Jézust, aki „azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett”.