Ferenc pápa P. Arturo Sosa jezsuita generálissal Ferenc pápa P. Arturo Sosa jezsuita generálissal 

Ferenc pápa a jezsuitákhoz: korunk keresztre feszítettjeit kell szolgálni

Csütörtökön délelőtt fogadta a pápa a Jézus Társasága társadalmi igazságosság és környezetvédelem titkárságának tagjait, akik ezekben a napokban üléseznek Rómában. Hosszú, spanyol nyelvű beszédében kulturális forradalomra biztatta őket, amely a szegények megsegítését helyezi a középpontba.

Gedő Ágnes – Vatikán

Az „Igazságosság és kiengesztelődés útja: ötven év és még tovább” - címmel november 4-e és 8-a között tartják Rómában a jezsuita titkárság kongresszusát, a szervezet alapításának 50. évfordulójára emlékezve, több mint 200 jezsuita, szakember és szociális aktivista jelenlétében. A pápa azt kérte tőlük, hogy folytassák kreatív munkájukat, amellyel küldetésüket végzik immár fél évszázada, amióta 1969-ben P. Pedro Arrupe létrehozta a szociális titkárságot. Szolgálják a szegényeket, a nevelést, figyeljenek oda a menekültekre, védjék az emberi jogokat.

Az igazságtalanság számos formája

Kövessék Krisztust korunk keresztre feszítettjeinek szolgálatában, a társadalmi igazságtalanság sokféle megnyilvánulásában, amelyet a pápa darabokban vívott harmadik világháborúnak szokott nevezni. Az emberkereskedelem, az idegengyűlölet, a nemzeti érdekek önző keresése, az országok közötti és azokon belüli egyenlőtlenség geometrikusan növekszik - egészen közös otthonunk, a Föld bántalmazásáig, amely leginkább a szegényeket sújtja. Ahhoz, hogy Jézust kövessük ezekben a helyzetekben, először is az áldozatok mellé kell állni, ugyanakkor le kell leplezni a világban lévő rosszat. Emellett szükség van arra az apostoli kreativitásra és mélységre, amit Adolfo Nicolas atya óhajtott a Jézus Társasága számára. A mi válaszunk azonban nem állhat meg itt – jegyezte meg a pápa. Valódi kulturális forradalmat kell végrehajtanunk, változtatni kell a szemléleten és a viselkedésen.

A szegényektől induljon a változás

Hálózatban kell együttműködni más egyházi és civil szervezetekkel a rászorulókért az egyre globalizáltabb világban. „Gömbölyű” globalizációról van szó, amelyik eltörli a kulturális, vallási és személyes identitást, holott sokoldalú globalitásra lenne szükség, amelyben az egység mellett mindenki megőrzi sajátosságait. A változásnak a szegényektől kell kiindulnia (utalással a Bolíviában, 2015-ben tartott népi mozgalmak találkozójára), mert ha a szegények felkészülnek, akkor igazi „szociális költőkké” válnak, akik munkahelyeket teremtenek, házakat építenek, élelmiszert termelnek főként azoknak, akiket a világpiac kirekeszt. A társadalmi apostolkodás a problémák megoldására szolgál, de elsősorban folyamatokat indít be és reményt fakaszt. Ráébreszti az embereket és a közösségeket saját jogaikra, segíti őket, hogy kibontakoztassák képességeiket és megteremtsék jövőjüket. A keresztény remény elhintésével megnyitja előttük a jövőt, alternatívákat teremtve.

A jezsuita hivatás a vértanúságig szól

Testvéreink és közös otthonunk fájdalmában a kereszt misztériumát kell szemlélnünk, hogy képesek legyünk életünket adni úgy, ahogy 1975-től kezdve tették a jezsuiták. Ferenc pápa emlékeztetett a San Salvadori egyetem vértanú jezsuitáira, akiket 30 évvel ezelőtt öltek meg. Az ő vértanúságuk ösztönözte Kolvenbach atyát arra, hogy segítséget kérjen a Jézus Társaságától, és sokan nagylelkűen válaszoltak rá: a vértanúk élete és halála bátorít minket a legutolsók szolgálatára – emelte ki a pápa. A rend már alapítása óta segíti a szegényeket, mivel bennük kiemelten találkozhatunk Krisztussal. Ez a hívő életének értékes ajándéka, hitünk kifejeződése. A szegények szolgálata által a jezsuita rend megerősödött a hitben, szenvedélyesebbé és evangéliumibbá tette hitét. Így személyes és testületi szintű átalakulást, megtérést élt meg.

Szolidaritás a kiszolgáltatottak iránt

Ferenc pápa arra buzdította a mai jezsuitákat, hogy továbbra is figyeljenek oda a legkiszolgáltatottabb emberekre. Megtört és megosztott világunknak szüksége van hidakra, hogy az emberi találkozás révén mindenki felfedezhesse a legutolsókban a testvér szép arcát, akinek jelenléte szolidaritást kíván tőlünk. Beszéde végén Arrupe atya képével, végrendeletével búcsúzott a jezsuitáktól, amit Thaiföldön egy menekülttáborban, a kirekesztettek között hagyott.  „Egy dolgot kérek tőletek: ne hagyjátok el az imát”. Azon a napon elutazott Thaiföldről, és a repülőúton agyvérzést kapott. Ez a szentkép kísérjen mindig benneteket.

Photogallery

Az audiencia képei
07 november 2019, 15:26