Keresés

Vatican News
2019.10.26 Sinodo dei Vescovi sedicesima Congregazione generale 2019.10.26 Sinodo dei Vescovi sedicesima Congregazione generale 

Szinódusi záródokumentum: az Egyház szövetségben Amazóniával

Öt fejezet, bevezetővel és zárszóval – így tagolódik az amazóniai különleges püspöki szinódus záródokumentuma, amit október 26-án, szombaton este Ferenc pápa kifejezett kívánságára közzétettek, miután a szinódusi atyák – pontról pontra haladva –, megszavazták azt. A dokumentum legfontosabb témái: misszió, inkulturáció, átfogó ökológia, bennszülött népek védelme, a nők szerepe, új egyházi szolgálatok és amazóniai rítus.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán   

A záródokumentum vezérfonala a megtérés, annak többféle értelmében: átfogó, pasztorális, ökológiai és szinódusi jellegében, mely így próbál választ adni az Amazónia térség kilenc országot, 33 millió lakost, köztük 2,5 millió bennszülöttet érintő kihívásaira. Amazónia a világ második legsérülékenyebb térsége, melyet „az ember okozta pusztító környezetkárosítás és a halál felé tartó féktelen futam” jellemez. A szinódus új irányvonalat jelöl ki a térségnek, mely e veszélyekkel szemben akarja megmenteni.

Első fejezet:Átfogó megtérés      

„Egyszerű és mérsékletes élet, mely harmonikusan él a közös házzal” – fogalmazza meg az eszményét a szinódus dokumentuma.  Az átfogó megtérés gyümölcse a kilépő egyház, mely kapcsolatba akar lépni Amazónia soknemzetiségű és multikulturális valóságának összes népével. Lakói összhangban szeretnének élni a környezetükkel és saját magukkal, valamint a legfőbb lénnyel, ám életük tele van fájdalommal, a föld és a szegények kiáltásával. Ehhez társul a térséget sújtó sajátos probléma: a természeti erőforrások privatizálása, fosztogató gazdálkodási modellek, az erdők kiirtása, a bányaipar környezetkárosítása, a klímaváltozás, a kábítószer kereskedelem, az alkoholizmus, az emberkereskedelem, a földterület vezetőinek és védelmezőinek kriminalizálódása és az illegális fegyveres csoportok jelenléte. A szöveg elemzi a migráció sokféle formáját, mint amilyenek a bennszülött lakosság erőszakos áttelepítése, a nemzetközi migráció és a menekültek. A válasz a kihívásra egy határokon átívelő átfogó lelkipásztorkodás, mely magában foglalja a szabad mozgást és törődik az urbánus környezetbe került bennszülöttek ellátásával.

Második fejezet: Pasztorális megtérés

Az egyház missziós természetű, mely küldetése nem fakultatív jellegű, hanem az egyház művének alapvető sajátossága. Ez az arculat egy mindenkit segítő szamaritánus arc, a föltámadt Krisztust hirdető magdolnás arc, hitben gyermeket szülő máriás arc és végül a népek közé inkulturálódott arc. A látogató jellegű lelkipásztorkodás változzon át helyben tartózkodó pasztorálissá. A szinódus megemlékezik a misszionáriusokról, akik közül sokan életüket áldozták az evangélium hirdetéséért. Ám ehhez a misszióhoz gyakran bűnpártolás is társult az őslakosokat elnyomó hatalommal. Éppen ezért ma az egyháznak távolságot kell vennie az új gyarmatosító hatalmaktól. A dokumentum sürgeti a párbeszédet a Szentírás alapján ökumenikus síkon, míg a vallásközi kapcsolatokban figyelembe kell venni az őslakosok vallását, hogy együtt kelhessenek a közös ház védelmére. Ehhez találkozás, kutatás és párbeszéd szükséges.    

Bennszülött lelkipásztorkodás és ifjúság-pasztoráció  

A dokumentum sürgeti a bennszülött lakosság lelkipásztori igényeinek ellátását, mert az őslakosokat előnyben kell részesíteni, nagyobb impulzust kell adni a saját bennszülött hivatásoknak. A cél az, hogy Amazóniát az amazóniaiak evangelizálják. Külön figyelmet igényel a helyi fiatalok segítése, akik a hagyomány és az újdonságok között bizonytalankodnak, súlyos értékválságot élnek át, többek között a szegénység, az erőszak, a munkanélküliség miatt és az oktatás hiányában. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy majdan ők lehessenek Amazónia főszereplői. A dokumentum számba veszi a városi pasztoráció feladatait, benne a családokat ért újabb kihívásokat. Legyen biztosítva mindenkinek a joga a városhoz, mint a fenntarthatóság, a demokrácia és a társadalmi igazságosság alapelveihez való hozzájutáshoz. Harcolni kell azért is, hogy a bádogvárosokban a nyomornegyedekben is biztosítsák a legalapvetőbb emberi jogokat.

Harmadik fejezet: kulturális megtérés     

Az inkulturáció és az interkulturalitás a legfőbb segítő eszközei a kulturális megtérésnek, mely a keresztényt a másik emberhez vezeti, hogy tanuljon tőle. Az amazóniai népek a kölcsönösség, a szolidaritás és a közösségi érzés értékeivel az életről nyújtanak tanítást és átfogó szemléletmódot kínálnak az egész teremtett világ megértéséhez. Az egyház szövetségesként köteleződik el mellettük, főként az életükre törő támadások nyílt felfedésével.

A föld védelme az élet védelmét jelenti

 A föld védelme az élet védelmét jelenti az emberi méltóság oltalmazásának evangéliumi elve alapján – hangsúlyozza a dokumentum. Ennek biztosítására az egyház lelkipásztori segítséget nyújt, másfelől pedig „nyomásgyakorlással” hat az államokra, hogy védelmezzék a bennszülött népek jogait.

Bennszülött teológia és népi vallásosság 

Az inkulturáció, vagyis az evangéliumnak adott kultúrában való megtestesítése érdekében külön teret kap az indián, vagyis bennszülött teológia és a népi vallásosság. Ezeknek az elemeit meg kell becsülni, szükség esetén meg kell tisztítani, hogy Krisztushoz vezessenek. Az evangelizáció a Logosz-Krisztus magvait hinti el a különféle kultúrákban. A záródokumentum elutasít minden gyarmatosító stílust és a prozelitizmust, ugyanakkor sürgeti egy amazóniai arcú egyház előmozdítását, történelmük, kultúrájuk tiszteletben tartásával. Ezt nagy mértékben segítené egy saját arculatú pánamazóniai kommunikációs háló megteremtése.

Negyedik fejezet: Ökológiai megtérés     

A szinódus átfogó környezetvédelmet irányoz elő, amihez igaz és szolidáris fejlődési modellek szükségesek. Ennek jegyében a természet lelkipásztori gondozását hozzá kell kapcsolni a legszegényebbek és a kihasznált föld iránti igazságosság szolgálatával. Az átfogó ökológia az egyház számára az egyetlen lehetséges járható út a térség megmentésére.

Az emberi jogok védelme hitből fakadó kötelesség  

Az emberi jogok védelme hitből fakadó kötelesség, éppen ezért a szinódusi dokumentum nyíltan bejelenti az emberi jogok megsértését, a föld kizsákmányolását és kifosztását a térségben. Inti az államokat, hogy hagyjanak fel az erőforrások kimerítésével. Az Egyház szövetségben áll az amazóniai közösségekkel, akik az igazi főszereplői a helyi népek oltalmazásának és védelmének.

Az élet védelme és az ökológiai bűn

A záródokumentum leszögezi az egyház elkötelezettségét az élet védelmében a „fogantatásától kezdve az alkonyáig”, továbbá az interkulturális és ökumenikus párbeszéd előmozdítását. Beszél az úgynevezett „ökológiai bűnről”, mely vagy cselekedet vagy mulasztás az Isten akarata ellenében. Az ökológiai adósság rendbetételére a szinódus egy világalap létrehozását javasolja, hogy ki tudják védeni a térség kifosztását. Csökkenteni kell a széndioxid kibocsátást és garantálni kell alanyi jogon, hogy minden amazóniai lakos hozzájusson ivóvízhez.

Ötödik fejezet: A szinódusi megtérés új útjai      

A szinodalitás mindenki közös felelősségét és mindenki szolgálati elkötelezettségét jelenti, melyben részt vesznek a világi férfiak és nők, mint különleges szereplők. Részvételüket támogatni kell a konzultáció és a döntéshozás során, a férfiak és a nők között egyenlő módon. A püspök ennek jegyében egy közösség lelkipásztori gondoskodásának a megbízatását adhatja egy nem papi személynek, jóllehet a végső felelősség a papot illeti.

A nők órája: állandó diakonátusra buzdít a szinódus   

Tág terjedelemben foglalkozik a dokumentum a nők szerepével. Meg kell hallgatni a hangjukat, tárgyalni kell velük, vegyenek részt a döntéshozatalban és vállaljanak nagyobb vezetői szerepet. A dokumentum Szent VI. Pál pápa Ministeria quaedam motu propriója felülvizsgálata révén kívánatosnak tartja a nők számára a lektorátus és akolitátus szolgálatának bevezetését, továbbá számos konzultációra hivatkozva buzdít a nők állandó diákonátusának a bevezetésére. Hasonlóképpen szorgalmazza a záródokumentum az állandó diákonátus képzését és erősítését.

A papok képzése  

A papokat inkulturált módon képezzék, ismerjék és éljék az evangéliumot, de ismerjék meg az átfogó ökológiát, az ökoteológiát,  a teremtés-teológiát, a bennszülött teológiákat valamint az egyház történetét Amazóniában.

Részvétel az Eucharisztiában és papszentelések

Mivel a paphiány miatt számos közösség csak igen ritkán jut Eucharisztiához, a záródokumentum javasolja, hogy illetékes egyházi hatóság határozzon meg szempontokat, hogy a közösség által ismert és alkalmasnak tartott férfiakat pappá szenteljenek, akik termékeny állandó diákonátussal és papságra alkalmas megfelelő teológiai felkészültséggel rendelkezzenek és akiknek lehessen törvényes és rendezett családjuk. Ezek a nős papok a keresztény közösség életét tartják fenn az igehirdetéssel és a szentségek kiszolgáltatásával.

Szinódus utáni egyház intézmények, Amazónia-egyetem és amazóniai liturgia   

Végül a záródokumentum sürgeti szinódus utáni egyház intézmények és egy Amazónia-egyetem felállítását, a hozzá szükséges anyagi és egyéb feltételek megteremtésével.

A szinódusi atyák kívánatosnak tartják egy illetékes bizottság felállítását, hogy tanulmányozza egy amazóniai rítus kidolgozását, mely kifejezi Amazónia liturgikus, teológiai, egyházfegyelmi és spirituális örökségét.

               

 

28 október 2019, 19:22