Ferenc pápa kedd reggeli homíliája: Ideológiák helyett a hitet válasszuk!

Adriana Masotti / Vértesaljai László – Vatikán

Ferenc pápa homíliája kezdetén visszautalt a napi olvasmány előzményére, mely az Isten és a Jónás közötti konfliktusos helyzettel fejeződik majd be a szerdai napon. A történet Isten első hívására utal, mellyel Jónást Ninivébe küldi, hogy a várost megtérésre bírja. Ám Jónás nem engedelmeskedett, máshová ment, távol az Úrtól, mert a feladat túl nehéz volt számára. Tengerre száll Tarzisz felé, de az Úr vihart bocsát rá, mire a tengerbe vetik, mert őt tartják érte a bűnösnek. A tengerben elnyeli egy cethal, majd három napot és három éjjelt követően a cet partra veti őt. Jézus magára veszi Jónás alakját és így a cet gyomrában töltött három nap a Feltámadás jele lett.             

A megtérés láttán Isten magába száll

Ferenc pápa ekkor tért ki a napi olvasmányra: Isten újból szól Jónáshoz, aki ezúttal engedelmeskedik neki. Elmegy Ninivébe, a nép hisz a szavának és meg akar térni, olyannyira, hogy az Isten magába száll a rossz miatt, amivel megfenyegette őket, de most nem teszi meg. A csökönyös Jónás – mert ez a történet egy csökönyös ember története –, miután jól végezte a munkáját, elment. Holnap majd látjuk a történet végét, amelyben Jónás megharagszik, mert az Úr túlságosan irgalmas és az ellenkezőjét teszi annak, amivel épp a próféta ajka által fenyegette meg a népet.

Jónás szemrehányást tesz az Úrnak

Jónás szemrehányást tesz az Úrnak: „Ó Uram, vajon nem megmondtam-e ezt már akkor, amikor még otthon voltam? Azért akartam Tarziszba menekülni, mert tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy, türelmes és könyörületes, aki megbánja a rosszat. Most azonban vedd el tőlem az életemet, mert jobb nekem a halál, mint az élet.”

Jónás méltatlankodása az Úr irgalmassága miatt  

Jónás ekkor kimegy a városból, kunyhót épít magának és várja, mit csinál majd az Úr, mert azt remélte, hogy elpusztítja a várost. Az Úr ekkor egy ricinust növesztett, hogy árnyékot adjon neki. Ám a ricinus hamarosan elszárad és elpusztul. Jónás újból méltatlankodik az Úr ellen, aki így szól neki: Te irgalmas vagy a növény iránt, amiért semmit sem fáradoztál, hogyne kellene nekem irgalmasnak lennem a nagy Ninive iránt?

Jónás csökönyös a hitbeli meggyőződéseivel és az Úr csökönyös az irgalmasságában

Jónás csökönyös a hitbeli meggyőződéseivel és az Úr csökönyös az irgalmasságában – állapította meg a pápa. Nem hagy minket nyugton, kopogtat szívünk ajtaján a végtelenségig. Jónás csökönyös, mert a hitet feltételekkel értelmezi. Jónás a „feltéve, ha” keresztények típusa,a feltételt szabó keresztényeké: „Én keresztény vagyok, feltéve, ha a dolgok úgy alakulnak”. „Nem, nem! – mondják –, ezek a változások nem keresztényiek! Ez eretnekség! Ez nem megy! Ezek olyan keresztények, akik feltételhez kötik az Istent, feltételhez kötik a hitet és Isten művét.

A „feltéve, ha” keresztények félnek növekedni

Ferenc pápa szerint ez a „feltéve, ha” magatartás sok keresztényt bezár saját ideológiájába és végül egy ideológiában kötnek ki. Ronda egy út ez a hittől az ideológiáig! Ma pedig oly sokan vannak ők és ezek a keresztények félnek. Félnek növekedni, félnek az élet, az Úr, a történelem kihívásaitól, hozzátapadnak a meggyőződéseikhez, ideológiájukhoz. Ezek keresztények jobban szeretik az ideológiát a hitnél, eltávolodnak a közösségtől, félnek attól, hogy magukat Isten kezébe tegyék, előszeretettel megítélnek mindent, de csak szívük kicsinységében.

Az Úr nem utálkozik a dolgok fölött, bűneink miatt sem utálkozik

Az egyház két formáját jelentik ők – értelmezte a pápa. Az ideológiák egyházát egyfelől, mely elheverészik saját ideológiáiban, továbbá azt az egyházat, mely felmutatja az Urat, aki közel jön a teljes valósághoz, ami nem kelt undort. Az Úr nem utálkozik a dolgok fölött, bűneink miatt sem utálkozik. Ő mindig közel jön, megsimogatja a leprásokat, a betegeket. Hiszen ő azért jött, hogy gyógyítson, hogy üdvözítsen, nem pedig, hogy elítéljen – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.