Isten Szava örömünnepre indítja a szívet – Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája

Debora Donnini / Vértesaljai László – Vatikán

Meg kell nyitni a szívünket Isten Szava előtt, ami örvendezővé tesz minket – értelmezte Ferenc pápa a napi olvasmányt Nehemiás próféta könyvéből. A felolvasott szakasz szerint a babiloni fogságból való visszatérés örömére nagy hálaünnepet ült a választott nép, mert meghallgatta Isten tanítását. Ez egy történelmi találkozás Isten népe és Isten Szava között, az újjáépítés története.

A fogságból hazatért nép végre Isten Szavát hallgatja

A szöveg maga mondja el a történelmi környezetet: „Azokban a napokban, amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, az egész nép egy emberként összegyűlt a Víz-kapu előtti téren. Akkor Ezdrás pap a gyülekezet elé tárta a Törvényt, a férfiak, a nők és mindazok elé, akik meg tudták érteni. A hetedik hónap első napja volt. A Víz-kapu előtti térségen reggeltől délig felolvasott a férfiaknak, a nőknek és mindazoknak, akik meg tudták érteni. Az egész nép figyelt a Törvény könyvére” .

Ne legyen megszokottá, hogy Isten Szavát hallgathatjuk!

Ezdrás mintegy „intronizálta”, trónra emelt az Írást, s miközben ő egy emelvényen állt, a nép állva hallgatta az Írás szavát, majd a leviták magyarázatát. Ez egy szép dolog, az Írást állva hallgatni – állapította meg a pápa. Mi azonban hozzászoktunk ahhoz, hogy nekünk van  könyvünk, ami az Isten Szava, és ez rossz megszokássá lett, szemben az Isten Szavát állva hallgató néppel. De gondoljunk csak bele, hogy évtizedek óta nem történt ilyen találkozás a nép és Isten, a nép és Isten Szava között.

A nép megindultságában, örömében sírt        

Nehemiás kormányzó, Ezdrás főpap és a leviták azt mondták a népnek: „Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve”. Számunkra ez a nap a vasárnap – folytatta a pápa –, amelyen a nép az Úrral találkozik, amikor a családom az Úrral találkozik. A találkozás napja ez az Úrral! Az Úrnak szentelt nap. Nehemiás és Ezdrás buzdítása nyomán Ferenc pápa is azt kérte, hogy „ne gyászoljunk és ne siránkozzunk”. Igaz, az Isten Szavát hallgató egész nép is sírt, de a nép megindultságában sírt, örömében sírt.    

Ez a nap az Úrnak van szentelve és az Úr öröme a mi erőnk

Ferenc pápa egy egész sor kérdéssel folytatta homíliáját: Mi történik a szívemben Isten Szava hallgatásakor? Tényleg figyelek rá, vagy egyik fülemen be, a másokon ki…? Mert amikor a Szó eljut a szívbe, akkor örömkönnyekben tör ki, és ez ünnep! Nem lehet megérteni a vasárnapot Isten Szava nélkül! Ahogy Nehemiás elrendelte, ünnepet kell tartani, jó falatokkal, édes borral és adni kell belőle a szegényeknek is, akik a keresztény ünnep ministránsai. Ez a nap az Úrnak van szentelve és az Úr öröme a mi erőnk. A keresztény öröme abból származik, hogy a szívébe fogadja az Isten Szavát – foglalta össze a pápa.

Az Úr öröme felemel, előre tekint, énekre indít

Végül a pápa meggyőződéssel vallotta, hogy „az Úr öröme a mi erőnk, de a szomorúság nem a mi erőnk”. „Amíg a megszomorodott szíveket az ördög azonnal lefelé húzza, addig az Úr öröme felemel, előre tekint, énekre indít és örömkönnyekkel tölt el”. A pápa „a zsoltárok egyikére hivatkozott, mely a Babilonból való szabadulást úgy írja: Mintha álmodtunk volna, amikor hazatértünk. A zsidó nép azt hitte ekkor, hogy álmodik. Ugyanaz a tapasztalat történik akkor is, amikor Istennel találkozunk a Szavában: „Ez egy álom, nem hihetjük, annyira szép! Az Úr nyissa meg szívünket a Szavával való ilyen találkozásra!” – kérte végül Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliájában.