Interjú Erdő Péter bíborossal: A gyűrűk „különféle évjáratú” bíborosokat jelölnek

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán     

Bár közismert a név „bíboros”, mégis hadd kérdezzem meg, éppen egy bíborostól: Ki is a bíboros? Mi a feladata? Egyénileg és közösségileg…

Történetileg a kardinálisok a római egyház klérusának a tagjai voltak, de közülük is azok, akik egy bizonyos tisztséget töltöttek be. Innen ered a bíborosok három rendjének, a püspöki, a presbiteri és a diakónus bíborosnak az elnevezése. A középkortól kezdve a pápaválasztásban formailag is az ő szerepük a döntő, mert ők alkotják a pápaválasztó testületet. Azonban egyébként is a segítségére vannak a pápának, mégpedig egyénileg és testületileg egyaránt.

Jelenleg az egyházjog szerint testületileg többféle módon teszik ezt. Vannak különböző konzisztóriumok, így vannak rendes, ünnepélyes konzisztóriumok. Van csak a római kúriában dolgozó és a Rómában élő bíborosokat egybegyűjtő konzisztórium, például akkor, amikor a pápa a szentté avatásokról szóló döntését hirdeti ki. Ezenkívül vannak olyan konzisztóriumok, melyeken új bíborosokat kreálnak és ilyenre kerül sor a mai napon is. Ezekben az esetekben a bíborosok olykor már előtte összejönnek, hogyha a Szentszék úgy kívánja, és akkor egy napig tanácskoznak. Ez korábban szinte automatikusan szokás volt, most az utóbbi években kevésbé fordul elő. De olyan is lehet, hogy a pápa külön is megkérdezi adott témában a bíborosokat, mint testületet. Egyébként pedig egyénileg azáltal különösen is segítik a pápa munkáját, hogy az Apostoli Szentszék központi hatóságainak az élén többnyire bíborosok állnak, így ez egy külön útja annak, hogy a bíborosok szolgálatokat teljesítsenek.

Ha egy bíboros szeretné megkeresni a Szentatyát, hogy külön beszéljen vele, mert ezt olyan fontosnak tartja, akkor ez a lehetőség számára adott?

Magánkihallgatást kell kérnie, de általában egy bíboros ezt könnyebben meg szokta kapni, mint más.

A bíborosi kollégiumnak mi a kánonjogi lehetősége? A tanácsadáson túl, van-e más szerepe?

A pápaválasztás elsősorban. A többi az tanácskozási funkció, tehát a konzisztóriumoknak, ha nem liturgikus keretben zajló eseményről van szó, akkor lehet témája az, hogy a pápa által megjelölt kérdéseket vitassa meg, vagy éppen a pápai szék megüresedése esetén, mielőtt még a konklávé megkezdődik, az egyház helyzetéről tanácskozzanak, tehát ez is a feladatához tartozik.

A Szentatya bíborosokat avat, kreál. Ez egy erős szó, azt jelenti, hogy „teremt”, és még sincs szentmise. Mi a sajátos oka annak, hogy a bíboros kreálás nem egy szentmise keretében történik.

Már II. János Pál pápa idején is így volt ez, ahogyan ez ma szokásos, legalább is a nagy vonalaiban. Mert maga a kreálás a címtemplom titulusának az átadása. Egy dokumentumot kap ilyenkor az új bíboros és az úgynevezett bíboros kalapot, ma már bíborosi kalap nincs, de helyette a bíborszínű birétum átadása történik, mert jelképesen ezáltal válik bíborossá a jelölt. Ugyanakkor a korábbi évtizedekben, még II. János Pál alatt is az volt a szokás, hogy a gyűrűt nem ez alkalommal adta át a pápa, hanem másnap egy mise keretében. Most azonban, a legutóbbi alkalmak esetében azt figyeltem meg, hogy mindjárt a kreálási ünnepség során kapják meg a gyűrűket is a bíborosok a pápától. Ez a gyűrű a pápa ajándéka, és néhány évenként változik a formája. Tehát a bíborosi gyűrűről, szinte mint az autók rendszámáról látni lehet, hogy milyen évjáratú valakinek a kinevezése.                                         

A bíboros úgymond köteles ezt a gyűrűt hordani?

Nem köteles mindig ezt a gyűrűt hordani, azonban általában szokás, mert ez egy megtiszteltetés, egy rangjelzés és így a legtöbben azért ezt hordják (közben Erdő Péter bíboros az ujján lévő gyűrűre mutat, melyet akkor kapott, amikor II. János Pál pápa a 2003. október 21-i konzisztóriumon bíborossá kreálta őt).  

Van-e valamiféle változás, módosítás a pápák részéről a bíborosi kinevezés és főként a szolgálatuk kapcsán?

Nagy jogszabályi módosítás az utóbbi években nem történt. Abban a tekintetben, hogy a kinevezés milyen személyiségeket, vagy milyen egyházmegyéket vesz tekintetbe, megfigyelhető egyfajta alakulás. Tehát itt elsősorban arra gondolok, hogy korábban majdnem automatikus volt, hogy a legnagyobb egyházmegyék, vagy a történelmileg bíborosi széknek számító egyházmegyék főpásztorait kinevezésük után vagy rögtön, az első konzisztóriumon, vagy néhány konzisztóriumon belül bíborossá is kijelölték. Jelenleg ez nem ilyen automatikusan zajlik, vannak nagy városok, mint például Milánó vagy Párizs, ahol az érsek még nem kapta meg a bíborosi kinevezését, pedig már egy-két konzisztórium eltelt azóta. És vannak olyan egészen kis egyházmegyék is, Afrikában, Távol-Keleten, az óceániai térségben, akiknek a főpásztora pedig bíboros lett. Van ennek egy nagyon érdekes, majdnem – mondhatni – előre mutató üzenete, mert így a világnak olyan tájairól is megjelennek főpapok a bíborosi testületben, akiknek a hangja nemigen hallatszik el egyébként Rómáig, vagy Európáig. Ugyanakkor a hívő közösségeknek a létszáma sem mellékes dolog, úgy hogy a legnagyobb egyházmegyéknek a vezetői általában azért is bíborosok, mert sok hívőnek a tapasztalatát és az ott működő egyháznak az értékeit megosztják a világegyházzal.        

[ Audio Embed Interjú Erdő Péter bíborossal]