Jézus az alázat és önzetlen nagylelkűség útját jelöli ki számunkra – a pápa Úrangyala imádsága
Vertse Márta – Vatikán
Jézus ezzel szemben a valódi alázat és az önzetlen nagylelkűség útját jelöli ki a számunkra. Jótetteinkért ne várjunk emberi viszonzást. Ennél sokkal nagyobb fizetség vár a keresztényekre: Isten szeretete, aki mindenkit üdvözíteni akar.
A törtetők kárt okoznak a testvériségnek
A vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Lk 14,1.7-14) arról szól, hogy Jézus részt vetsz egy lakomán egy vezető farizeus házában és megfigyeli, hogyan törtetnek a meghívottak az első helyek elfoglalására – kezdte beszédét a pápa. Ez a magatartás meglehetősen elterjedt manapság is, és nem csak akkor, amikor ebédre vagyunk meghívva: azért igyekszünk az első helyre, hogy így megerősítsük vélt felsőbbrendűségünket. Valójában ez a főhelyekért való versengés árt mind a polgári, mind az egyházi közösségnek, mert szétrombolja a testvériséget. Mindnyájan ismerjük ezeket a személyeket: törtetők, akik mindig egyre magasabbra akarnak jutni... Ártanak a testvériségnek, kárt okoznak a testvériségnek – hangsúlyozta a pápa. Látván ezt a jelenetet, Jézus két rövid példabeszédet mond el, amelyekben két alapvető magatartást jelöl meg életünk számára. Ezek az alázatosság és az önzetlen nagylelkűség.
A hiteles kapcsolathoz alázatra van szükség
Az első példabeszéd ahhoz szól, akit meghívtak egy lakomára. Arra buzdít, hogy „ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb ember is. Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: adj helyet ennek”. Milyen nagy szégyen! – fűzte hozzá a pápa, majd folytatta az evangéliumi idézetet: „Akkor szégyenszemre az utolsó helyet kellene elfoglalnod”. Ehelyett Jézus az ezzel ellentétes magatartást tanítja: „Ha meghívnak, inkább menj, telepedjél le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki téged meghívott és azt mondja: Barátom, jöjj följebb!” Tehát ne akarjuk magunkra irányítani mások figyelmét és megbecsülését, hanem inkább hagyjuk, hogy ezt mások kezdeményezzék. Jézus mindig az alázatosság útját jelöli ki számunkra, mert az a leghitelesebb, amely lehetővé teszi, hogy hiteles kapcsolatokat teremtsünk. Valódi alázatról, nem álszent, képmutató alázatról van szó, amit piemontei tájszólásban úgy hívnak, hogy „mugna quacia” – fűzte hozzá a piemontei származású pápa. Ezt a kifejezést már többször is használta, elmagyarázva, hogy „álszent, szende arcocskát” jelent.
Az emberi viszonzás meghamisítja a kapcsolatokat
A második példabeszédben Jézus, a meghívóhoz, a házigazdához fordul és utalással arra, hogy hogyan válassza ki az ünnepre a meghívottakat, ezt mondja neki: „Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat. Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked!”. Jézus itt is teljes egészében szembe megy az árral, mint mindig, az Atya Isten logikáját nyilvánítja ki. És hozzáteszi beszéde értelmezésének kulcsát. És mi ez a kulcs? Egy ígéret: „De majd visszafizetik az igazak föltámadásakor”. Ez azt jelenti, hogy aki így viselkedik, isteni fizetségben részesül, ami jóval felülmúlja az emberi viszonzást, amire számítunk. Én teszek neked egy szívességet, várva, hogy te viszonozod. Nem, ez nem keresztény. Az alázatos nagylelkűség a keresztény viselkedés – hangsúlyozta Ferenc pápa. Az emberi viszonzás ugyanis általában meghamisítja a kapcsolatokat, „kommersszé” teszi azokat, személyes érdeket visz be egy olyan kapcsolatba, aminek nagylelkűnek és ingyenesnek kellene lennie. Jézus ehelyett az önzetlen nagylelkűségre szólít, hogy megnyissa számunkra az utat egy sokkal nagyobb öröm felé. Részesedhetünk magának Istennek a szeretetében, aki mindnyájunkat vár mennyei lakomáján.
Mária segítsen, hogy örömmel adjunk, anélkül, hogy viszonzásra várnánk
Szűz Mária, aki Dante szavaival a „teremtményeknél nagyobb és szerényebb” (Paradicsom: Harmincharmadik ének, 2), segítsen bennünket, hogy magunkat olyannak fogadjuk el, mint amilyenek vagyunk, vagyis kicsinek; és örömmel adjunk anélkül, hogy viszonzást várnánk.
