Isten irántunk való végtelen szeretete az evangélium szíve – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Vertse Márta – Vatikán

Isten soha nem fárad bele, hogy várjon ránk és keressen minket, ezt jelképezi az evangéliumi szakasz három példabeszéde. Mindnyájunknak egyedüli helye van Isten szívében. Ha eltávolodtunk Istentől, visszatérhetünk hozzá a gyónás szentségében, befogadva megbocsátását és szeretetét. Ha Istenhez fordulunk, nincs olyan bűn, amit meg ne bocsátana, soha nem a bűné az utolsó szó. Az Atya szeretete minden bűnt legyőz – hangzott Ferenc pápa tanítása.

Jézus meghívja asztalához a bűnösöket, ez történik minden szentmisén

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Lk 15,1-32) azzal kezdődik, hogy egyesek bírálják Jézust, mivel vámosok és bűnösök társaságában látják őt és megvetéssel mondják: „Ez bűnösökkel társalog és velük eszik”. Ez a mondat valójában csodálatos bejelentésnek bizonyul. Jézus befogadja a bűnösöket és velük együtt eszik. Ez történik velünk is minden szentmisén, minden templomban: Jézus elégedetten fogad minket asztalához, ahol önmagát kínálja fel nekünk. Ezt a mondatot felírhatnánk templomaink bejáratára: „Itt Jézus befogadja a bűnösöket és meghívja őket asztalához”. És az Úr, válaszolva azoknak, akik bírálták, három csodálatos példabeszédet mond el, amelyek azt mutatják, hogy előszeretettel van azok iránt, akik távol érzik magukat Őtőle. Jó lenne, ha ma mindnyájan elővennétek az evangéliumot, Lukács evangéliumát, a 15. fejezetet és elolvasnátok a három példabeszédet! Csodálatosak – buzdította a Szent Péter téren megjelent híveket Ferenc pápa.

Az első példabeszédben ezt kérdezi: „Ha valakinek közületek száz juha van és elveszít egyet, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen?” Ki közületek? – ismételte meg nyomatékosan a kérdést Ferenc pápa. Egy józanul gondolkodó személy nem megy az elveszett után, egy gyors számítást végez és feláldozza egyik juhát, hogy megtartsa a többi kilencvenkilencet. Isten azonban nem törődik bele, Isten számára fontos vagy éppen te, aki még nem ismered szeretete szépségét, te, aki még nem fogadtad be Jézust életed középpontjába, te, aki még nem tudod leküzdeni bűnödet.

A második példabeszédben az az aprópénz vagy, amelynek elvesztésébe nem törődik bele az Úr, megállás nélkül keresi: azt akarja mondani neked, hogy szemében értékes, egyedi vagy. Senki sem helyettesíthet téged Isten szívében. Van egy hely számodra és senki sem helyettesíthet téged; engem sem helyettesíthet senki Isten szívében.

A harmadik példabeszédben Isten az atya, aki várja a tékozló fiú visszatérését: Isten nem fárad bele, hogy várjon bennünket – hangsúlyozta a pápa. Mert mi vagyunk mindannyian az az átölelt fiú, az a megtalált pénz, az a bárány, amit gazdája megsimogat és visszatesz a vállára. Isten minden nap várja, hogy észrevegyük szeretetét. Te azt mondod: „De én túl sok bajt kevertem!”. Ne félj: Isten szeret téged és tudja, hogy csak az ő szeretete változtathatja meg az életedet.

Csak Isten segítségével küzdhetjük le a rosszat

De Istennek ezt az irántunk, bűnösök iránt táplált végtelen szeretetét, amely az Evangélium szíve, vissza lehet utasítani. Ezt teszi a példabeszéd idősebb fia. Abban a pillanatban nem érti meg a szeretetet és apját inkább gazdájának tekinti. Ennek a kockázata fennáll számunkra is: egy olyan istenben hinni, aki inkább szigorú mintsem irgalmas, egy olyan isten, aki a rosszat a hatalmával győzi le, mintsem a megbocsátással. Nem így van. Isten szeretettel üdvözít, nem pedig erővel; felkínálja, nem pedig ránk kényszeríti magát. De az idősebb fiú, aki nem fogadja el az apa irgalmasságát és magába zárkózik, ennél egy még nagyobb tévedést követ el: igaznak képzeli magát, úgy érzi, hogy elárulták és mindent saját igazságossága alapján ítél meg. Így megharagszik testvérére és szemrehányást tesz az apának: „Most pedig, hogy ez a te fiad... megjött, leöletted a hizlalt borjút”. Ez a te fiad - mondja. Nem testvéremnek nevezi, hanem azt mondja, hogy „a te fiad”. Egyedüli gyermeknek érzi magát. Mi is tévedünk, amikor igazságosnak képzeljük magunkat, amikor azt hisszük, hogy a többiek a rosszak. Ne higgyük jónak magunkat, mert önmagunkban, Isten, - aki jóság - segítsége nélkül nem tudjuk leküzdeni a rosszat.

Ma ne feledjétek el elővenni az evangéliumot és olvassátok el Lukács három példabeszédét, a 15. fejezetet! Jót fog tenni nektek, egészséges lesz – ismételte meg felszólítását a pápa.

Az Úr vár bennünket, hogy megbocsásson nekünk

Hogyan lehet legyőzni a rosszat? – tette fel a kérdést a pápa. Befogadva Isten megbocsátását és a testvérek megbocsátását. Ez történik minden alkalommal, amikor gyónni megyünk: ott megkapjuk az Atya szeretetét, ami legyőzi bűnünket: nincs többé, Isten elfelejtette. Isten, amikor megbocsát, elveszíti az emlékezőtehetségét, elfelejti bűneinket. Olyan jó velünk az Isten! Nem úgy, mint mi, akik, azután, hogy azt mondtuk: „nem tesz semmit”, - az első alkalommal emlékezünk rá az elszenvedett sérelmek kamatjaival együtt. Nem. Isten eltörli a rosszat, megújít bennünket bensőnkben és újjáéleszti bennünk az örömet, nem a szomorúságot, nem a homályt szívünkben, nem a gyanakvást, hanem az örömet.

Mária, a Csomóoldó Boldogasszony ébressze fel bennünk a vágyat, hogy az Úrhoz menjünk

Bátorság, Istennel nem a bűné az utolsó szó. Mária, aki feloldja az élet csomóit, szabadítson meg bennünket attól a téves elképzelésünktől, hogy igaznak hisszük magunkat és éreztesse velünk annak a szükségét, hogy az Úrhoz menjünk, aki vár bennünket, hogy megbocsásson nekünk – fejezte be vasárnap déli elmélkedését Ferenc pápa.