Ferenc pápa a mozambiki fiatalokhoz: A társadalmi ellenségeskedés öl!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Mit gondoltok, mi lehet fontosabb a pásztor számára, minthogy együtt legyen a népével!? – mondta és kérdezte Ferenc pápa beszéde kezdetén a Maxa arénát megtöltő muzulmán, hindu és keresztény fiatalokhoz fordulva. Fontosak vagytok, mert ti vagytok Mozambik jövője, de ti vagytok Mozambik jelene is! Lelkesedésetek, énekeitek, lendületetek nélkül mivé lenne ez a föld? – kérdezte. De látván az éneket, a mosolyt, a táncot valójában azt mesélitek el, hogy ti fiatalok vagytok ennek a földnek az öröme, a mának az öröme, a holnap reménye.
Az egymással megosztott öröm a kiengesztelődést szolgálja
Ferenc pápa elismeréssel szólt a fiatalok életkedvéről, mely megosztott örömként a kiengesztelődést szolgálja és egyúttal a legjobb ellenszere annak, hogy szembeszálljanak a szított megosztással. Ezzel szemben, ahogy lehet látni, a világ számos térségében örömmel gyűlnek össze a fiatalok, örömmel vannak együtt a különféle vallásfelekezetek, akik ugyannak a földnek a gyermekei.
Mindenkinek a jelenléte szükséges a reménnyel és békével teli jövő számára
A pápa hálás köszönetet mondott a különféle felekezetek, sőt még a felekezeten kívüliek jelenlétéért is, hogy egymást bátorítják. Mindenkinek a jelenléte szükséges, hiszek együtt adják ennek az országnak a lélegzetét, melyben mindenkinek alapvető szerepe van. Együtt kell, hogy írják a reménnyel és békével teli jövő új lapját. A mozambiki fiatalok Ferenc pápa kérésére lelkesen kiáltották: Kiengesztelődés, kiengesztelődés! A reménnyel és békével teli jövőt a fiatalok mosollyal, két lábbal felszökkenő lendülettel élik meg.
A fiatalok ne engedjék ellopni a reményeiket
A mozambiki fiatalokat a pápa arra bíztatta, hogy ne engedjék ellopni a reményeiket és örömeiket, amiket a hagyományaikból tanultak meg. Országuk gondjainak a megoldásához úgy tudnak még hozzájárulni, hogy elutasítanak két olyan magatartásformát, mely gyilkol és megöli a reményt, ezek pedig a beletörődés és az aggodalmaskodás. Ezek a kihívások, noha az élet ellenségei, bőven kikérik az élet útdíját, vagyis az élet árát. Az ember végül saját boldogságával, vagyis életével fizet. Nem szabad hagyni, hogy legyőzzenek! – kérte a pápa és a fiatalok lelkesen megismételték a kérését.
Legyetek egységesek, maradjatok együtt!
Nagy örömet okozott a pápa a mozambiki fiataloknak a nagy nemzeti futballhős, Eusebio da Silva nevének említésével. Elmagyarázta nekik, hogy mit is jelent csapatban játszani, ahol mindenkinek megvan a maga sajátossága, hagyománya és nyelve. Mindenkinek joga van játszani, szemben azokkal az „egyesekkel”, akik háborút szítanak még a pályán is, kizárva onnét másokat. Ti azonban legyetek az egység, a kiengesztelődés és a reménység tanúi, mint egy futballcsapat! – kérte a pápa. Legyetek egységesek, maradjatok együtt. Ne felejtsétek el, hogy a társadalmi ellenségeskedés pusztít és öl! Ezt is megismételték az aréna fiataljai a pápával. Ezzel szemben teremtsetek társadalmi barátságot, kérte tőlük Ferenc pápa. Idézte a kedvenc mondást: Ha szaporán akarsz haladni, menj egyedül, de ha messzire akarsz jutni, menj társaságban!
A kártékony aggodalmaskodással szembe soha ne adjuk fel!
A kártékony aggodalmaskodással szemben a sportaréna fiataljainak ismét egy sportoló példáját állította: A mozambiki Maria Mutola középtávfutó három olimpián sem tudta elérni nagy álmát, az olimpia aranyat. De nem adta fel és indult a 800 méteren Sydneyben is, ahol végre sikerült neki. De még ekkor sem, adta fel, hanem később, immár olimpikonként a mozambiki rászoruló gyerekek segítségére sietett. Beszéde végén Ferenc pápa a gyökereikre emlékeztette a fiatalokat és azt kérte tőlük, hogy soha ne zárják ki az időseket az életből. Ők a gyökerek és nagyon sokat tudnak mesélni. Ezért nyújtsák ki feléjük is a kezüket és ezekkel az összefonódó kezekkel alakítsák át a történelmet.
