A Jézussal való találkozás misztériuma – a pápa látogatása egy függőbeteg központban

Vertse Márta – Vatikán

A pápa, miután meghallgatta a közösség néhány tagjának tanúságtételét, ezekkel a kötetlen szavakkal fordult hozzájuk: „Ti egy misztérium vagytok. Amikor meghallgattam tanúságtételeteket, egy misztérium előtt éreztem magam, egy személy Jézussal való titokzatos találkozása előtt. Csak a misztérium hangsúlyozásával tudok válaszolni, szavakkal nem”.

A szavakon túl

Ferenc pápa nem válaszolt közvetlenül a kérdésekre, mert nincs szükség ebben az esetben szavakra, „bepiszkolják” a kábítószer- és egyéb függőségek ellen küzdő fiatalok életútjának szent mivoltát. A válasz az új életük, amelyre rávetődött egy semmi máshoz nem hasonlítható tekintet, ami szeretetével kivezette őket a poklokból, mint Jézus, aki kézen fogta és útjukra engedte őket, anélkül, hogy elvette volna szabadságukat.
Jézus mindig vár. Az Úr tekintete türelmes, mert az élet egy „oda-vissza” út. Amikor megérezzük a szeretetet, már nem fordulhatunk vissza. Az Úr vár, mint ahogy Jézus tette az apostolokkal és soha nem tanítja azt, hogy megtagadjuk a múltunkat. Ádám sárból született és ezt soha ne feledjük el – mondta a pápa.

A vereség a legszebb küzdelem

A küzdelmek közül a vereség a legszebb, mert arra késztet, hogy folytassuk a harcot. Ezek a fiatalok részesültek az Úr meghívásában és tekintetében, majd simogatásában. Jézus simogató szeretete azt tanítja, hogy ez az egyetlen gesztus, az egyetlen alkalom az életben, amikor maradéktalanul emberek vagyunk, amikor egy személyt alulról felfelé nézünk, hogy segítsünk neki talpra állni. Jézus leereszkedik hozzánk – ez a legnagyobb, amit a mi Istenünk tesz, közel áll hozzánk és velünk együtt halad az úton.

A „de” logikáján túl

Amikor már azt hisszük, hogy túljutottunk a végső küszöbön és már nem követjük el ugyanazokat a tévedéseket, valami mindig fennmarad a múlt tapasztalatából. „A kés, a szögek, Jézus halálának minden jele lehull. Azok mennek a pokolba”. Ugyanígy le kell hullatni a személyes halál minden jelét. Különben marad valami a szívben, mint a fájdalom, a sértettség, a nosztalgia. „Az Úr sokat adott nekem, de” – ez az, amit a pápa a „de” logikájának nevez. Ennek is le kell hullania, egyébként tovább érezni azt a „rossz szagot”, mint amikor nem lehet kinyitni az ablakokat, ami nem teszi lehetővé, hogy a Szentlélek mindent megtisztítson, beengedje az Urat. Ez a „ma” a pápa szerint már lehullott az Új Horizont fiataljainál, akik tapssal köszöntötték szavait: „Én még nem láttam leesni az enyémet...”

A pápa óva intette a fiatalokat a „jólnevelt ördögöktől”, akik megpróbálnak belépni azoknak a szép, új házába, akik megtalálták Istent. Majd hangsúlyozta, hogy „a szeretet mindig termékeny” – megjegyezve, hogy a tanúságtevő fiatalok többségének van gyermeke. Az emberi termékenységet azonban nem pusztán az apaság-anyaság jelképezi, a fiatalok tanúságtétele is elhintette Isten szeretetének magvait.
A találkozó befejezéseként Ferenc pápa szentmisét mutatott be. Utalva az Ezdrás könyvéből vett olvasmányra, amely a jeruzsálemi Templom újjáépítéséről szólt, leszögezte: „Meg kell védeni az újjáépítés ma hallott tanúságtételeit. Önmagunk ezt nem tudjuk megtenni, szükségünk van az egyedüli Győztes segítségére. Ő az egyetlen, aki képes bennünk győzelmet aratni, ez a mi reménységünk gyökere”. A szertartás végén a közösség Istennek szentelt személyei megújították elkötelezettségüket az egyház szolgálatára és önmagukat újból felajánlották Mária Szeplőtelen Szívének.