Szeressük szenvedélyesen Jézust és evangéliumát – a pápa vasárnapi Úrangyala imádsága
Vertse Márta – Vatikán
A pápa az evangéliumi szakaszból kiindulva fejtette ki, mit jelent a gyakorlatban Jézus követése. A tanítványok akkor szeretik valóban szenvedélyesen a Mestert, ha példáját követve konkrét gesztusokkal segítik a befogadásra és gondozásra szoruló testvéreiket.
A tanítványok kövessék Jézust radikális döntésében
A vasárnapi evangéliumi szakaszban (Lk 9,51-62) Szent Lukács elkezdi Jézus Jeruzsálem felé vezető utolsó útja történetének elbeszélését, amely majd a 19. fejezetben ér véget – kezdte beszédét a pápa. Hosszú menetelésről van szó, nem pusztán földrajzi és térbeli, hanem spirituális és teológiai szempontból is, a Messiás küldetésének befejezése felé. Jézus döntése radikális és mindent magába foglal. Követőinek ezt a mércét kell alkalmazniuk.
Szent Lukács ebben az evangéliumi szakaszban három személyt, a hivatás három esetét mutatja be, amelyek rávilágítanak arra, hogy mit kér Jézus azoktól, akik teljes mértékben, maradéktalanul követni kívánják őt.
Az egyház természeténél fogva nyitott és mozgásban van
Az első személy megígéri Jézusnak: „Követlek téged, bárhová mégy”. Nagylelkű! – állapította meg Ferenc pápa. De Jézus azt válaszolja neki, hogy az Emberfiának „nincs hová lehajtsa a fejét”, ellentétben a rókákkal, és az ég madaraival. Ez Jézus teljes szegénységét jelenti. Jézus ugyanis elhagyta az atyai házat, és lemondott minden bizonyosságról, hogy hirdesse Isten országát népe elveszett bárányainak. Így Jézus megjelölte számunkra, tanítványai számára, hogy küldetésünk a világban nem lehet statikus, mozdulatlan, hanem vándormissziónak kell lennie. A keresztény mindig úton van. Az egyház, természeténél fogva mozgásban van, nem ül nyugodtan zárt területén belül. Nyitott a legszélesebb látóhatárok felé. Az egyház azt a küldetést kapta, hogy vigye ki az evangéliumot az utcákra és jusson el az emberi és létbeli perifériákra – magyarázta a pápa az evangéliumi szakasz első személyére utalva.
Az egyház vándorló egyház, gyorsan, határozottan cselekszik
A második személy közvetlenül Jézustól kapja a meghívást, amire így válaszol: „Uram, engedd meg, hadd temessem el előbb atyámat”. Jogos kérés, amely a „Tiszteld apádat és anyádat” (vö. Kiv 20,12) parancsolaton alapul. Ennek ellenére Jézus így válaszol: „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, te pedig menj, hirdesd Isten országát”. Ezekkel a szándékosan provokáló szavakkal Jézus leszögezi követésének és Isten országa hirdetésének primátusát még a legfontosabb valóságokkal szemben is, mint amit a család képvisel. Nem enged késlekedést az evangélium hirdetésének sürgőssége, amely széttöri a halál láncait és megnyitja előttünk az örökkévalóságot, hanem gyorsaságot és készenlétet igényel. Tehát az egyház úton lévő, vándorló egyház, határozott, gyorsan, az adott pillanatban cselekszik, várakozás nélkül.
Jézus követése kizárja, hogy hátra tekintsünk
A harmadik személy szintén követni akarja Jézust, de azzal a feltétellel, hogy előbb elbúcsúzik hozzátartozóitól. A Mestertől ezt a választ kapja: „Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas Isten országára”. Jézus követése kizárja, hogy nosztalgiával hátra tekintsünk, megköveteli a határozottság erényét.
Jézus követése szabad és tudatos választás
Az egyház, hogy kövesse Jézust, úton van, azonnal, sürgősen és határozottan cselekszik. A Jézus által megszabott feltételek, az úton levés, a gyorsaság és a határozottság – értéke nem azt jelenti, hogy egy sor „nemet” kell mondanunk az élet szép és fontos dolgaira. A hangsúlyt inkább a fő célkitűzésre kell helyeznünk: váljunk Krisztus tanítványaivá! Ez szabad és tudatos választás, amelyet szeretettel hozunk meg, hogy viszonozzuk Isten felbecsülhetetlen kegyelmét, nem pedig egy módja annak, hogy előléptessük saját magunkat. Jaj azoknak, akik azért követik Jézust, hogy előléptessék magukat, hogy karriert csináljanak, hogy fontosnak érezzék magukat vagy presztízst szerezzenek. Jézus azt akarja, hogy szenvedélyesen szeressük Őt és evangéliumát. Szívünk szenvedélyét a befogadásra és gondozásra szoruló testvéreinkhez való közelség konkrét gesztusaival fejezzük ki. Pontosan úgy, mint ahogy Jézus élt.
Szűz Mária, az úton lévő egyház ikonja segítsen bennünket, hogy örömmel kövessük Jézust és megújult szeretettel hirdessük testvéreinknek az üdvösség Jó Hírét.
