Ferenc pápa Úrangyala imádsága: Hirdessük mindenkinek, hogy Isten szeret bennünket

Vertse Márta - Vatikán

A hetvenkét tanítvány szétküldése előrevetíti az egyház küldetését, amelynek teljesítéséhez Jézus pontos utasításokat ad. A misszió az imán alapul, békét és gyógyulást hoz, elpusztíthatatlan örömet ébreszt, mert nevünk „föl van jegyezve a mennyben”, Isten szívében – fejtette ki Ferenc pápa, a következő szavakkal kezdve elmélkedését:

A mai evangéliumi szakasz (vö. Lk 10,1-12.17-20) arról szól, hogy Jézus a tizenkét apostolon kívül még hetvenkét tanítványt is meghív és misszióba küldi őket. A hetvenkettes szám valószínű minden nemzetet jelképez. A Teremtés könyve ugyanis hetvenkét különböző nemzetet említ (vö. 10,1-32). Ezzel előrevetíti az egyház küldetését, hogy hirdesse az evangéliumot minden népnek. A hetvenkét tanítványnak Jézus ezt mondja: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába”.

A keresztény ima mindenkire kiterjed, egyetemes

Jézusnak ez a kérése mindig helytálló. Mindig imádkoznunk kell az „aratás urához”, vagyis az Atya Istenhez, hogy küldjön munkásokat mezejébe, ami a világ. És mindnyájunknak imádkoznunk kell nyitott szívvel, missziós magatartással; imánk ne korlátozódjon pusztán a saját szükségleteinkre: egy ima akkor valóban keresztény, ha egyetemes dimenzióval is rendelkezik.

A küldetés az imán alapul

Jézus, a hetvenkét tanítványt határozott utasításokkal látja el szétküldésük előtt. Ezek kifejezik a küldetés jellemzőit. Az első, hogy imádkozzatok; a második; menjetek, utána pedig: ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Mondjátok: békesség e háznak! Maradjatok ugyanabban a házban, ne járjatok házról házra; gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: közel van hozzátok Isten országa; és ha nem fogadnak be titeket, akkor menjetek ki az utcára.

Hirdetés és tanúságtétel

Ezek a felszólítások mutatják, hogy a küldetés az imán alapul, hogy vándorló, nem egy helyben maradó, hogy igényli a világtól való elszakadást és szegénységet, hogy békét és gyógyulást hoz, amelyek Isten országa közelségének jelei, hogy nem prozelitizmus, hanem hirdetés és tanúságtétel. Továbbá igényli az őszinteséget és azt az evangéliumi szabadságot, hogy eltávozzunk azoktól, akik nem fogadtak be minket, ítélkezés és átkozódás nélkül rámutatva arra a felelősségükre, hogy   visszautasították az üdvösség üzenetét.

A tanítványok neve föl van jegyezve a mennyben

Ha így éljük meg, akkor az egyházi küldetést az öröm jellemzi – mondta Ferenc pápa, majd feltette a kérdést: „És hogyan fejeződik be ez az evangéliumi szakasz?”. „A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza”. Nem múló örömről van szó, amely a misszió sikeréből fakad. Éppen ellenkezőleg, olyan öröm, amely Jézus ígéretében gyökerezik: „nevetek föl van jegyezve a mennyben”.

Nevünk, amelyet a keresztségben kaptunk, föl van jegyezve a mennyben

Ezzel a kifejezéssel Jézus a benső örömre céloz, arra az elpusztíthatatlan örömre, amely annak a tudatából fakad, hogy Isten meghívott bennünket Fia követésére. Vagyis annak az öröme, hogy Jézus tanítványai vagyunk. Ma például mindegyikünk itt a Szent Péter-téren gondolhat arra a névre, amelyet a keresztség napján kapott: az a név fel van írva a mennyben, az Atya Isten szívében. És ennek az adománynak az öröme tesz minden tanítványt misszionáriussá, vagyis olyan személlyé, aki a mi Urunk Jézus Krisztus társaságában halad, aki Őtőle tanulja meg, hogy fenntartás nélkül másokért éljen, megszabadulva saját magától és anyagi javaitól.

Isten mindenkit meghívott az üdvösségre

Imádkozzunk közösen Szűz Mária anyai oltalmáért, hogy mindenütt támogassa Krisztus tanítványainak misszióját; azt a küldetést, hogy hirdessük mindenkinek: Isten szeret bennünket, üdvözíteni akar és arra hív, hogy legyünk Országa részesei.