Jézus Kenyeréből táplálkozva legyünk áldás mások számára – a pápa úrnapi homíliája
Vertse Márta – Vatikán
Az Oltáriszentség a keserűség, az arrogancia és a közöny ellenszere – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa. Az Oltáriszentség az áldás iskolája, felszabadítja bennünk a szeretet erejét.
Áldani annyit jelent, mint szeretettel jót mondani
Homíliájában Ferenc pápa két egyszerű, de a mindennapi életben alapvető szóhoz fűzte a gondolatait: mondani és adni. Mivel az olasz nyelvben mondani – dire – szorosan kapcsolódik a benedire – jót mondani – vagyis áldani szóhoz, a pápa feltette a kérdést: Miért tesz jót, ha jót mondunk, vagyis megáldunk? Azért, mert a szót adománnyá változtatjuk. Áldani annyit jelent, mint szeretettel jót mondani. Mi is áldásban részesültünk keresztségünk napján, és minden szentmise végén áldást kapunk. Az Oltáriszentség az áldás iskolája.
Tanuljunk meg áldani
A pápa arra buzdította a papokat, hogy ne féljenek megáldani Isten népét. Csak akkor lehetünk áldás mások számára, ha már mi is részesültünk áldásban. Milyen szomorú látni, hogy ma az emberek olyan könnyedén teszik az ellenkezőjét: átkozódnak, sértegetnek. Gyakran sajnos úgy tűnik, hogy annak van igaza, aki a legnagyobb hangon kiabál. Ne hagyjuk megfertőzni magunkat az arroganciától, mi, akik azt a Kenyeret esszük, amely magában hordoz minden gyöngédséget. Isten népe szeret dicsőíteni, nem panaszkodásból él. Az Oltáriszentség előtt, az alázatos Kenyérré vált Jézus előtt, amely magába zárja az egyház egészét, tanuljuk meg, hogy megáldjunk mindent, amink van, dicsőítsük Istent, és ne átkozzuk múltunkat.
Adni – ez Jézus igéje a birtokolni igével szemben
A második ige, az adni. Jézus, miután megáldotta a kenyereket, odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A kenyér nem pusztán fogyasztási cikk, hanem a javakban való osztozás eszköze. Fontos – mutatott rá Ferenc pápa, hogy Jézus nem varázslatot hajt végre. Jézus imádkozik, megáldja az öt kenyeret és megtöri azokat, bízva az Atyában. Ez nem mágia, hanem az isteni gondviselésbe vetett bizalom.
Az evangéliumi „gazdaság” azt jelenti, hogy adunk a kevésből is
A világ mindig arra törekszik, hogy növelje a nyereséget, a bevételt. De milyen célból? Hogy adjon, vagy birtokoljon? Megossza másokkal, vagy felhalmozza? Az evangélium „gazdasága” osztozva megsokszoroz, szétosztva táplál, nem kevesek mohóságát elégíti ki, hanem „életet ad a világnak” (vö. Jn 6,33). Nem birtokolni, hanem adni – ez Jézus igéje. A csodás kenyérszaporításkor Jézus határozott kéréssel fordul tanítványaihoz: „Ti adjatok nekik enni” (Lk 9,13). Mert a keresztény logika szerint a kevés vagy sok, amit birtokolunk, csak akkor hoz gyümölcsöt, ha megosztjuk másokkal.
Jézus Kenyere felszabadítja bennünk a szeretet erejét
Szeretetre és gondoskodásra kiéhezett városunkban, amely szenved a lepusztultságtól, amelyben olyan sok magányos idős ember él, nehézségekkel küzdő családok, fiatalok, akik alig tudják megkeresni a mindennapi kenyeret, az Úr ezt mondja: „Te magad adj nekik enni”. A te kevesed is sok Jézus szemében, ha nem tartod meg magadnak. Nem vagy egyedül: itt van az Oltáriszentség, Jézus Kenyere. Ma este is táplálkozunk nekünk adott Testéből. Ha befogadjuk szívünkbe, ez a Kenyér felszabadítja bennünk a szeretet erejét: mi is szeretnénk áldani és szeretni, innen kiindulva, városunkból, utcáinkból, amelyeken ma este végighaladunk. Az Úr eljön utcáinkba, hogy jót mondjon rólunk és bátorságot adjon nekünk. Azt kéri, hogy mi is legyünk áldás és adomány- fejezte be úrnapi homíliáját Ferenc pápa.
