A Jó Pásztor példáját követve szolgálják Isten népét – A pápa papszentelési homíliája

Vertse Márta – Vatikán

Ezen a vasárnapon, amely egyben a papi és szerzetesi hivatások 56. világnapja, az evangéliumi szakasz (Jn 10,27-30) a Jó Pásztorról szól, aki vezeti bárányait: „Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.”

Jézus az Újszövetség egyetlen Főpapja

Homíliájában a papi szolgálatról elmélkedve Ferenc pápa kifejtette, hogy az Úr Jézus az Újszövetség egyetlen Főpapja, de Őbenne Isten egész szent népe is papi nép. Mindazonáltal Jézus, össze tanítványa közül néhányat különösen arra kíván kiválasztani, hogy nevében nyilvánosan gyakorolva a papi hivatást minden ember számára, folytassák személyes küldetését, mint mester, mint pap és mint pásztor.

Mint ahogy az Atya ezért küldte el Őt, így Ő is elküldte a világba elsőként az apostolokat, majd a püspököket és utódaikat, akikhez a papokat társították, hogy a papi szolgálatban egyesülve a püspökökkel szolgálják Isten népét.

A felszentelés révén a papok Krisztushoz hasonulnak

Sok éves megfontolás után, saját és elöljáróik megfontolásai után, ma a diakónusok azért jelentek itt meg, hogy pappá szenteljem őket – mondta homíliájában Ferenc pápa. Krisztushoz, a Legfőbb, Örök Főpaphoz fognak hasonulni. Felszentelésük után mint az Újszövetség valódi papjai egyesülnek a papságban püspökükkel, hirdetik az evangéliumot, Isten népének lelkipásztorai lesznek, vezetik majd az istentiszteleti szertartásokat, különös tekintettel a szentmiseáldozatra, vagyis az Eucharisztiára.

Életükkel mutassanak példát arra, amit tanítanak

A szentelendő papok a szent tanítás szolgálatát gyakorolva részesei lesznek Krisztus, az egyetlen Mester küldetésének. Ez nem egy kulturális társulat, nem szakszervezet – hangsúlyozta a pápa. Részesei lesznek Krisztus szolgálatának. Mindenkihez juttassák el Isten Szavát, amelyet ők maguk is örömmel kaptak. Ezért olvassák állhatatosan az Úr Szavát és elmélkedjenek el róla, hogy higgyék, amit olvastak, tanítsák, amit megtanultak a hitben, éljék meg, amit tanítottak. Soha nem lehet szentbeszédet mondani, ha nem imádkoznak sokat a Bibliával a kezükben. Ezt soha ne feledjék el – hangzott a pápa buzdítása.

Szívből jövő tanításuk termékeny lesz

Tanításuk tehát legyen táplálék Isten népe számára: amikor ez szívből jön és imából születik, nagyon termékeny lesz. Életük illata legyen öröm és támasz a Krisztus-hívők számára: legyenek az ima, az áldozathozatal emberei, mert Isten Szavával és példaadásukkal építik Isten házát, vagyis az egyházat. Így folytatják Krisztus megszentelő művét. Szolgálatuk révén a hívek lelki áldozata tökéletessé válik, mert Krisztus áldozatához kapcsolódik, amelyet a papok kezük révén, az egész egyház nevében vérnélküli áldozatként ajánlanak fel az oltáron a Szent Misztériumok ünneplésekor.

„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” – az Úr ingyen üdvözített bennünket

Legyenek figyelmesek az Eucharisztia ünneplésekor. Kövessék életükben azt, amit ünnepelnek. Részesülve az Úr halálának és feltámadásának misztériumában, hordozzák magukban Krisztus halálát végtagjaikban, és vele együtt haladjanak az új életben. Az Úr ingyen akart minket üdvözíteni. Ő maga mondta: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8). Az Oltáriszentség ünneplése az Úr ingyenességének csúcspontja – mondta a pápa, arra kérve a szentelendő papokat, hogy ne szennyezzék be azt kicsinyes érdekekkel.

Ne fáradjanak bele az irgalmasság gyakorlásába

A keresztség szentségével új híveket kapcsolnak majd Isten népéhez. A bűnbánat szentségével Isten, Krisztus, az egyház nevében megbocsátják a bűnöket. Itt a pápa nyomatékosan arra kérte a szentelendő papokat, hogy ne fáradjanak soha el az irgalmasság gyakorlásában. Legyenek irgalmasak, mint az Atya, mint ahogy Jézus irgalmas volt velünk, mindnyájunkkal. A megszentelt olajjal enyhülést nyújtanak majd a betegeknek. A szent szertartásokat ünnepelve a nap különböző óráiban, a dicsőítő és esdeklő imákkal Isten népének és az egész emberiségnek hangjává válnak.

Közel Istenhez és közel Isten népéhez

Kiválasztottságuk tudatában végezzék Krisztus papi művét örömmel, szeretettel és őszintén, pusztán arra törekedve, hogy elnyerjék Isten tetszését, ne saját maguknak tetszelegjenek. A papi öröm csak ezen az úton haladva található meg, ha Istennek kívánnak tetszeni, aki kiválasztotta őket. Krisztus küldetésében részesülve, fiúi szeretetközösségben püspökükkel, kötelezzék el magukat arra, hogy a híveket egyetlen családban egyesítik. Ezek a pap közelségei: közel Istenhez az imában, közel a püspökhöz, aki az apjuk, közel a többi paphoz, mint testvérhez, anélkül, hogy rosszat mondanának egymásról, és közel Isten népéhez. Tartsák mindig szem előtt a Jó Pásztor példáját, aki nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy szolgáljon és keresse és üdvözítse, ami elveszett. (Lk 19,10) – mondta végül papszentelési homíliájában Ferenc pápa.

Az új papok

A 19 diakónus közül nyolcan a Kereszt Fiai Papi Testvériséghez tartoznak, egy közülük a Tanítványok Családja papnevelde szeminaristája. Ketten a római Pápai Nagyszemináriumban végezték tanulmányaikat, nyolcan pedig a Redemptoris Mater missziós egyházmegyei szeminárium növendékei voltak. Az egyik szentelendő Japánból, ketten Haiti szigetéről, egy diakónus pedig Horvátországból érkezett, a többiek rómaiak. A pápával együtt misézett Angelo De Donatis bíboros, a Szentatya  római egyházmegyéjének vikáriusa, valamint a koncelebrálók között voltak a jelöltek szemináriumi rektorai.