A pápa római egyházmegyéjéhez: Nem újrarendezés, de emberi kiáltások meghallgatása
Adriana Masotti / Vértesaljai László – Vatikán
Róma, a kereszténység szíve missziós terület
A találkozó kezdetén don Mario római plébános bemutatta a város egyházi helyzetét a számadatok tükrében is. „Növekszik a távoliak száma, vagyis egyre több nem olasz él Olaszország fővárosában. Csökken a hivatások, a keresztelők és a házasságkötések száma. A szentmise látogatottsága 9-10 százalékra esett vissza a korábbi arányhoz képest. Ezzel szemben don Mario az „új evangelizációra” utalt, melynek szembe kell néznie azzal, hogy „Róma, a kereszténység szíve missziós terület” és ennek jegyében a „helyi egyháznak misszióssá kell válnia”, majd társai nevében arra kérte püspökét, Ferenc pápát, hogy „segítsen nekik előbbre jutni”.
Ferenc pápa erős és kellemetlen szavai
Ferenc pápa az adott helyzet „első kísértésének” nevezte az a szándékot mely „rendbe akarná tenni az egyházmegyét és benne a plébániákat”, ami szerinte azt jelentené, hogy „visszafordulva magunkra tekintünk és belül nézünk magunkra”. „Helyre tennénk egy múzeumot és benne minden rendben lenne. Ehhez domesztikálnánk az emberek, a fiatalok szívét, a családokat, de ez nagyobb bűn lenne, mint a világiasság. Nem rendbetételről van szó!” – hangsúlyozta a pápa. A beszámoló kapcsán megjegyezte, hogy a „fennálló kiegyensúlyozatlanságot nekünk kell a kezünkbe venni, ne féljünk attól. Az Úr azt mondja nekünk: Az evangélium kiegyensúlyozatlan tanítás”.
Az egyensúly kísérti az egyházat
„A jézusi boldogmondások aránytalansága például Nobel-díjat érdemelne” – mondta a pápa, majd Jézus kafarnaumi beszédét érintette, ahol „az apostolok estefelé már az órájukat nézték: Ez már sok, nekünk imádkozni kell, aztán enni, küldd el Uram, a tömeget, eredjenek vásárolni valamit. Ez az egyensúly kísértése, az egyháziak részéről. De szerintem itt kezdődik a klerikalizmus, hogy ők, az emberek, menjenek el. És így lesz nekik egy szép egyházmegyéjük, mely működik. Klerikalizmus és funkcionalizmus”. Ferenc pápa példaként megemlített „egy egyházmegyét, ahol több alkalmazott dolgozik, mint a Vatikánban és közben lassan eltávolodik az Istentől, miközben kultikus tisztelettel adózik a harmóniának, nem a szép dolgoknak, hanem a funkcionalizmusnak. Találkozókat szerveznek szinódusokat tartanak, de a szinódushoz Szentlélek kell, aki egy rúgással levegőbe röpíti az asztalt” – mondta a Szentatya.
Alázatosan meghallgatni az emberek kiáltását
Ferenc pápa arra buzdította a papjait, hogy „alázattal hallgassák meg az emberek kiáltásait, helyezzük őket a középpontba, mint ahogy Jézus a kisgyermeket. Jaj annak ellenben, aki fölülről tekint el a kicsikre és megveti őket!”. Az alázat mellett „önzetlen magatartás szükséges. Az önzetlenség, az önmagunk iránti érdektelenség ahhoz kell, hogy mások felé fordulhassunk. A Szentlélek nem ért az egyensúlyhoz, a jó pásztort is az egy elveszett után küldi a 99 igazzal szemben. Be kell gyakorolni nekünk ellenben azt a magatartást, mely szemlélődő tekintettel néz az emberekre”. Végül Ferenc pápa arra intette a papjait, hogy „kerüljék a rasszizmust és a populizmust”.
