Ferenc pápa katekézise: Legyen meg az Isten akarata, mindannyiunk üdvössége

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A Miatyánk harmadik kérését az első kettővel együtt kell értelmezni, mert egyetlen egységet alkotnak. Az ember evilági elfoglaltságait megelőzően az Isten fáradhatatlanul törődik az emberrel és a világgal. Az egész evangélium erről tanúskodik. Ferenc pápa példaként említette a bűnös Zakeus esetét, aki felmászott egy fára, csak hogy meglássa Jézust. Ő pedig, amikor meglátja, így szólt hozzá: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom. Ma üdvösség köszöntött erre a házra. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” (Lk 19, 5.10). Íme, ez az Isten akarata, amiért imádkozunk! – folytatta a pápa. Hogy mi is az Isten akarata? Keresni és megmenteni azt, ami elveszett. Az imádságban azt kérjük tőle, hogy az egyetemes üdvözítő akarata valósuljon meg minden emberben és az egész világ számára. Hiszen ő állandóan keres bennünket, méghozzá személyesen. Milyen nagy az Isten! Mekkora szeretet áll mögötte!

Isten nem titokzatoskodik, mindig egyenes

Ferenc pápa következő gondolatában Isten üdvözítő tervének egyenességéről beszélt. Ő nem rejtőzik titokzatosság mögé, valamiféle megfejthetetlen módon. Nem, ő egyenes! Ha nem értjük meg ezt, akkor fennáll a veszélye annak, hogy nem értjük a Miatyánk harmadik kérését. A Biblia ugyanis tele van olyan kifejezésekkel, melyek Isten pozitív akaratát mondják el a világra vonatkozóan, ahogy a Katolikus Egyház katekizmusa egész sor szentírási idézettel szolgál, mint a szentpáli mondat: „Üdvözítő Istenünk azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére”. A pápa határozottan leszögezte, hogy ez kétség kívül az Isten akarata, vagyis minden ember üdvössége. Ezért ő mindannyiunk szíve ajtaján kopogtat, hogy magához vonzzon bennünket az üdvösség útján.

A Miatyánk az Atyjukban bízó gyermekek imája  

Amikor imádkozunk, akkor azt ne szolgai módon tegyük, lehorgasztott fejjel. Ő szabadnak akar bennünket. Szeretete akar bennünket szabaddá tenni. A Miatyánk imádság az ő gyermekeinek az imádsága, nem rabszolgáké, hanem olyan gyermekeké, akik ismerik az atyjukat. Jaj nekünk azonban, ha megvonjuk a vállunkat, mert a sorsunkat olyannak tartjuk, amin mi úgysem változtathatunk – intett a pápa. Ellenkezőleg, Isten iránti izzó bizalom imádsága a Miatyánk, aki a javunkat, életünket, üdvösségünket akarja. A Miatyánk egy bátor, harcos imádság, mert a világban egy sereg olyan dolog van, ami nem az ő szándéka szerint való, ezeket  mindnyájan jól ismerjük. Izajás próféta szavára utalt a pápa, aki a világban uralkodó háborúkkal szemben mégis ekévé akarta kovácsolni a kardokat és a lándzsákat pedig szőlőmetsző késekké. Isten békét akar.     

Isten meg tudja változtatni a bűnös valóságot

A Miatyánk imádság meggyújtja bennünk Jézus szeretete tüzét az Atyja akarata iránt, mely képes arra, hogy átalakítsa ezt a világot. A keresztény ember nem hisz az elkerülhetetlen végzetben. Nincs a keresztény ember hitében véletlenen múló mozzanat – szögezte le  a pápa. Ellenben ott áll az üdvösség, melynek minden ember életében meg kell nyilvánulnia. Ha imádkozunk, ez azért van, mert hiszünk abban, hogy az Isten meg tudja változtatni a valóságot úgy, hogy legyőzi benne a rosszat. Nyugodtan ráhagyatkozhatunk ebben, még a legnehezebb próbatétel idején is.

Isten akaratára hagyatkozás a próbatétel idején is  

Ferenc pápa ekkor felidézte Jézus valóban legnagyobb próbatételét, melyet a Getszemáni kertben élt át, amikor hangos szóval így imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!”. Miközben a világ gonoszsága szorongatja, ő az atyai akarat szeretet-tengerére hagyatkozik. Ugyanezt teszik a vértanúk is, akik nem a halált keresik, hanem a halálon túl a feltámadást, az örök életet. Isten soha nem hagy el bennünket, mindig velünk marad. Ferenc pápa ennek jegyében a katekézis végén arra kérte a jelenlevőket, hogy együtt imádkozzák el a Miatyánk imát.