Jézus tanítását követve legyünk társaink bölcs vezetői – a pápa Úrangyala imádsága
Vertse Márta – Vatikán
A Szentatya felhívta a hívek figyelmét a pletyka romboló hatására a családban, a táradalomban, az élet minden területén. Hasznos, ha felebarátainkat bölcs tanácsokkal segítjük, de mielőtt másokat bírálnánk, vizsgáljuk meg és javítsuk ki saját hibáinkat.
A helyes ítélőképesség a felelős vezetés fontos követelménye
A vasárnapi evangéliumi szakasz rövid példabeszédeivel Jézus megjelöli tanítványainak az utat, amelyen végig kell haladniuk, hogy bölcsen éljenek. Felteszi a kérdést: „Vezethet-e vak világtalant?” (Lk 6,39). Ezzel azt kívánja hangsúlyozni, hogy egy vezető nem lehet vak, hanem jól kell látnia, vagyis bölcsnek kell lennie, hogy bölcsen vezethessen, egyébként fennáll az a kockázat, hogy kárt okoz a benne bízó személyeknek. Jézus így hívja fel a figyelmét mindazoknak, akik felelős szerepet töltenek be az oktatás vagy a társadalmi vezetés terén, mint a lelkipásztorok, az állami hatóságok, a törvényhozók, a tanítók, a szülők. Arra buzdítja őket, hogy legyenek tudatában érzékenységet igénylő szerepüknek és legyenek képesek mindig megítélni, hogy melyik a helyes út, amelyre a személyeket vezetniük kell.
Szelídség, irgalmasság, őszinteség, alázat – az igaz ember magatartásformái
Jézus kölcsönveszi a bölcsességirodalom egy kifejezését, hogy saját magát, mint a követendő mester és vezető példaképét jelölje meg: „Nem különb a tanítvány mesterénél, mert ha eléri tökéletességét, olyan lesz, mint a mestere”. Felszólítás arra, hogy kövessük példáját és tanítását, hogy biztos és bölcs vezetők legyünk. Ezt a tanítást foglalja magába főleg a hegyi beszéd, amelyet már három vasárnapja olvasunk az evangéliumban. Megjelöli a szelídség és az irgalmasság magatartását, hogy őszinte, alázatos és igaz emberek legyünk. Ezen a vasárnapon az evangéliumi szakaszban egy másik jelentős mondatot találunk, amely arra buzdít, hogy ne legyünk önhittek és álszentek. Ez így hangzik: „Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát?”
Vizsgáljuk meg saját hibáinkat, mielőtt másokat elítélnénk
Mindnyájan jól tudjuk, hogy gyakran könnyebb vagy kényelmesebb mások hibáit és bűneit észre vennünk és elítélnünk, anélkül, hogy ugyanolyan éleslátóan felfedeznénk a sajátjainkat. Mindig elrejtjük hibáinkat még magunk elől is; ezzel szemben könnyű látni mások tévedéseit. Fennáll annak a kísértése, hogy magunkkal szemben elnézőek, másokkal pedig kemények vagyunk. Mindig hasznos, ha felebarátunkat bölcs tanácsokkal segítjük, de miközben felebarátunk hibáit figyeljük és javítjuk, tudatában kell lennünk, hogy nekünk is vannak hibáink. Ha azt hiszem, hogy nekem nincsenek hibáim, akkor nem tudok másokat elítélni, nem tudom hibáikat kijavítani. Mindnyájunknak vannak hibáink – hangsúlyozta Ferenc pápa. Tudatában kell ennek lennünk és mielőtt másokat elítélnénk, meg kell vizsgálnunk saját magunkat. Így hitelesen, alázattal cselekedhetünk, tanúságot téve a szeretetről.
A pletyka romboló hatása
Hogyan fedezhetjük fel, hogy látásunk tiszta-e, vagy megakadályozza a szemünkben lévő gerenda? Jézus ezt mondja: „Nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt teremne, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hozna. Minden fát gyümölcséről ismerünk meg”. A tettek, de a szavak is gyümölcsök. A szavakból is felismerjük a fa minőségét. Aki ugyanis jó, az jó dolgokat hoz elő szívéből és szájából, aki rossz, rosszat hoz elő, a legkárosabb tevékenységet gyakorolja, ami a mormogás, a pletykálkodás, mások befeketítése. Ez romboló hatású; tönkre teszi a családot, az iskolát, a munkahelyet, a városnegyedet. A háborúkat a nyelvek indítják el. Gondolkozzunk el Jézusnak ezen a tanításán és tegyük fel a kérdést: mondok-e rosszat másokról? Mindig arra törekszem, hogy másokat befeketítsek? Számomra könnyebb a többiek hibáit észrevennem, mint a sajátjaimat? És törekedjünk arra, hogy egy kicsit javítsunk magunkon: mindnyájunknak jót fog tenni. Fohászkodjunk Mária támaszáért és közbenjárásáért, hogy kövessük az Urat ezen az úton.
