Ferenc pápa: 50 éve hunyt el Bea bíboros, az ökumenikus és vallásközi párbeszéd előmozdítója

Somogyi Viktória / Amedeo Lomonaco – Vatikán

„Augustin Bea bíboros jelentős hatást gyakorolt a II. Vatikáni Zsinat egyes dokumentumainak tartalmára. Modell értékű főpásztor, akiből ihletet meríthetünk az ökumenikus és a vallásközi párbeszédhez, illetve a zsidósággal folytatott „családközi” dialógushoz.” Így fogalmazott Ferenc pápa az 50 éve elhunyt bíboros emlékére rendezett római konferencia résztvevőihez szóló beszédében. „Bea bíboros életműve jelentsen ösztönző erőt visszafordíthatatlan elkötelezettségünk felélénkítésére az egység keresése terén a keresztények között és a zsidó testvéreinkhez fűződő megújult barátság konkrét előmozdítása érdekében.”

Realista volt az egység jövőjét illetően

A pápa felhívta a figyelmet, hogy Bea bíborosra azért is fontos emlékezni, amit tett és ahogyan tette. A mások iránti megértés, a jóság, a bátor kiállás jellemezte tevékenységét akkor is, amikor nem kevés ellenállással találta szembe magát a párbeszéd érdekében végzett tevékenységében. „Annak ellenére, hogy megvádolták és megrágalmazták, kitartóan haladt előre és nem mondott le arról, hogy szeressen. Amikor azt mondták neki, hogy nem érett meg az idő arra, amit a Keresztény Egység Titkárság javasolt, lelkesen azt válaszolta: „Akkor érleljük meg rá az időt!” (vö. A. Bea, A zsinat ökumenizmusa, 1968, 36). Nem volt sem optimista, sem pesszimista, hanem realista volt az egység jövőjét illetően: egyrészt tudatában volt a nehézségeknek, másrészt szükségét érezte annak, hogy válaszoljon az Úr vágyára, hogy az övéi egyek legyenek” – hangsúlyozta a pápa.

Kétszólamú párbeszéd

Emlékeztetett a Pápai Gergely Egyetemen működő, a judaizmus tanulmányozásával foglalkozó Bea bíboros központra. A német biblikus teológus távolra mutató elképzeléséből merítve ösztönzést és nevet, az intézet a zsidóság megértésének, illetve a zsidó és keresztény nézőpontból kiinduló teológiai tudás előmozdításának szenteli tevékenységét. Ezt az utat gazdagítja a zsidó tanárok és hallgatók jelenléte is, akik elindultak a zsidóság tanulmányozásának útján. „A párbeszédet kétszólamban kell előre vinni, illetve a zsidó és katolikus tanárok tanúságtétele, akik együtt tanítanak, többet jelent, mint számos beszéd” – mutatott rá Ferenc pápa.

Keresztények és zsidók együtt a szenvedő emberiség szolgálatában

A párbeszéd legyen sokak számára egy termékeny lehetőség, ami felvet egy kérdést: Hogyan haladjunk az úton? – folytatta beszédét a Szentatya. A téma elmélyítése és a szaktudás alapvetően szükséges, de nem elegendő. „A zsidók és a keresztények közötti barátság és párbeszéd arra kapott meghívást, hogy lépjen túl a tudományos közösség határain. Jó lenne, ha ugyanabban a városban a rabbik és a plébánosok együtt dolgoznának saját közösségeik bevonásával a szenvedő emberiség szolgálatában, továbbá ha előmozdítanák a béke és a párbeszéd útjait mindenkivel” – zárta beszédét Ferenc pápa az Augustin Bea bíboros halálának 50. évfordulójára rendezett konferencia résztvevőihez.