Gyermek-keresztelés a Sixtus-kápolnában: Hitátadás a családban, személyes példával

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Feltárul Isten legbenső, szentháromságos titka

Vízkereszt utáni vasárnap, idén január 13-án ünnepelte az egyház Urunk megkeresztelkedésének a misztériumát. Karácsony Isten-feltáró titkainak sorozatába illeszkedik az ünnep, mert hisz nem egy közönséges tisztulási szertartás történik, amikor Jézus a Keresztelő keze alatt alámerül a Jordán folyóba, hanem az egyedül tiszta Isten Fia azért lép a vízbe, hogy megtisztítsa azt és nem pedig, hogy tisztulást nyerjen általa. A Fiú alázatos, a bűnösökkel egy sorba lépő magatartása elnyeri mennyei Atyjának örvendezését, válaszul az Isten teljes benső valóját feltárja, valójában az egész világnak, mégpedig a Szentháromság titkát: Az Atya öröme a Szentlélekben az emberek előtt galamb képében alászáll. Az ünnep Epifánia, Isten-megjelenés: hallható és a látható módon tapasztalható az egyébként kimondhatatlan és láthatatlan Isten-titok.

A hitet mindig a család dialektusában, az otthon légkörében adjuk át

A Sixtus-kápolnában tartott szentmise során Ferenc pápa – miként a korábbi években mindig – rövid rögtönzött homíliát tartott, melyben közvetlenül fordult a keresztelendő gyermekek szüleihez és keresztszüleihez. Homíliájában a szülőket és keresztszülőket arra a feladatra emlékeztette, melyet az egyháznak megígérnek a keresztelés során.   

A keresztelési ígéret jegyében        

Kedves szülők! A szertartás kezdetén megkérdeztük tőletek: „Mit kértek gyermekeitek számára?” Mindnyájan azt válaszoltátok: „A hitet”. Az egyháztól a hitet kértétek gyermekeitek számára és ők ma megkapják a Szentlelket és a hit adományát a szívükben, saját lelkükben – kezdte beszédét a Szentatya. Ám ennek a hitnek fejlődnie és gyarapodnia kell! „Igen” – de hozzátehetnétek: „Igen, igen, meg kell tanulniuk a hitet…”. Valóban, amikor majd katekézisre, hittanra járnak, jól megtanulják a hitet. De még mielőtt megtanulnák azt, a hitet először át kell adni, és ez a ti feladatotok. Ma éppen ezt a feladatot kapjátok meg: adjátok át a hitet. A hit átadása pedig otthon történik. Ugyanis a hitet mindig egy dialektusban, egy nyelvjárásban adjuk át, a család dialektusában, az otthon légkörében.

Soha ne veszekedjetek a gyerekek előtt!

Ám fontos az – folytatta a pápa –, hogy ezt a hitet ti a saját hitéletetek révén adjátok át. Hogy lássák a házastársak szeretetét, hogy lássák a ház békéjét, hogy lássák azt: Jézus itt van! Bátorkodom, hogy egy tanáccsal szolgáljak nektek – fordult a pápa a szülőkhöz: Ne veszekedjetek a gyerekek előtt, sohasem! Egyébként normális dolog, hogy a szülők veszekednek egymással. Furcsa is lenne az ellenkezője, ha nem veszekednének! Tegyétek csak, de ők ne hallják és ne lássák ezt! Ti nem tudjátok, miféle félelem fogja el a gyermeket, amikor veszekedni látja a szüleit. Most pedig  folytatjuk a keresztelés szertartását, de ezt tartsátok eszetekben: a ti feladatotok a hit átadása. Adjátok át a hitet otthon, mert a hit átadása otthon történik, az ember otthon tanulja meg a hitet, aztán a hittanórákon, de előbb otthon kapja meg a hitet.

A gyermekek megelőző sírása

Mielőtt azonban folytatnám a keresztelést, még egy dolgot szeretnék említeni: Ti tudjátok, hogy a gyerekek amikor egy idegen környezetben érzik magukat, ahol túl meleg van és ők jó be vannak takarva, a levegő pedig párás… Így aztán sírni kezdenek, mert éhesek. Van egy harmadik oka is van a sírásnak, ez pedig a „megelőző sírás”. Ez egy furcsa dolog, mert ők most nem tudják, mi fog következni, ezért így gondolkodnak: „Én most sírok egyet előbb, aztán majd meglátjuk…!” Ez egy védekezés. Én mondom nektek: legyenek kényelmesen, figyeljetek, hogy ne takarjátok be őket túlságosan. És ha azért sírnak, mert éhesek, hát szoptassátok meg nyugodtan őket, az Úr akarja ezt. Mert hát hol is itt a veszély? – kérdezte a pápa, az időközben fölhangzó gyermeksírásra utalva: nekik van egy polifonikus hivatásuk: az egyik sírni kezd, a másik erre adja ez ellenpontot, aztán a harmadik, végül jön kórusban a sírás! Így menjünk tovább a kereszteléssel, békességben, annak a tudatában, hogy titeket illet a hit átadása! – foglalta össze Ferenc pápa a Sixtus-kápolnában mondott rögtönzött beszédét, majd rögtön kezdetét vette a keresztelés szertartása, melynek során külön-külön, huszonhétszer elhangzott az ősi ima: „…én téged megkeresztellek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében”.