„Az evangélium öröme Don Boscóval” – Ferenc pápa előszava

Gedő Ágnes – Vatikán

Don Bosco a vidámság szentje

„Kedves szaléziak! Szerencsések vagytok, amiért alapítótok, Don Bosco nem „nagypénteki” szent volt, szomorú arccal és lógó orral… hanem inkább „húsvétvasárnapi” szent. Mindig örült, befogadó volt a mindennapos fáradság és nehézségek közepette” – kezdi előszavát Ferenc pápa, majd úgy definiálja a szalézi rendalapítót, mint az „evangélium örömének egészséges hordozóját”, akinek az életszentség a vidámságot jelentette.

Ferenc pápa is megtapasztalta a szalézi család örömteli légkörét

A XIX. századi Torinóban a papok nem vettek részt közvetlenül a nép életében, s ebbe a világba robbant be Don Bosco a maga forradalmi üzenetével. Ő ugyanis az akkori olasz fővárosban, melynek ipara fiatalok százait vonzotta munkalehetőség reményében, felkarolta a szegény és magára hagyott, sok esetben kizsákmányolt ifjakat. Örömet és a valódi nevelés gondoskodását nyújtotta nekik, megtanította őket, hogyan legyenek jó keresztények és tisztességes állampolgárok. Maga Ferenc pápa is személyesen megtapasztalhatta a szalézi család örömteli légkörét, amikor gyerekkorában a hatodik osztályt Ramos Mejíában náluk végezte a Wilfrid Barón de los Santo Angeles kollégiumban. „A szaléziak a szépségre, a munkára neveltek és nagy vidámságra neveltek” – írja a pápa. „Segítettek félelem, kényszer nélkül növekedni. Segítettek, hogy előrejussak az örömben és az imádságban”.

A Szűzanya, az eucharisztia és a pápa tisztelete

Ahogyan arra 2015. június 21-én, torinói látogatásakor Ferenc pápa emlékeztetett, Don Boscónak három „fehér szerelme” volt: a Szűzanya, az eucharisztia és a pápa. Ma kevesen beszélnek olyan nagy szeretettel a Szűzanyáról, mint ahogy Don Bosco annak idején – állapította meg Ferenc pápa. A szalézi szent Istenre bízta magát és Máriához imádkozott, hogy bátran szembe tudjon nézni az élet kihívásaival és veszélyeivel, amelyekkel küldetése során találkozott. Az eucharisztia iránti szeretete arra tanít, hogy a fiatalokat a liturgia gyakorlása felé tereljék, hogy ezáltal belépjenek az eucharisztia misztériumába és ne feledkezzenek meg a szentségimádásról sem. Don Bosco szeretete a pápa iránt nem csupán a személynek szól, hanem Péternek, mint az egyház vezetőjének és Krisztus, az egyház jegyese képviselőjének. A pápa iránti fehér szeretet mögött ott rejlik az egyház iránti szeretet.

A szaléziak mai küldetése a világban

Milyen szaléziakra van ma szüksége a fiataloknak? Ferenc pápa szerint olyan konkrét emberekre, mint amilyen Don Bosco volt, aki fiatal papként az előkelő családok nevelői karrierje helyett a szegény és elhagyatott gyerekek szolgálatát választotta. Egy olyan szalézira van szükségük, aki körbetekintve maga körül észreveszi a kritikus és nehéz helyzeteket, képes szembenézni velük, majd mérlegelés után bátor döntéseket hoz. Arra hivatott, hogy elmenjen a világ és a történelem perifériáira, a munka és a család, a kultúra és a gazdaság peremére és gyógyírt vigyen oda.

Isten senkit nem zár ki, mindenkit szeret

Ha a feltámadt Krisztus lelkületével befogadják a hátrányos helyzetű fiatalokat és családjukat, akkor Isten Országa elkezd jelenvalóvá válni és megújulhat a történelem. A szalézi nevelő természetéből fakadóan optimista, a fiatalokra pozitív realizmussal tekint. Minden gyerekben – legyen az bármilyen lázadó vagy kezelhetetlen – meglátja a jóhoz való kulcsot, amin türelemmel és bizalommal dolgozik. A szalézi az öröm hordozója, hiszen Jézus Krisztus feltámadt és Isten minden embert szeret, mindenkinek megbocsát.

Ferenc pápa végül annak a meggyőződésének ad hangot, hogy, hogy Evangelii gaudium – kezdetű apostoli buzdítása hozzájárul a szalézi karizma szerinti nevelés megújulásához a rájuk bízott ifjúság javára.