Ferenc pápa az olasz egyháztörténészekhez: Krisztus váljon sarokkövé
Somogyi Viktória – Vatikán
Ferenc pápa beszéde elején felidézte P. Giacomo Martina jezsuita, a szervezet alapító atyáinak barátját, aki egyháztörténészként tanított hosszú időn keresztül a Pápai Gergely Egyetemen. A jezsuita professzor gyakran emlékeztetett egy régi mondásra, miszerint „a történelem az élet mestere”, csak túl kevés tanítványa van. A pápa elismerő szavakkal méltatta az olasz egyháztörténészeket, mert hiteles segítséget nyújtanak a történelem tanulmányozásához. A történelemből sokat tanulhatunk korunkban, amikor darabjaira hullik minden, de amely éhezik az igazságra, a békére és az igazságosságra. Elég lenne, ha bölcsen és bátran elgondolkodnánk a háborúk drámai és negatív hatásairól, de sajnos nem tanulunk belőlük – jegyezte meg a pápa.
A múlt segítsen előre haladni a jövő felé
Olaszországot, az olasz egyházat a múlt gazdag tanúságtétele jellemzi. Ez a gazdagság ne legyen féltve őrzött kincs, hanem segítsen nekünk előre haladni a jelenben a jövő felé. Az olasz egyház története alapvető viszonyítási pont mindenkinek, aki szeretné megérteni, elmélyíteni és élvezni a múltat anélkül, hogy azt múzeummá vagy még rosszabb, a nosztalgia temetőjévé alakítaná.
A történelem középpontjában egy Szó áll: Jézus Krisztus
A történelem középpontjában egy Szó áll, amelyet Istentől kaptunk és amelyről mindenekelőtt az életünkkel tehetünk tanúságot. Ez a Szó Jézus Krisztus, aki cselekszik a történelemben és belülről átalakítja azt. Megváltotta és olyan jelentős nyomot hagyott az emberiség történetében, hogy az idő folyásáról úgy beszélünk, hogy Krisztus előtt vagy után. Üdvözítő és irgalmas tettének teljes befogadása tegye a hívő történészt a tények és az igazság még tiszteletteljesebb tanulmányozójává, alapos kutatóvá és hiteles tanúságtevővé a tanítás során. Krisztus jelenlétét és az egyház útját meglátni a történelemben alázatossá tesz minket és megment attól a kísértéstől, hogy a múltba meneküljünk a jelent elkerülve.
Krisztus váljon sarokkövé
Végül Ferenc pápa annak a reményének adott hangot, hogy nem könnyű tanítói mesterségük és tanúságtételük járuljon hozzá ahhoz, hogy Krisztus sarokkövé váljon, aki cselekszik a történelemben és az emberiség, illetve minden kultúra emlékezetében. Az Ő üdvözítő jelenlétére érezzenek rá a tényekben, a dokumentumokban, a történésekben. Mindenekelőtt az egyszerű emberekre, az utolsókra vagy a kicsinyekre vonatkozó tényekben, akik szintén a történelem szereplői. Ez jelenti valóban az igazi utat ahhoz, hogy talán kevés tanítvány vegye körbe őket, de azok legyenek jók, nagylelkűek és felkészültek – zárta beszédét a pápa az olasz egyháztörténészekhez.
