Ferenc pápa homíliája a Guadalupei Szűz ünnepén: Mária az evangélium pedagógusa
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Mária aggodalom nélkül siet, egész életén át
Mária a Magnificat énekén keresztül lesz az evangélium pedagógusa – kezdte beszédét a Szentatya. A Szűzanya tanít minket a misszió és a reménység művészetére, amihez nem kellenek nagy szavak, sem programok, mert az ő módszere egyszerű: megy és énekel, ahogy az evangélium elénk tárja őt az angyali üdvözlet után. Mária aggodalom nélkül siet Erzsébet háza felé, Jézushoz siet Kánában a bor fogytakor és már ősz hajjal siet a Golgota felé, hogy ott álljon a kereszt tövében.
Amerika földjén is sietve jár
Mária elment Tepeyacba a bennszülött Juan Diegóhoz és máig úton van a földrészen egy-egy szentkép, gyertya, rózsafüzér vagy csodás érem révén, amikor belép egy családi házba, börtöncellába, kórházba, iskolába, elfekvőbe.., hogy megkérdezze: Nemde én vagyok a te anyád? Jobban ismeri ő a közelséget bárki másnál! Egy anya tapintatával és gyöngédségével járja az utat, vendége lesz a családi otthonoknak és megoldja megannyi baj csomóit.
Máriával odaérkezünk, ahol lennünk kell
Mária iskolájában tanuljuk meg – folytatta a pápa –, hogy utunk során elérkezzünk oda, ahol lennünk kell. Talpon állva megannyi reményvesztett élet előtt. Mária iskolájában tanuljuk meg bejárni a városokat és szívünk eltelik a latin-amerikai földrész multikulturális gazdagságával, de csak akkor, ha képesek vagyunk meghallgatni népei szívverését: Isten és transzcendenciája értelmét, az élet szentségét, a teremtett világ tiszteletét, a szolidaritás kötelékeit, a jó élet művészetének örömét.
Mária énekel, elviszi Isten csodáinak az örömét
Mária miközben az utat járja, magával viszi annak az örömét, aki az Úr csodadolgait megénekli, amit szolgálólánya kicsinységében művelt. Jó anyaként jártában éneket fakaszt és hangot ad azoknak, akik úgy érezték, hogy nem tudnak énekelni. Hangot ad Jánosnak, aki felujjong anyja méhében, hangot ad Erzsébetnek, aki áldásba fog, hangot ad Simeonnak, aki jövendölni kezd és tanítja az Igét, hogy kigügyögje első szavait.
Isten dicsősége abban áll, hogy gyermekeit teszi a teremtett világ főszereplőivé
Mária iskolájában megtanuljuk, hogy élet nem főszerep, hanem annak a képessége, hogy másokat tegyen főszereplőkké. Bátorít, beszédre indít, de főként azt tanítja, hogy merészen éljük a hitet és a reményt. Így lesz az Úr arcának átláthatósága, mely megmutatja az ő hatalmát, miközben arra hív, hogy vegyünk részt élő temploma építésében. Így tett Juan Diegóval és másokkal, hangot adva nekik, miközben kiszólította őket a névtelenségből és megismertette az arcukat. Isten nem szereti az önző tapsolást, az evilági megcsodálást. Dicsősége abban áll, hogy gyermekeit teszi a teremtett világ főszereplőivé. Anyai gyengédséggel akarja visszaadni emberi méltóságukat azoknak, akiket magukra hagyta és akikről megfeledkeztek.
A Guadalupei Miasszonyunk egy termékeny és nagylelkű földnek az Anyja
Beszéde záró részében Ferenc pápa Máriát ismét az evangélium pedagógusának nevezte, aki Latin-Amerika földjén járt és énekelt, ezért a Guadalupei Miasszonyunkra nem csak úgy emlékezünk, mint aki bennszülött, spanyol, hispániai vagy afroamerikai. Egyszerűen latin-amerikai, egy termékeny és nagylelkű földnek az Anyja, akivel mindnyájan találkozhatunk, amikor Isten családja szent templomának építésében főszereplőként veszünk részt.