Keresés

2018.12.12 Udienza Generale 2018.12.12 Udienza Generale 

Ferenc pápa katekézise: Bizalommal imádkozzuk a Miatyánkot!

December 12-én szerdán délelőtt Ferenc pápa a VI. Pál aulában megtartott általános kihallgatás során tovább folytatta a múlt héten megkezdett új katekézis-sorozatát, mely a Miatyánk imádságot értelmezi. Ez alkalommal az Úr imádságának újszerűségére mutatott rá, melyhez merészség kell, hiszen az emberi élet alapvető szükségleteit egészen konkréten és közvetlenül kéri az Atyától.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Rövid és merész imádság, Jézus nélkül nem is mernénk imádkozni

„Folytatjuk a Miatyánkról múlt héten megkezdett katekézisünket – kezdte beszédét a Szentatya. Jézus egy rövid, de merész imádságot helyez tanítványai ajkára, mely hét kérésből áll. Ez a szám, mely a Bibliában nem esetleges jellegű, a teljességet jelenti”. A pápa „merész imádságról” beszél, mert „hiszen ha Krisztus maga nem ajánlotta volna, valószínűleg magunktól nem mernénk ilyen módon imádkozni.

Istent az «Atya» szóval nevezzük, mely gyermeki bizalmunkat fejezi ki

„Jézus ugyanis azt ajánlja a tanítványainak, hogy járuljanak közel az Istenhez és bizalommal forduljanak hozzá minden kérésükkel: mindenekelőtt az őt illető majd a ránk vonatkozó dolgokban”. Nincs a Miatyánk imádságnak preambuluma, bevezetője – állapította meg a pápa. Jézus nem tanít minket formulákra, melyekkel az Úr «kegyeibe férkőzhetünk». Ellenkezőleg, arra hív minket, hogy döntsük le az alávetettség és a félelem korlátait. Nem mondja, hogy az Istent «Mindenhatónak, Magasságbelinek» szólítsuk, vagy valami hasonló jelezővel illessük, hanem egyszerűen az «Atya» szót használjuk, mely a gyermeki bizalmat fejezi ki.

Első imádságunk születésünk felsírása

A Miatyánk imádság az ember konkrét valóságába ereszti a gyökereit, például, amikor kenyeret kér, mindennapi kenyeret. Ez egy egyszerű, de lényeges kérés, mely azt mondja, hogy a hit nem egy, az élettől elválasztott díszítmény, mely akkor működik, amikor az összes többi szükséglet kielégítést nyert. Hacsak az imádság nem magával az élettel kezdődik. Az imádság Jézus tanítása szerint az emberi létezésben nem azután kezdődik, hogy megtelik a gyomor. Inkább ott telepszik meg, bárhol is legyen az ember, ahol éhezik, ahol küzd, szenved és a miértek után kérdez. A mi első imádságunk bizonyos értelemben a csecsemősírásunk volt, mely első lélegzetvételünkhöz társult. Az újszülöttnek ez a sírása egész életünk sorsát hirdette meg, mert továbbra is éhezzük és keressük a boldogságot.      

Jézus nem akarja eltompítani kérdéseinket és kéréseinket

Jézus az imádságban nem oltja ki az emberit, nem akar érzésteleníteni bennünket. Nem akarja eltompítani kérdéseinket és kéréseinket, azt tanítva, hogy viseljünk el mindent. Ellenben azt akarja, hogy minden szenvedésünk és nyugtalanságunk hatoljon az égig és váljon párbeszéddé.   

Hitünk legyen felkiáltássá

Ferenc pápa azt ajánlotta, hogy a Miatyánk imádság használatához vegyünk példát a jerikói vak Bartimeus példájáról (vö Mk 10,46-52). Sok derék ember forgolódott körülötte, akit csendre intették, hogy ne zavarja a Mestert bosszantó kiáltásaival. Ám ő egyfajta szent kitartással követelte, hogy nyomorúságos helyzetében hadd találkozhasson végre Jézussal. Mind hangosabban kiáltotta tehát: «Jézus, könyörülj rajtam» . Jézus visszaadja neki a látását, mondván: „Hited megmentett téged!”, mintha ezzel azt magyarázná, hogy a gyógyulás oka az imádság, a hitel kiáltott fohász volt, ami erősebb volt sok ember „józan értelménél”, akik el akarták őt hallgattatni. A hit nemcsak megelőzi az üdvösséget, hanem bizonyos módon már magába foglalja, mert szabad a nem hívő ember reménytelenségétől, aki nem hisz abban, hogy van kiút az elviselhetetlennek tartott helyzetekből.

Az egyházatyák kora istendicsérettel toldotta meg

Végül a pápa az istendicséret szerepére és szükségességére emlékeztetett. Idézte Jézus felkiáltását, aki az Atyjához kiált: „Áldalak Téged, Atyám, menynek és földnek Ura…! (Mt 11,25-27). Az első keresztények a Didaché irat tanúsága szerint szükségét érezték annak, hogy a Miatyánk szövegéhez hozzáfűzzék a doxológia, az istendicséret sorát: „Mert tiéd a hatalom és a dicsőség, mindörökkön örökké! Ferenc pápa befejezésül arra emlékeztetett, hogy nem lehet a kérő imádságot a gyengébb hit formájának tartani, szemben a hiteles, tiszta dicsérettel, mely kérés nélkül áldja az Istent. Isten ugyanis atya, aki hatalmas együttérzést mutat irántunk.

12 december 2018, 18:23