A pápa homíliája az év végi hálaadáson: Isten szeretete kivált a rabszolgaságból

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A zsolozsma ima zsoltárai után Ferenc pápa Pál apostolnak a Galatákhoz írt leveléből felolvasott soraihoz fűzte gondolatait. Ezek tömör és metsző kifejezések, az Újszövetség szintézise, melyek értelmet adnak ennek a mostani kritikus pillanatnak, ami az év fordulója, átmenete – kezdte beszédét a pápa.

A szeretet ad mindennek értelmet, az időnek is

Első kifejezésként a Szentatya az „idők teljességét” értelmezte, mely a naptári év végén még inkább kifejezésre juttatja azt az emberi igényt, hogy valaminek ki kell tölteni az idő folyását. Valaminek, jobban mondva valakinek! – tette hozzá. Ez a valaki eljött, az Isten küldötte, az ő Fia, Jézus. A pápa az éppen most ünnepelt Karácsonyra utalt, amikor Jézus születését ülte az egyház. Jézus a Törvény alatt született, zsidó gyermekként, alávetve magát Isten törvényének. De hogyan lehetséges ez és hogyan lehet mindez az idők teljessége? – kérdezte a pápa. Biztos, pillanatnyilag láthatatlan és jelentéktelen, de alig harminc év leforgása alatt olyan erőt szabadított ki belőle, mely ma is tart és megmarad az egész történelmen át. A szeretet ad mindennek értelmet, az időnek is és Jézus mintegy Isten szeretetének a „koncentrátuma”.

A megszabadítás kivezet a rabszolgaságból, helyreállítja Isten fiainak szabadságát és méltóságát

A másik gondolat is Szent Páltól ered: az időben született Isten Fia azt a küldetést kapta az Atyától, hogy menjen az emberek megváltására, megszabadítására. Ez a megszabadítás a pápa értelmezése szerint kivezet a rabszolgaság állapotából, és helyreállítja Isten fiainak a szabadságát és méltóságát. Pál apostol szerint a rabszolgaság a Törvénynek való alávetettség és parancsok megtartásából áll, mely pedagógusként neveli ugyan az embert, de nem szabadítja meg bűnös állapotából. Isten azonban a Fiát küldi, hogy kiszabadítsa az embert a bűn rabszolgaságából és helyreállítsa méltóságát.

Jézus szegénynek született, hogy kinyilvánítsa Isten szeretetét a kicsik és a szegények iránt

A pápa ezen a ponton sajnálattal állapította meg, hogy most, ennek az évnek a végén is sok ember él rabszolgaság körülményei közepette, itt Rómában is. A pápa különösképpen azokra gondolt, akik hajléktalanok, fedél nélkül élnek. Több mint tízezren vannak. Télen különösen is durva körülmények között élnek. Mindnyájan Isten gyermekei, a rabszolgaság különféle formái között. Jézus is ilyen körülmények között született, nem is véletlenül, nem balesetből, hanem mert így akart születni, hogy kinyilvánítsa Isten szeretetét a kicsik és a szegények iránt.

Isten szeretetéhez emeli az anyaszentegyház az egész világban a dicséret és a hálaadás himnuszát

Róma egyháza nem akar közömbös lenni korunk rabszolgasága iránt, hanem szeretne benne lenni ebben a valóságban, közel ezekhez az emberekhez. A pápa bátorítja az egyház ilyen jellegű anyaságát. Isten „asszonytól született”, hogy megkaphassuk  cserébe emberségünk teljességét, Isten gyermekeivé fogadásunkat. Az ő megalázkodása, alászállása révén lettünk felemelve. Kicsinysége által kaptuk meg nagyságunkat, törékenysége által az erőnket. Szolgává válása tett bennünket szabaddá. Mi más neve lehetne mindennek, ha nem a szeretet. Az Atya, a  Fiú és a Szentlélek szeretete, amihez ma este az anyaszentegyház fölemeli az egész világban a dicséret és a hálaadás himnuszát - fejezte be homíliáját Ferenc pápa.