Ferenc pápának finom kenyeret hoztak a pugliai zarándokok Ferenc pápának finom kenyeret hoztak a pugliai zarándokok 

A pápa a pugliai zarándokokhoz: Adventet a vigasztaló újdonság jegyében éljük meg

A pápa szombaton fogadta a Vatikánban a dél-olaszországi Puglia tartomány Ugento-Santa Maria di Leuca és Molfetta-Ruvo-Giovinazzo-Terlizzi egyházmegyéjének zarándokait. Beszédében sokszor utalt Tonino Bello atyára, akinek halála 25. évfordulója alkalmából idén áprilisban a pápa ellátogatott a pap szülővárosába. „Tonino Bello atya egyszerű ember volt. Ő volt az első, aki püspökségét és szívét megnyitotta a csónakokon Bari kikötőjébe érkező albán menekültek előtt” – nyilatkozta Domenico Cornacchia, Molfetta, Giovinazzo, Terlizzi és Ruvo püspöke.

Somogyi Viktória – Vatikán

Sose szomorkodjunk! – indult ki Tonino atya egyik javaslatából beszédében a pápa. Ha ezt gyakorlatba ültetjük, elvisszük majd Isten örömének kincsét a mai ember szegénységébe. Aki szomorkodik, egyedül marad, pletykál, mert szomorú a szíve. Csak az élet sötét oldalát látja. Aki viszont az Urat helyezi a problémák elé, újra rátalál az örömre. Vigaszra és segítségre lel. A pápa a pugliai zarándokokat emlékeztette, hogy megkezdődik az Advent, az új liturgikus év, amely magával hozza Isten újdonságát. Amikor hagyjuk, hogy Isten belépjen hozzánk, elérkezik az igazi újdonság. Ő ugyanis mindig megújít, kimozdít és meglep. Éljük meg úgy az Adventet, hogy az újat, az ismeretlent választjuk. Az Úr befogadása annyit jelent, hogy készek vagyunk megváltoztatni terveinket.

Ne elvárásokkal, hanem várakozásban éljünk!

Nagyon szép dolog várni Isten újdonságát az életben: ne elvárásokkal éljünk, amelyek talán nem valósulnak meg, hanem várakozásban éljünk, vagyis vágyakozzunk az Úrra, aki mindig újdonságot hoz – javasolta a pápa. Ne ölbe tett kézzel várjuk Istent, hanem aktívan a szeretetben. „A valódi szomorúság az, amikor nem várunk már semmit az élettől” – idézte Don Tonino szavait a Szentatya. Mi keresztények arra kaptunk meghívást, hogy védelmezzük és terjesszük a várakozás örömét. Várjuk Istent, aki végtelenül szeret minket és ugyanakkor vár bennünket. Isten meglátogat minket és várja, hogy örökre velünk maradjon. Soha ne űzzük el az Urat életünkből! – kérte a pápa.

Adventet a vigasztaló újdonság és az örömteli várakozás jegyében éljük meg

Arra buzdította a pugliai zarándokokat, hogy Adventet a vigasztaló újdonság és az örömteli várakozás jegyében éljék meg. Az élet tele van félelmekkel. Advent a félelem-ellenesség Evangéliumával válaszol erre. Az Úr a szavával felemel. Adventnek két tipikus kifejezése van: „Tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket!” (Lk 21,28). Nem a félelem, hanem Isten gyermekei vagyunk – emlékeztetett a pápa. A félelmet Jézussal győzzük le, túllépve a magunkba forduláson.

Evezzünk a mélyre!

Ferenc pápa utalt a csodálatos, azúr színű pugliai tengerre. Ha rátekintetek, elgondolkodhattok az élet értelmén: az embert átöleli Isten, a végtelen szépség és arra hivatott, hogy a mélyre evezzen, mindig. Bizakodó és bátor tengerészek legyünk, akik az Úr ismeretlen útjait követik és szavára kivetik az élet hálóit. A magába zárt, kockázatok nélküli és félelemmel teli élet, amely önmagát védi, nem keresztény élet – figyelmeztetett a pápa. Ez egy terméketlen élet. Nem nyugodt, hanem merész álmokra születtünk. Don Tonino szavait idézve arra buzdított, hogy fel kell állni a fotelben ülő, kényelmes életből, amely lustává tesz, elvilágiasít, belülről megbetegít. Áljunk fel, emeljük fel tekintetünket az égre. Így észrevesszük majd, hogy ki kell tárnunk karunkat a másik felé. A vígasz az, hogy az odaajándékozni tudás megszabadít majd minket a félelmeinktől. Don Tonino utolsó homíliájának szavaival zárta beszédét a pápa a pugliai zarándokokhoz: „én is a remény és az öröm forrása szeretnék lenni mindenki számára, mint a feltámadott Úr”.

01 december 2018, 19:03