Isten és a felebarátok szeretete egymástól elválaszthatatlan – Ferenc pápa Úrangyala imádsága
Vertse Márta – Vatikán
Illuzórikus lenne azt képzelni, hogy szeretjük felebarátunkat, anélkül, hogy szeretnénk Istent; és ugyanilyen illuzórikus lenne azt állítani, hogy szeretjük Istent, anélkül, hogy szeretnénk felebarátunkat. A szeretet két dimenziója, az Isten és a felebarát iránti szeretet egységükben jellemzik Krisztus tanítványát – elemezte a Szentatya a vasárnapi evangéliumi szakaszt, amelynek középpontjában (vö. Mk 12,28b-34) a szeretetparancs áll: Isten és a felebarát iránti szeretet.
Isten irántunk való szeretete örökös
Egy írástudó ezt kérdezi Jézustól: „Melyik az összes parancsok között a legelső?” Jézus azzal a hitvallással válaszol, amellyel minden hívő zsidó kezdi és végzi napját, és amely ezekkel a szavakkal kezdődik: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!” (MTörv 6,4). Izrael így őrzi meg hitét teljes alapvető valóságában: csak egyetlen Úr létezik és ez az Úr a „miénk”, abban az értelemben, hogy felbonthatatlan szerződéssel kapcsolódik hozzánk, szeretett minket a múltban, szeret most és örökre szeretni fog. Ebből a forrásból, Istennek ebből a szeretetéből származik a kettős parancsolat: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. […] Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.
Minden nap legyünk Isten munkatársai felebarátunk szolgálatában
Istennek népéhez intézett e két szavát választva és egymás mellé téve Jézus egyszer és mindenkorra azt tanította, hogy az Isten és a felebarát iránti szeretet elválaszthatatlanok egymástól, sőt, egymást támogatják, egyetlen érem két oldalát képviselik: együttesen megélve a hívők valódi erejét alkotják! Szeretni Istent azt jelenti, hogy Őbelőle és Őérte élünk, azért, ami Ő és amit Ő tesz. És a mi Istenünk adomány fenntartások nélkül, megbocsátás határok nélkül, kapcsolat, amely érlel és növel. Tehát Istent szeretni azt jelenti, hogy energiáinkat minden nap arra fordítjuk, hogy munkatársai legyünk felebarátaink fenntartások nélküli szolgálatában, törekszünk arra, hogy korlátlanul megbocsássunk, valamint ápoljuk a szeretetközösség és a testvériség kapcsolatait.
Felebarátunk az, akivel életünk során találkozunk
Márk evangélista nem törődik azzal, hogy megjelölje, ki is a felebarátunk, mert a felebarát az a személy, akivel útközben találkozom napjaim során. Nem válogatjuk ki előre, hogy ki is az én felebarátom. Nem, ez nem keresztény, ez pogány dolog – állapította meg Ferenc pápa. A szemünkre van szükségünk ahhoz, hogy meglássuk felebarátunkat és a szívünkre, hogy javát akarjuk. Ha gyakoroljuk, hogy Jézus tekintetével nézzünk, akkor mindig azok mellé állunk, akiknek szükségük van ránk. Felebarátunk szükségletei minden bizonnyal hatékony válaszokat igényelnek. Képletesen azt mondhatjuk azonban, hogy az éhezőnek nem csak egy tányér levesre, hanem egy mosolyra is szüksége van, arra, hogy meghallgassák és egy imára is, esetleg amit együtt mondunk el.
Ne váljunk egyfajta „szervizállomássá” – legyünk valóban baráti közösség
A vasárnapi evangéliumi szakasz mindnyájunkat arra szólít, hogy ne csak legszegényebb testvéreink halaszthatatlan szükségletei felé irányuljunk, hanem főleg legyünk figyelemmel olyan igényeikre, mint a testvéri közelség, az élet értelme, gyöngédség. Kerüljük annak a kockázatát, hogy olyan keresztény közösség legyünk, amelyet a sok kezdeményezés, de a kevés tényleges kapcsolat jellemez; kerüljük annak a kockázatát, hogy egyfajta „szervizállomás” közösségévé váljunk, de csak kevéssé legyünk baráti társaság a szó teljes és keresztény értelmében – hangzott Ferenc pápa figyelmeztetése.
Isten szeretetből teremtett bennünket
Isten, aki szeretet, szeretetből azért teremtett bennünket, hogy tudjuk szeretni a többieket, egységben maradva Ővele. Illuzórikus lenne azt képzelni, hogy szeretjük felebarátunkat, anélkül, hogy szeretnénk Istent; és ugyanilyen illuzórikus lenne azt állítani, hogy szeretjük Istent, anélkül, hogy szeretnénk felebarátunkat. A szeretet két dimenziója, az Isten és a felebarát iránti szeretet egységükben jellemzik Krisztus tanítványát. Szűz Mária segítsen bennünket, hogy befogadjuk ezt a ragyogó tanítást és mindennapi életünkben tanúságot tegyünk róla.
