Ferenc pápa pénteki homíliája: Krisztus hirdetése nem marketing, nem prozelitizmus
P. Vértesaljai László SJ / Giada Aquilino – Vatikán
Tegyük félre a bűnös, vétkes magatartásunkat, mely ott van mindnyájunkban, hogy következetesek lehessünk Krisztus hirdetésében és hogy az emberek hitelt adjanak a tanúságtételünknek – kezdte beszédét a pápa. A „hit hallásból ered”, tanítja a szentmise páli olvasmánya, és ebből következik az evangélium hirdetésének a fontossága: Krisztust kell hirdetnünk, aki meghalt és feltámadt értünk. Ez nem egy közönséges hír, hanem „maga a nagy Örömhír”.
Nem lehet Krisztust reklámozással hirdetni
Éppen ezért nem lehet reklámfogással hirdetni Krisztust, mint egy nagyon jó embert, aki annyi jót, oly sok csodát tett és szép dolgokat is tanított. Nem lehet Krisztust reklámozással hirdetni. De prozelitizmussal sem! Aki így hirdeti Krisztust, az marketing tevékenységet folytat. Tehát sem prozelitizmus, sem reklám, sem marketing! - foglalta össze Ferenc pápa. Krisztus hirdetéséhez szükség van küldetésre, mely meri akár az életét is kockáztatni.
A hiteles igehirdetés egy utazás, egyirányú jeggyel
Az apostol tehát kockára teszi az életét, hivatása arra szól, hogy „előre vigye” Jézus Krisztus hírét. Ennek az a feltétele, hogy merje kockáztatni az életét, az idejét, saját érdekeit és saját testét, ahogy az argentin mondás tartja: „saját húsát teszi rostélyra”. Ferenc pápa ezt az életet is kockáztató feladatot, a hiteles igehirdetést egy olyan utazáshoz hasonlította, amihez nem kell oda-vissza, menettérti jegyet váltani, mert ehhez csak egyirányú jegy szükséges. A visszatérés azonos a hitehagyással! Krisztust kell hirdetni, tanúságtétellel. A tanúságtétel pedig azt jelenti, hogy kockára teszem az életemet, és azt teszem, amit mondok – hangsúlyozta a pápa.
Az igazi tanúságtevő a végsőkig menően kockáztatja az életét
Az Igéről, hogy az valóban örömhír legyen, tanúságot kell tenni. Botrányosnak nevezte a pápa azok magatartását, akik magukat keresztényeknek hívják, de valójában úgy élnek, mint a pogányok, mint a nem hívők. Következetes magatartásra szólított fel az Ige és az élet között. Az apostol, az igehirdető, úgy lesz tanúságtevő, ha végsőkig menően kockáztatja az életét, ha vértanú lesz. Másfelől pedig az Atyaisten, hogy megismertesse magát velünk, Egyszülött Fiát küldte el nekünk testben, kockára téve ezzel az életét. Ez a tény botrányt okozott egykor és ma is megbotránkozást kelt, hogy az Isten eggyé lett közülünk, egy olyan utazásban, mely csak egyirányú jeggyel működik.
Nekünk is testet kell adni a tanúságtételünknek, vagyis azt kell tennünk, amit mondunk
Az ördög azonban megkísértette az Urat, rá akarta venni egy másik útra, de ő nem akarta ezt, hanem csak az Atyja akaratát akarta betölteni mindvégig. Az igehirdetésnek és a tanúságtételnek ugyanazon az úton kell történnie, ahogy Jézus az Atya testté lett tanúságtevője volt. Nekünk is testet kell adni a tanúságtételünknek, vagyis azt kell tennünk, amit mondunk. Ez Krisztus igehirdetése. A vértanúk azok, akik bemutatják, hogy igehirdetésük igaz volt. A vértanúkon kívül még számosan vannak a társadalomban, akik minden nap rejtve tesznek tanúságot Jézus Krisztusról, de az életükkel, a szavaikat tettekre váltó következetességgel.
Az élet és szó hitelességével igehirdetésünk gyümölcsöző lesz
A keresztségben mindnyájan magunkra vettük Krisztus hirdetésének a misszióját: éljünk, miként Jézus azt nekünk tanította, egybehangzóan azzal, amit prédikálunk! Így az igehirdetésünk gyümölcsöző lesz. Ha azonban következetlenek maradunk, mert nem tesszük azt, amit tanítunk, akkor botrányt okozunk. A keresztények botránya pedig nagy kárt okoz Isten népének – zárta Ferenc pápa péntek reggeli homíliáját.
