A pápa az Eucharisztikus Kongresszusok bizottságához: Tegyük életté az eucharisztikus kultúrát
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Eucharisztikus kongresszus egy nagy európai város helyszínén, Budapesten
Ferenc pápa a tanácskozás résztvevőihez fordulva kiemelten „köszöntötte Erdő Péter bíborost, Budapest érsekét, amely város otthont ad a 2020-as, következő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak. Ezt az eseményt egy nagy európai város helyszínén rendezik meg, ahol a keresztény közösségek egy új evangelizációra várnak, mely képes szembenézni az elvilágiasodott modernséggel és a globalizációval, mely azzal fenyeget, hogy eltöröl egy gazdag és változatos történelmet.
Tegyük életté az eucharisztikus kultúrát
De mit is jelent eucharisztikus kongresszust tartani egy modern és multikulturális városban, melyben az evangélium és a vallási élet formái peremre szorultak? – tette fel a kérdést a pápa. Együttműködést jelent az Isten kegyelmével, hogy imádság és tettek által elterjesszék az „eucharisztikus kultúrát”, vagyis az Oltáriszentségre alapozott gondolkodásmódot és cselekvést, mely észlelhető az egyházi hovatartozáson túl is. A közömbösségtől beteg, megosztottságon és bezárkózáson keresztülhaladt Európában a keresztények vasárnapról vasárnapra megújítják hitük egyszerű és erős gesztusát: összegyűlnek az Úr nevében, miközben egymást testvérként ismerik fel. Megismétlődik a csoda: az Ige hallgatásában és a kenyértörés gesztusában a hívek legkisebb és alázatos gyülekezete Krisztus testévé lesz, mely az ő tabernákuluma a világban. Az Eucharisztia ünneplése így olyan magatartások inkubátorává válik, mely eucharisztikus kultúrát teremt, hiszen arra indít, hogy Krisztus kegyelmét az élet gesztusaiba és magatartásaiba fordítsuk le.
Az Eucharisztia ünneplése missziós közösséget teremt
A nagyobb bevezető után Ferenc pápa a közösség, a szolgálat és az élet kulcsfogalmai segítségével fejtette ki az óhajtott eucharisztikus kultúra lényegét. Az első magatartásforma a közösség. Az utolsó vacsorán Jézus adományának jeleként ránk hagyta a kenyér és a kehely közösségét. Ebből következik, hogy az Úr emlékezetének a megvalósítása, melyben Testével és Vérével táplálkozunk, igényli és megalapozza a hívek egymás közötti közösségét. A Krisztussal való közösségből fakad az Eucharisztia igazi lelkipásztori kihívása, mert hiszen arról van szó, hogy segítsük a híveket, hogy az Oltáriszentségben együtt éljenek Vele és Benne, szeretetben és missziós küldetéssel. Ehhez erősen hozzájárul a szentmisén kívüli eucharisztikus kultusz, mely lényeges mozzanata az ilyen eucharisztikus egyházi találkozóknak. Az Eucharisztia imádása arra tanít bennünket – emelte ki a pápa –, hogy ne válasszuk el a Krisztus Főt a Testétől, hiszen a Vele és a tagjaival való szentségi közösség missziós elkötelezettséget ad.
A sebesült emberiség szolgálatában az eucharisztikus kultúra jegyében
Második témaként a pápa az eucharisztikus közösség szolgálatát jelölte meg, mely része a Szolga Jézus küldetésének és ami által az egyház maga is szolgává válik: miközben magunkhoz vesszük testét és vérét, „sokakért felajánlott testté válunk”. Az egyház méhében, az „emeleti teremben” összegyűlve a keresztények az evangélium indítóokát szolgálják, miközben beilleszkednek a gyengeség és a kereszt helyeibe, hogy azok részeivé váljanak és gyógyítsák azokat. Így az egyház és a társadalom számos helyén az irgalom balzsamának öntetét használják a szolgálat lelki és testi műveinek segítségével, a nehézségben lévő családok, a munkanélküli felnőttek, a betegek és egyedülálló idősek, a fáradtság és erőszak megpecsételte migránsok esetében. A sebesült emberiség e helyein a keresztények a kereszt emlékezetét ünneplik és teszik jelenvalóvá a Szolga Jézus evangéliumát. A megkereszteltek így az eucharisztikus kultúra jegyében a szegények szolgáivá lesznek.
A rossz áradatával szemben áll az irgalmasság óceánja
Beszéde zárógondolatában Ferenc pápa az eucharisztikus kultúrából fakadó életre mutatott rá, mely magára vállalja a nyomorúság megannyi mai formáját, mint félelem, az erőszak, a gonoszság, a gyűlölet, a bezárkózás, a környezet elhanyagolása. A keresztények mégis minden vasárnap megtapasztalják, hogy a rossz áradatával szemben áll az irgalmasság óceánja, mert benne él az Isten feláldozott Báránya. Álljon az egyházi élet középpontjában az Eucharisztia, kérte a pápa, mint húsvéti szentség és a budapesti eucharisztikus kongresszus segítse a megújulást a keresztény közösségekben. Ferenc pápa végül a Szűzanyára bízta a következő eucharisztikus kongresszust, amire apostoli áldását adta.
