A pápa az agrigentói szeminaristákhoz: együttjárás, meghallgatás, megkülönböztetés jegyében küldve

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Meghallgatni azt az Urat, aki kész meghallgatni a szívünket

A pap életében az alapvető szó, a kiinduló pont az úton-lét, az együtt-járás. Ebből a haladásból ered a találkozás az Úrral, a hivatás maga és aztán a küldetés, a vele járó szolgálattal. Ennek a haladásnak az első fázisa a csendes meghallgatás, melynek során felszínre kerül az emberben rejlő reménység és bizonytalanság. A szemináriumban is ez az útja a képzésnek: meghallgatni azt az Urat, aki kész meghallgatni a szívünket, mindenféle elkendőzés nélkül – emelte ki a pápa.

A hivatás és a megkülönböztetés titka a Szentlélek mesterműve

Az együtt-járás és meghallgatás után a következő feladat a megkülönböztetés, hiszen a szeminárium éppen ennek a helye. Ehhez úgy kell a kísérés, ahogy maga Jézus kísérte az emmausziakat. Türelmesen kíséri őket és határozottan, mint egy jó barát és mint egy orvos, aki ha kell, használja  a szikét is. Ha ez az eredeti megkülönböztetés hiányzik, akkor később a pap életében nyilvánulnak meg a megoldatlan problémák. A hivatás és a megkülönböztetés titka a Szentlélek mesterműve, mely feltételezi az együttműködést a kísérő és a kísért személy között.   

Eggyé válni az apostoli közösséggel, mely a Lélek erejében missziós jellegűvé lesz

A negyedik kulcsszó a misszió, a küldetés. Ennek a mozzanatnak a közösségi jellegét hangsúlyozta erőteljesen Ferenc pápa: a két emmauszi tanítvány visszatér társaihoz, csatlakoznak a többiekhez és eggyé válnak az apostoli közösséggel, mely a Lélek erejében missziós jellegűvé lesz. Ez a közösségi szempont azért is fontos, mert mindig fennáll a kísértés lehetősége, hogy saját prédikációs vagy liturgikus vagy szervezési képességeink jegyében egyedül maradjunk, távol a kollegiális közösségtől és annak tanúságtevő lehetőségeitől. Ferenc pápa végül áldást adva a Szűzanya oltalmába ajánlotta az agrigentói szeminaristákat.