Az egyház a tanúságtétel révén növekedik – Ferenc pápa Úrangyala imádsága
Vertse Márta - Vatikán
A vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Mk 9,38-43.45.47-48) Jézus és tanítványai életének egyik nagyon tanulságos részletét mutatja be. A tanítványok látták, hogy egy férfi, aki nem tartozott Jézus követői közé, Jézus nevében űzött ördögöket; ezt meg akarták tiltani neki. János, a fiatalokra jellemző buzgó lelkesedéssel tájékoztatja a Mestert, támaszára számítva; Jézus ezzel szemben így válaszol: „Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van” – mondta elmélkedésében Ferenc pápa.
Jézus a belső szabadságra tanít bennünket
János és a többi tanítvány zárkózott magatartással válaszolnak egy olyan eseményre, amely nem illik bele sablonrendszerükbe, ebben az esetben egy „külső” személy, bár jó cselekedete a követők körébe utalja. Jézus azonban nagyon szabadnak mutatkozik, teljesen nyitott Isten Lelke szabadságára, akit semmilyen határ vagy kerítés sem korlátoz cselekvésében. Jézus erre a belső szabadságra akarja nevelni tanítványait, ma minket is.
Az önreferencia a prozelitizmus gyökere
Jót tesz nekünk, ha elmélkedünk erről az epizódról és lelkiismeret vizsgálatot tartunk. Jézus tanítványainak magatartása nagyon emberi, nagyon általános és ezt észrevehetjük minden idők keresztény közösségeiben, valószínűleg saját magunkban is. Jóhiszeműen, sőt, buzgón, védelmezni szeretnénk egy bizonyos tapasztalat hitelességét – és ez csúnya dolog: a versenytárstól való félelem, attól, hogy valaki eltéríthet tőlünk új követőket. És ilyenkor nem tudjuk értékelni a jót, amit mások tesznek, mert ő „nem közülünk való” – mondjuk. Ez az önreferencia egyik formája. Sőt, itt található a prozelitizmus gyökere. És az egyház nem a prozelitizmus révén növekedik, hanem vonzás által, vagyis a tanúság révén, amelyet a többieknek teszünk a Szentlélek erejével – emlékeztetett a Szentatya Benedek pápa tanítására.
Ismerjük fel Isten jelenlétét a szokatlan körülmények között is
Isten nagy szabadsága, hogy nekünk ajándékozza magát kihívást jelent és buzdítást, hogy megváltoztassuk magatartásunkat és kapcsolatainkat. Ezt a meghívást intézi ma hozzánk Jézus. Arra szólít, hogy ne olyan kategóriák szerint gondolkozzunk, mint „barát/ellenség”, „mi/ők”, „ki van bent/ki van kint”, „enyém/tiéd”, hanem jussunk túl ezen, nyissuk meg szívünket, hogy felismerhessük Isten jelenlétét és cselekvését a szokatlan és előre nem látható környezetekben és olyan személyekben is, akik nem tartoznak köreinkbe. Arról van szó, hogy jobban kell figyelnünk a jó, a szép, az igaz tettek valódiságára, mintsem a jót tevő személy nevére és származására. És – mint ahogy a vasárnapi evangéliumi szakasz további része sugallja, ahelyett, hogy másokról ítéletet mondanánk, saját magunkat kell megvizsgálnunk és megalkuvás nélkül meg kell fosztanunk magunkat mindentől, ami botrányt okozhat a hitükben gyengébb személyek számára.
Mindig legyünk nyitottak a Szentlélek befogadására
Szűz Mária, Isten meglepetései engedelmes befogadásának példaképe segítsen bennünket, hogy felismerjük az Úr jelenlétének jeleit köreinkben, felfedezve Őt, bárhol is nyilvánuljon meg, a legváratlanabb és szokatlanabb helyzetekben is. Tanítson meg bennünket, hogy szeressük közösségünket féltékenység és bezártság nélkül, mindig legyünk nyitottak a Szentlélek cselekedetének széles látóhatárára.
