Ferenc pápa a szkalabriánusokhoz: maradjatok közösségben, érezzétek magatokat migránsoknak

Gedő Ágnes – Vatikán

Előre megírt beszédét félretéve Ferenc pápa „szívéből szólt” a szkalabriánusokhoz, akiknek munkáját még Argentínából jól ismeri, és akik közül ketten az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériumában is dolgoznak a migráns szekcióban.

„Idegen voltam és befogadtatok”

Már az Ószövetség is aláhúzza az idegen, a külföldi befogadását, hiszen emlékezzünk rá, mi is idegenek voltunk – kezdte gondolatmenetét Ferenc pápa, miután meghallgatta a szkalabriánus rendfőnök köszöntőjét. Ma bezárkózási hullám van az idegenekkel szemben, és sok esetben kizsákmányolják a külföldieket. A Szentatya fölidézte saját migráns-gyökereit.

„Én is migránsok gyereke vagyok, és emlékszem a háború utáni időkre – akkor lehettem 10-12 éves -, amikor apa munkahelyére sok lengyel jött dolgozni, mind migránsok: és milyen jól fogadták őket. Argentínának megvan ez a tapasztalata a befogadásról, mert volt munka és szüksége is volt rá.” A pápa Argentínát migrációs hullámokból kevert koktélhoz hasonlította, majd megállapította: „a migránsok építik az országot; mint ahogy Európát építették. Európa ugyanis nem így született, Európát az évszázadok alatt sok migrációs hullám alakította.”

A jólét önpusztító hatásai

Utalva a szkalabriánus legfőbb elöljáró szavaira a pápa ezután a jólét veszélyeiről beszélt. „A jólét csúnya szó, önpusztító, mivel két dologhoz vezet: bezárod az ajtót, hogy ne zavarjanak. Csak azokat engeded be, akik a jóléted fenntartásához kellenek. A másik dolog pedig, hogy a jólét érdekében nem leszel termékeny. A mai kor nagy drámája éppen ez: a demográfiai tél és a kapuk bezárása.” A szkalabriánusok feladata éppen az, hogy segítsék az „idegenek” befogadását és ezért a pápa köszönetet mondott nekik. Fontos az is, hogy személyesen megtapasztaljuk, mit jelent idegennek lenni, akár úgy is, hogy más országokba megyünk tanulni.

A migránsok összeverődve erősebbnek érzik magukat

Ferenc pápa röviden kitért a Hondurasból az Egyesült Államok felé menetelő migránskaravánra is. Mint mondta, az összeverődés jellemző a migránsokra, mert általában csoportosan igyekeznek haladni. „Olykor egyedül kell menniük, de az összeverődés normális, mert erősebbnek érezzük magunkat a vándorlásban. Ott közösség van.” A szkalabriánusoknak pedig azt tanácsolta, hogy legyenek mindig közösségben, hiszen küldetésük éppen a migránsok segítése, akik összezsúfolódnak. „Érezzétek magatokat migránsoknak. Migránsoknak a szükség láttán, az Úr előtt, egymás között.”

Iránymutatás a szkalabriánusoknak

Ezt követően néhány szkalabriánus kérdéseket tehetett föl a pápának, amelyekre ő kötetlenül válaszolt. Egyikük átadta a Szentatyának a migránsok üdvözletét és köszönetét, hiszen „nagyon szeretik őt”.

Arra a kérdésre, hogy rendjük milyen irányba haladjon tovább? A pápa két utat jelölt meg: az első a mindig tovább lépés, a magis, az egyre inkább filozófiája, mert Isten így vonz minket magához. Nem tudnak mindenhová eljutni, ahol szükség van rájuk, de igyekezzenek fáradhatatlanul új helyszíneket keresni missziójukhoz. A másik pedig Aquinói Szent Tamás híres Summa Teologicájának első részéből való. A mottó latinul így hangzik: „Non coerceri a maximo, contineri tamen a minimo divinum est”. Szeretni azt, ami nagy, anélkül hogy elhanyagolnánk a kicsit; szeretni a kis dolgokat a nagyok távlatában. Nem könnyű ebben a feszültségben élni: Isten nagy, az univerzum Ura, az üdvtörténet Istene, aki maximálisan szeret. De egyben gondot visel minden kicsire, minden személyre: képes kinyitni a mennyország kapuját egy tolvaj előtt.

Tudni kell visszavonulni is

Jó választás a leköszönés képessége is. Vagyis amikor Isten engedelmességet kér tőlünk, vagy iránta, vagy az elöljáróinkon keresztül, hogy elköszönjünk. Nem könnyű visszavonulni, mert az ember hozzászokik a munkához, a közösséghez, az emberekhez… Nemet mondani, hátralépni bátorságot igényel, életszentség kell hozzá. Búcsút venni, amikor Isten akarata, engedelmességből, vagy más okokból, vagy ihlet hatására, azt mondja: elég volt. Ez segít jól dönteni – mondta még a szkalabriánusoknak a pápa.

Tiszteljük szüleinket, tiszteljük az időseket

Az utolsó nagy téma a pápai audiencián az idősek tisztelete volt, illetve annak hiánya a mai nyugati kultúrában. A társadalom ma hajlamos selejtnek tekinteni az időseket. Amikor hagyja őket egy álcázott eutanázia felé sodródni azzal, hogy nem adja meg nekik a szükséges gyógyszereket, vagy nem ad eleget, mert drága, és ezért előbb meghalnak. És ez nemcsak a családban, hanem a szerzetesi közösségekben is fölmerülhet. A pápa megfordította a kérdést: a ti lelki szüleitek a kongregációban megfelelő ellátást kapnak? Megtesztek mindent annak érdekében, hogy amíg csak lehet, a közösségben éljenek, vagy mielőbb szeretnétek idősotthonba küldeni őket? Isten hűséges népe mindig szereti a szüleit, az időseket, legyenek azok vér szerinti, vagy lelki szülők – buzdított még beszédében Ferenc pápa.