Meneküljünk a képmutatás veszélyétől! – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Vertse Márta - Vatikán

Jézus az erőteljes „képmutató” jelzővel illeti az írástudókat

Ezen a vasárnapon visszatérünk Márk evangéliumának olvasatához (Mk 7,1-8.14-15.21-23) – kezdte beszédét a pápa. Az évközi 22. vasárnap evangéliumi szakaszában Jézus minden hívő számára fontos témát tárgyal: mennyire vagyunk valóban engedelmesek Isten Szavához, minden világi megfertőzéssel vagy a jogi eljárásokhoz mereven ragaszkodó formalizmussal szemben? Az elbeszélés azzal az ellenvetéssel kezdődik, amellyel az írástudók és farizeusok fordulnak. Azzal vádolják tanítványait, hogy nem követik a hagyományoknak megfelelő rituális előírásokat. Ezzel akarták megtámadni Jézusnak, mint Mesternek a hitelességét és tekintélyét, mert ezt mondták: „Ez a mester hagyja, hogy a tanítványok ne hajtsák végre a hagyomány előírásait”. De Jézus erőteljes válaszában ezt mondja: „Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: ’Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak’ (6-7)”. Jézus ezt mondja, világos és erőteljes szavakkal! A képmutató pedig, mondhatnánk, hogy az egyik legerősebb jelző, amit Jézus az evangéliumban használ és ezt a szót a vallási vezetőkhöz, a törvénytudókhoz, az írástudókhoz fordulva ejti ki. „Képmutató” – mondja Jézus.

A farizeusok hibája, hogy meg akarják másítani Isten akaratát

Jézus ugyanis fel akarja rázni az írástudókat és farizeusokat, hogy kilépjenek abból a hibából, amelybe belesetek. És mi ez a hiba? Az, hogy félre akarják magyarázni Isten akaratát, elhanyagolva parancsolatait, hogy emberi hagyományokra összpontosítsanak. Jézus reakciója szigorú, mert nagy a tét, ami kockán forog: az ember és Isten közötti kapcsolat igazságáról, a vallásos élet hitelességéről van szó. A képmutató egy hazug ember, nem hiteles – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A tartalomé az elsőbbség a formával szemben

Az Úr ma is arra hív minket, hogy meneküljünk attól a veszélytől, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk a formának, mint a tartalomnak. Arra szólít minket, hogy újból és újból ismerjük fel a hit tapasztalatának valódi középpontját, vagyis Isten és a felebarátok szeretetét, megtisztítva a jogi formalizmus és az üres rítusokhoz való ragaszkodás képmutatásától.

Az igazi vallásosság konkrét tettekben nyilvánul meg

A vasárnapi evangéliumi szakasz üzenetét megerősíti a második olvasmányban Jakab apostol hangja is, aki  lényegében összefoglalja, hogy milyennek kell lennie a valódi vallásnak: „viseld gondját a nyomorgó árvának és özvegynek s őrizd magadat tisztán e világtól”. „Gondját viselni az árváknak és az özvegyeknek” azt jelenti, hogy gyakoroljuk a karitatív tevékenységet felebarátunk iránt, kezdve a leginkább rászorulókkal, a sebezhetőkkel, a kirekesztettekkel. Ők azok a személyek, akikre Isten különös gondot fordít és azt kéri, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk.

Hiúság, kapzsiság, gőg – ne szennyezze be a hívő lelkét

„Őrizd magadat tisztán e világtól” – nem azt jelenti, hogy el kell magunkat szigetelnünk, hogy be kell zárkóznunk a valóság elől. Nem. Itt is arról van szó, hogy ne egy külső, hanem egy belső tartalommal teli magatartást kövessünk: azt jelenti, hogy éberen figyelünk rá, hogy gondolkodás- és cselekvési módunkat ne szennyezze be a világias gondolkodás, vagyis a hiúság,  a fösvénység, a gőg. Valójában az a férfi vagy az a nő, aki hiúságban, fösvénységben, gőgben él és ugyanakkor úgy mutatkozik meg, mint vallásos, hívő ember, sőt odáig jut, hogy másokat elítél, az egy képmutató személy.

Isten Szavát nyílt elmével és szívvel fogadjuk be

Végezzünk lelkiismeret vizsgálatot, hogy meglássuk, hogyan fogadjuk be Isten Szavát. Ha a vasárnapi szentmisén szórakozottan vagy felületesen hallgatjuk meg Isten Szavát, akkor nem lesz nagy segítségünkre. Ehelyett Isten Szavát nyílt elmével és szívvel kell befogadnunk, mint a jó föld, hogy azt magunkévá tegyük és a gyakorlati életben hozzon gyümölcsöt. Jézus azt mondja, hogy Isten Szava olyan, mint a búzaszem. Egy vetőmag, amelynek a konkrét tettekben kell növekednie. Így maga Isten Szava tisztítja meg szívünket és tetteinket, így Istennel és a többiekkel való kapcsolatunk megszabadul a képmutatástól.

Szűz Mária példája és közbenjárása segítsen bennünket, hogy egyre jobban tiszteljük az Urat szívünkkel, tanúskodva iránta való szeretetünkről a konkrét választásokban, testvéreink javát szolgálva.