Béta verzió

Cerca

Vatican News
2018.09.08 Vescovi Territori di Missione Ferenc pápa a 75 új missziós püspökkel   (Vatican Media)

A pápa az új missziós püspökökhöz: Nyájatokért imádkozó, közbenjáró püspökök vagytok

Az utóbbi két évben szentelt 75 új püspök a világ missziós területeiről jött össze, hogy a Vatikánban szokásos továbbképzésen vegyen részt a Szent Pál apostol Pápai Kollégiumban. Négy kontinens 34 országából érkeztek az új főpásztorok: Afrika, Ázsia, Dél-Amerika és Óceánia. A szeminárium szeptember 15-ig tart, melynek során imádság, előadás, megosztás és vitafórum váltja egymást, különféle nyelvi csoportok szerint. A közösség tagjait szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján fogadta Ferenc pápa és beszédet intézett hozzájuk a püspöki identitásról és küldetésről.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Ferenc pápa beszédében a püspöki személy identitásáról szólt, tudva azt, hogy nincs ennek egy minden időre és minden területre vonatkozó érvényes modellje. A püspök szolgálata hatalmas titkot hordoz, amit a Szentlélek kiáradása teremt és így a felszentelt személy Krisztus, a Pásztor és Pap alakjához kapcsolódik. A szentelés révén a Jó Pásztor vonásait ölti fel, aki kész arra, hogy feláldozza az életét. Nem magának él, hanem a nyájáért, köztük is főként a gyengékért. Igazi együttérzés tölti el a testvérei iránt.

Ferenc pápa a bevezető után feltette a kérdést: Ki is a püspök?, majd válaszként három szempontot emelt ki: az imádság, az igehirdetés és a közösség.

A püspök az imádság embere, az imádság számára nem egy áhítat, hanem szükségesség

A püspök az imádság embere, aki az Apostolok utódjaként együtt van Jézussal, benne találja meg erejét. Az Oltáriszentség tabernákuluma előtt tanulja meg önmagát Jézusra bízni és ennek a tudatossága folyton növekszik benne. Az imádság a püspök számára nem egy áhítat, hanem szükségesség, nem egy a sok elfoglaltsága között, hanem a közbenjárás nélkülözhetetlen szolgálata: napról napra az Úr színe elé kell vinni a rájuk bízott emberek ügyeit s ahogy Mózes kitárt karral imádkozott a népért, úgy a püspök is imádkozik. Bátor és aktív az Úrral való imádságban, osztozik az Úr szenvedésében és keresztjében. Egész napja során egyetlen dolgot keres és ismétel, Jézust Krisztust, a Keresztre-feszítettet.   

A püspök az igehirdetés embere

A Krisztustól kapott missziós parancs jegyében – Menjetek és hirdessétek az evangéliumot minden népnek (Mk 16,15) –, a püspök először is elindul, útra kel. Az evangéliumot nem ülve hirdetik, hanem útközben. A püspök nem hivatalban ül, mint egy vállalatvezető, hanem az emberek között, az utcán, ahogy Jézus tette. Oda is elviszi Jézust, ahol nem ismerik, ahol torzul ismerik és ahol üldözik. Miközben kilép önmagából, talál saját magára. Nem keresi a kényelmet, nem takarékoskodik az erejével, hanem másokra tékozolja magát, miközben teljesen az Úr hűségére hagyatkozik.

Az igehirdetés stílusa                

Az Úr szeretetének az alázatával tanúskodik, ahogy az Úr tette. Szeretetből alázkodott meg. Az evangélium hirdetése együtt jár sokszor a hatalom kísértésével, evilág szellemével. Fennáll mindig annak a kockázata, hogy a lényegi formákat gondozzák, hogy szereplőkké tegyék az embereket, nem pedig tanúságtevőkké. A keresztre-feszített Jézus hirdetése helyett pedig a felvizezett evangélium Krisztus nélküli örömhírt kínálják. Ti azonban arra kaptatok meghívást, hogy az Úr élő tanúi legyetek, akik az egyházat arra emlékeztetik, hogy az igehirdetés azt jelenti, hogy az ember az életét adja oda.

A püspök a közösség embere          

A püspök nem a karizmák egészét birtokolja, hanem övé az egésznek a karizmája, vagyis az a feladat, hogy a rábízottakat egészben, egységben tartsa. Márpedig szükség van az egyház egészére, nemcsak kóruson kívüli szólistákra. A püspök a hívekért van, a püspök egy keresztény ember, aki a hívekkel van – idézte szabadon Ferenc pápa Szent Ágoston mondását. A püspök nem kelt híreket az újságokban, nem keresi a világ tetszését, nem törődik saját jó híre védelmezésével, ellenben a közösség szálait szövögeti. Nem szenved attól, hogy ő legyen a főszereplő, hanem saját területén meggyökerezve él, és elutasítja azt, hogy eltávolodjon saját egyházmegyéjétől, miközben saját dicsőségét keresi.

A püspök legyen kész mindig papjai meghallgatására

A püspök nem fárad bele abba, hogy meghallgassa az övéit – intette a pápa a missziós területek újonnan felszentelt püspökeit. Nem asztal melletti döntésekkel irányít, hanem a Szentlélek ösztönzésére, aki pedig az egyszerűek hitén keresztül beszél. Egy lesz a népével, de főként a papjaival, akiket mindig készségesen fogad. Inkább a saját példájával szolgálja a hiteles papi testvériséget, nem pedig szavaival.

Meneküljetek a klerikalizmustól      

Meneküljetek a klerikalizmustól, intett Ferenc pápa, mert a klerikalizmus a tekintély hamis értelmezéséből ered az egyházban, ami pedig jelen van számos egyházi közösségben, melyekben szexuális visszaélések, valamint a hatalommal és lelkiismereti fórummal való visszaélések történtek. A klerikalizmus megrontja a közösséget, amennyiben megosztást gerjeszt az egyház testében, ami ösztönzi és segíti sok baj megszületését. Nemet mondani a visszaéléseknek, azt is jelenti, hogy nemet mondunk a klerikalizmus minden formájának. Ne legyetek urai a rátok bízott nyájnak, hanem inkább azt érezzék a hívek, hogy gondoskodó atyák vagytok. Kerüljétek a ma divatos leaderizmust, vezetői stílust, akik távolságot tartanak és parancsolnak mások fölött.

Család, szemináriumok,  fiatalok, szegények

Befejezésül Ferenc pápa pár olyan dolgot osztott meg az új missziós püspökökkel,  ami nagyon a szívén fekszik. A családok a mai domináló hatások ellenére is megmaradnak minden társadalom és az egyház elsődleges sejtjeinek, mert család-egyházak. Éppen ezért a püspökök készítsék fel alaposan a házasságra készülőket és kísérjék el a családokat az útjukon, védelmezzék az életet a fogantatástól kezdve, éppúgy az idősek életét is.

A szemináriumokban nagy gonddal figyeljetek arra, hogy képzett, alkalmas és érett emberek vezessék a papságra készülőket, hogy a papképzés egészséges, hiteles és őszinte legyen. A fiatalok témája kapcsán a pápa a püspököket arra kérte, hogy miként a római püspöki szinódus meghallgatja őket, úgy ők is álljanak készen a fiatalok problémáinak meghallgatására és ajánljuk fel nekik bátran az evangéliumot. A szegények igazi szeretete végül jelentse a szegénység elleni küzdelmet, lelki és anyagi téren is. Szenteljetek erre időt és ne féljetek attól, hogy közben bepiszkítjátok a kezeiteket. Szent és ösztöntő erejű benső nyugtalanságot kívánt befejezésül Ferenc pápa a missziós területek új püspökeinek, majd áldását adva rájuk, búcsút vett tőlük.                

08 szeptember 2018, 18:06