A harmadik parancsolat az önzés rabszolgasága ellen szól – Ferenc pápa katekézise
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
„A mai katekézisben visszatérünk a harmadik parancsolatra, a pihenés napjára” - kezdte katekézisét a Szentatya és arra a különbségre utalt, ami a Tízparancsolatot idéző Kivonulás könyve és a Második Törvénykönyv szövegei között fennáll. A „kettő nagyjából megegyezik”, ám éppen a harmadik parancsolat tekintetében az utóbbi a „rabszolgaság összefüggésében” beszél, míg az első a „teremtés megáldását” hangsúlyozza. A pihenés napján a Második Törvénykönyv szövege szerint a „rabszolgának is pihennie kell, mint az urának, azért hogy a megszabadítás Húsvétja emlékezetét ünnepelje”.
Az elnyomottság sokfélesége
„A rabszolga ugyanis szabály szerint nem pihenhet, de sokféle formája létezik a rabszolgaságnak, akár külső akár belső formában” – mondta a pápa és utalt a külső kényszerítésekre, mint az elnyomatás, az erőszakkal elrabolt életek és az igazságtalanság sok más formája. „Ugyanakkor léteznek benső börtönök, mint a pszichológiai blokkok, a komplexusok, a jellemhatárok. Vajon létezik-e pihenés ilyen körülmények között? Egy fogvatartott vagy elnyomott ember számára?” - tette fel a kérdést a pápa.
Sötét elnyomatásban is megmaradhat a lelki béke
Válaszában azt hangsúlyozta, hogy „mindig voltak elnyomott emberek, akik akár még börtönben is nagy lelki szabadsággal éltek”. Megemlítette Szent Maximilian Kolbe lengyel vértanú és a vietnami börtönviselt Van Thuan bíboros nevét, akik „börtöncelláik sötét elnyomatását a világosság helyeivé alakították”. Emellett vannak belülről nagyon törékeny emberek, akik ismerik az irgalmasság nyugalmát. Az irgalmasság szabaddá tesz minket. Amikor az ember Isten irgalmával találkozik, akkor nagy benső szabadság tölti el és képes lesz azt átadni is. Már csak ezért is meg kell nyílni Isten irgalmassága előtt.
A legnagyobb rabszolgaság az én uralma az egyén fölött
„Miben is áll a szabadság, netán a választás szabadsága lehetőségeiben?” - kérdezett ismét Ferenc pápa. A II. Vatikáni Zsinat tanítására utalva válaszolta, hogy „ez csak egy része a szabadságnak, mert attól, hogy azt tesszük, amit akarunk, még nem vagyunk sem szabadok, sem boldogok. Van olyan rabszolgaság, ami sokkal több a börtönnél, ez pedig a saját énem rabszolgasága. Azokról van szó, akik egész nap saját énjükön keresztül szemlélik magukat. Ennek az énnek a termete pedig nagyobb lehet a testmagasságánál. Ez az én rabszolgasága. Ez az én hajcsárként gyötri az embert, elnyomás alá helyezi. Így a bűn ebben az esetben nem egyszerűen egy vétek elkövetése, hanem az egész létezés eltévelyedése, a rabszolgaság állapota”.
A bűn: az én uralma alatt állni
A bűn végső értelemben az, ami az „ént” gondolja és teszi: Én ezt akarom tenni és engem nem érdekel semmi más, se parancsolat, se szeretet! – hangsúlyozta a pápa és példaként a torkosságra, a fényűzésre, a haragra, a gőgre utalt, melyek rabszolgaként fogva tartják az embert. Az irigység kapcsán megjegyezte, hogy „az olyanná teszi az embert, mint a májgyulladás. Az irigy embernek sárga a teste és a lelke”.
A pihenésben a megszabadítást ünnepeljük
Katekézise záró részében Ferenc pápa arra hívott fel, hogy „a pihenésben a megszabadítást ünnepeljük, ami a keresztény ember számára az Úr jövendölése, aki széttöri a bűn belső rabszolgaságát és így az ember képessé válik a szeretetre”. „Elszakad a hatalomtól, képessé válik a szeretetre, befogadja és értékeli a felebarátját, minden fáradságát örömteli adománnyá alakítja. A szeretet szabaddá tesz a börtönben is. Ezt a szabadságot ajándékozza nekünk a Megváltó, aki le tudja győzni a szívünk rabszolgaságait és megszabadít bennünket a félelmeink tengerétől” – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
