Ferenc pápa a fiatalokhoz: Útközben, emberi kapcsolatokban keressétek Istent!

P. Vértesaljai László SJ - Vatikán     

Istent útközben fedezzük fel

Hogyan hallgassuk az Úr hangját? – kérdezték először is a fiatalok a pápát. Ferenc pápa rövid visszajelzéseit a palermói fiatalok nagy tetszésnyilvánítással fogadták: Az Úrral biztosan nem lehet mobiltelefonon beszélni, de egy fotelben ülve, kényelmes életet folytatva sem lehet meghallani az ő hangját. Isten Szava dinamikus, egy statikus, merev élettel nem lehet őt elérni. Istent útközben fedezzük fel, amikor valamit teszünk másokért. A Szentírásra utalt a pápa, amikor az Úr állandóan megszólítja a fiatalokat, majd néhány példát említett ezekből. Először is ott a két emmauszi tanítvány, akik éppen úton vannak, aztán a nyájat legeltető Dávid, szemben az otthon ülő testvéreivel. Isten elutasítja a lustaságot és a cselekvést kedveli. A mozgás azonban nem testgyakorlat: Szívvel fussatok! – biztatta őket a pápa. Ha tehát meg akarjátok hallani az Úr hangját, akkor kerekedjetek fel és induljatok keresésére!

Isten a személyi kapcsolatokon keresztül szólal meg

Jézus maga ad tanácsot a Lukács evangéliumban, emlékeztette a fiatalokat az Úr szavára: „Keressetek és találtok!” (lk 11,9). Na és hol keressetek? Ne a mobilon, ne a tévében, ne a fülsiketítő zenében és főként ne a tükörben. Ne maradjatok meg a szobáitokba bezárkózva, hanem induljatok és keressetek társakat, mert Isten a személyi kapcsolatokon keresztül szólal meg. Bízzatok benne, keressétek őt az imádságban, a másokkal való beszélgetés közben. Bízzatok és felfedezitek, hogy Jézus sokkal inkább bízik bennetek, mint ti saját magatokban.

Az evangélium az élet iskolája és válaszolj a saját szavaiddal!

Lépjetek ki magatokból, nyissátok meg szíveteket! Osszátok meg egymással a tapasztalataitokat. Éljétek az egyházat, alkossatok csoportokat és ezekben a találkozásokban keressétek a barátságot, de mindig útközben. Ahogy Don Puglisi tette, amikor az egyházat formálta, amikor az igazságosságra és az evangéliumra nevelt, amikor kimentette a fiatalokat a züllöttségből. Az evangélium az élet iskolája, ezért célszerű mindig magunkkal hordozni kicsi könyvként. Ezeken keresztül Jézus folyton hív bennünket és nekünk válaszolnunk kell rá a saját szavunkkal.

Álmodjunk és szolgáljunk bátran

Evezzünk a mélyre, kéri, mert mindig erre szól a felhívása és tegyünk érte sokat, de sokat. Merjünk kockáztatni. Az élet drámája az, hogy nem vetjük bele magunkat, hanem kívül maradunk. Ezt segíti, ha merünk olyan bátran álmodni, mint Sámuel és József, mert sokszor éppen az álomban ismerjük fel az Úr hangját. Végül pedig az első kérdés kapcsán azt kötötte a fiatalok lelkére Ferenc pápa, hogy szolgáljanak, tegyenek valami jót másokért, Don Puglisi lelkületével, aki váltig hangoztatta: A szolgálat ura a szükség. Végül négy szóban foglalta össze a válaszát: járni, keresni, álmodni és szolgálni.

A keresztény befogadás és az emberi méltóság kulturális örökség és hitbeli üzenet

A palermói fiatalok második kérdése a keresztény befogadásról és az emberi méltóságról kérdezte a pápát. Válaszul Szicília szigetének gazdag történetére utalt, mely népek, nyelvek és kultúrák találkozása. Ez nemcsak kulturális örökség, hanem hitbeli üzenet is. Segítsék a találkozás kultúráját a mai világban, amit ma inkább a szembenállás jellemez. A hit ugyanakkor a találkozásra épül, mert alapja az Istennel való találkozás. Ő mindig elénk jön, hogy találkozzon velünk. A találkozásokon keresztül akar megmenteni, üdvözíteni bennünket, nem egyenként, hanem közösségileg.

A nem szolidáris keresztény nem is keresztény

Ti egy olyan nép vagytok – emlékeztette őket Ferenc pápa –, mely tudott nyitott lenni a többi nép felé. Számunkra a másik ember, a befogadása, a szolidaritás nem egyszerűen a jólneveltek szándéka, hanem a keresztény ember megkülönböztető jegye. A nem szolidáris keresztény nem is keresztény. Az emberré lett Isten Fia mindenkit szeret, megkülönböztetés nélkül. Ma híján vagyunk a szeretetnek, pedig Jézus azonosul az éhezővel, a beteggel, az idegennel.

A befogadás szeretet és öröm

Az egyszerű hitnek egyik lényeges vonása az öröm – mondta a pápa – és Pál apostolra utalt: „Isten a jókedvű, az örvendező adakozót szereti” (2Kor 9,7). A befogadás szeretet és öröm. El kell tehát köteleződni, részt kell venni. Mondhatom ezt közönséges, érthető nyelven? – kérdezte a fiatalokat a pápa és a lelkes igenlő válasz nyomán azt felelte, hogy be kell piszkítani a kezünket. Az életet nem megmagyarázni kell, hanem élni. Ehhez el kell űzni a szív magányát az egyedüllétben, mert csak így lehet a jövőt építeni.

Nem emberi dolog erőszakot alkalmazni

A jövő a ti kezetekben van, amit nektek a saját kezetekkel kell megformálnotok, együtt a többiekkel. Ehhez valóságos hálózat szükséges, nem elegendő a közösségi média virtuális világa. Ezt a jövőt nem lehet egyedül építeni, csak közösen, ellent mondva az „omertának”, a felelőtlen közömbösségnek az erőszakkal szemben. Aki erőszakot alkalmaz, az nem is ember – ítélte el éles szóval a pápa a maffia erőszakkal teli világát. A fiatalokat arra szólította fel, hogy az erőszakcselekményeket jelezzék nyilvánosan, és ha kell, akkor kiáltsák világgá!

Legyetek a reménység hajnalai!

Hogyan lehet élni keresztényként ezen a földön? – hangzott a harmadik kérdése a fiataloknak. Ferenc pápa megvallotta, hogy a kérdés hallgatása közben rögtön felírta a következőt: „reménység hajnala”. Ti vagytok a reménység hajnalai, a reménység hajnala itt hasad Palermóban, Szicíliában, Olaszországban, az Egyházban. Ott van a szívetekben és a kezetekben a lehetőség, hogy megszülessék és gyarapodjék ez a reménység. Ehhez persze minden reggel korán fel kell kelni, fiatalos szívvel, mindig harcolva a megválthatatlanságot súgó torz logika ellen, mely már előre azt mondja, hogy úgy sem megy, nem is fog soha sem sikerülni. A keresztény reménység mindig ellene mond a pesszimizmusnak. Higgyetek abban, hogy tudtok teremteni egy befogadó, egy testvéri civilizációt. Szabad fiak vagytok, akik tudjátok, hogy most a világ válságban él, sok kicsi háború folyik, pénzügyi problémák vannak, fiatalok munkanélkülisége… Ti azonban maradjatok szilárdan a helyeteken, mert mindez eltűnik, elvész.     

Gyökerek nélkül minden elvész

A jövő és a reménység témája után Ferenc pápa végül a múlthoz tért, a gyökerekhez. Arra buzdította a fiatalokat, hogy keressék a gyökereiket, népük, kultúrájuk gyökereit, mert gyökerek nélkül minden elvész. A múltat és annak gyökereit az öregek hordozzák, ezért kell őket keresni, és beszélgetni velük. Az sem baj, hogy mindig ugyanazt mondják, meg aztán veszekedni is lehet velük, de közben csak felszínre kerül a múlt, annak a gyökereivel.

Áldás, személyes imádsággal 

Bocsánatot kért a pápa tőlük, hogy ülve szólt hozzájuk, de ebben a késői órában már fájnak a bokáim – mondta, majd imádsággal áldást adott a fiatalokra: „Uram, Istenem, tekints ezekre a fiatalokra! Te ismered őket, tudod, mit gondolnak, hogy előre akarnak haladni és egy jobb világot szeretnének teremteni. Tedd őket a közös jó és boldogság keresőivé, indítsd őket útra a találkozás felé! Tedd őket merésszé a szolgálatban, alázatossá gyökereik keresésében, hogy gyümölcsöt hozzanak, hogy legyen azonosságuk és hovatartozásuk! Uram, kísérd el őket útjukon és áldd meg őket! Ámen!